*George*

Este van le kéne feküdnöm aludni holnap ugyanis mennem kell dolgozni, ugyanis a cégnél nem fogadják el ha kések is mondjuk 1 percet, le is feküdtem az ágyamba de nem bírtam aludni, próbáltam de nem ment, csak forgolódtam és a plafont bámultam, már este 11 volt reggel 8-ra meg mennem kell. De egyszer csak elaludtam, felkeltem de nem a szobámba voltam, nem ismertem ezt a helyet, soha nem láttam még, kikeltem az ágyból ki nyitottam az ajtót és kimentem becsuktam magam után az ajtót. Egy folyosón voltam, elkezdtem menni előre, egyszer csak egy lépcsőhőz értem, de mielőtt lementem volna halottam hogy valaki beszél, nem ismertem ezt a hangot, de kíváncsi voltam rá hogy ki az, és hogy mit keresek itt, szép lassan le is mentem a lépcsőn, mikor megláttam hogy ki beszélt nem hittem el, egy magas szökés barna hajú fiú állt előttem zöld pulcsi volt rajta és egy farmer, háttal állt nekem szóval az arcát nem láttam, telefonált valakivel vagy csak próbált, mintha nem válaszolt volna neki senki. De ekkor megfordult, szép zöld szeme volt és szeplői voltak, láttam rajta hogy nem tudja ki vagyok, le is tette a telefont. És csak nézett rám, egyszer csak megszólalt..

-Te ki vagy? És mit keresel itt? Vagy te tudod hol vagyunk? - kicsit még is lepődtem az utolsó kérdésén.

-Nem, nem tudom hol vagyunk, és nem tudom mit keresek itt, George vagyok, és te?

-Dream vagyok.. - mutatkozott be. - Én se tudom hol vagyunk.

-Az úgy jó.. De várjunk ezt én tuti hogy álmodom.. Ez nem lehet.. - magyarázkodtam - Én ezt nem értem..

- De ha álom lenne akkor tudnánk irányítani, nem?

-Igaz, ezt ki is próbálom... - arra gondoltam hogy kerüljek a szobámba, de nem sikerült. - Nem, ez nem lehet.

-Mi nem lehet?

-Nem tudom irányítani, változtatni rajta, de várjunk de nem csak olyanról tudunk álmodni akit ismerünk is?

-De elvileg csak azokról tudsz.

-Hát de én téged nem ismerlek, soha nem láttalak még.. Te hol laksz?

-...... - láttam hogy mozog a szája de egy hang se jött ki rajta.

-Micsoda?

-Én ezt nem értem, nem tudom kimondani, nem jön ki hang a számon.

-Az hogy lehet? De most még tudsz beszélni.

-Nem tudom, próbáld meg te, hátha neked sikerül.

-Hátha. -....... - nekem se jött ki egy hang se a számon.

-Akkor neked se, de miért, másról meg tudunk beszélni, vagy nem tudjuk csak azt elmondani hogy hol lakunk?

-Lehet hogy így van. - ekkor egy felirat jelent meg a falon.

"Nem mondhatjátok el egymásnak hogy hol laktok."

-Mi az hogy nem mondhatjuk el?- egyáltalán nem értettem az egészet.

-Nem tudom, de egyáltalán hogy került ez ide, és miért?

-Fogalmam sincs, lehet hogy később kiderül. Később, várjunk csak meddig leszünk mi így? - Ekkor eszembe jutott hogy nekem holnap munkába kell menjek, mi van ha nem juttok ki innen, akkor kirúgnak.

-Hát ez egy jó kérdés.

-Te hogy kerültél ide? Vagy emlékszel hogy mit csináltál mielőtt ide kerültél?

-Hát én csak le feküdtem aludni, mert te?

-Én is, csak nem értem hogy végül sikerült-e elaludnom vagy sem, mert csak forgolódtam egészen addig amíg egyszer csak fel nem keltem itt.

-De hát akkor ennek csak álomnak kell lennie.

-De mégse az teljesen..

-Hmmm.. És te ismered ezt a házat?

-Nem életembe nem láttam még, azt se tudom hol vagyok.

- Ha ki megyünk lehet meg tudjuk.

-Hát nézzük meg, akkor.

Dream kinyitotta szép lassan az ajtót fél hogy mit fog látni, mikor ki láttunk egy utcát láttunk, ki is mentünk nem ismertem ezt a helyet, de szerintem ő se annyira nézzegette a házakat az utat mindent a feliratokat is ami nem is volt, nem láttunk egyet se, se utca név se semmi. Lehet hogy ez is olyan hogy akkor rá jövünk hogy hol is vagyunk..

-De, én ezt nem értem. - szólalt meg.

-Én se, de viszont nem vagyunk egyedül, vannak itt emberek is, lehet ha megkérdezünk valakit akkor tudni fogjuk hol is vagyunk pontosan.

-Jó ötlet. - el is indult és megállitott, egy srácot.

-Hé, én téged ismerlek, Sapnap? Te mit keresel itt? - de nem válaszolt neki erre a kérdésre.

-Ti lennétek az új szomszédok, üdvözzöllek titeket.

Ekkor láttam Dream arcát hogy csalódott és hogy nem érti.

-Dream, szerintem itt nem ismer minket senki sem.

-De ez nem lehet, hisz ő a lakótársam. Miért nem ismer fel?

-Nem tudom, de inkább az aggaszt hogy mi az hogy új szomszédok.

-Jobb ha vissza megyünk, még mielőtt kiakadok itt.

-Igen, jobb is lenne.

Vissza is mentünk a házba és leültünk a kanapéra, és csak néztünk előre. Viszont én nem bírtam sokáig muszáj volt felállnom és valamit kezdenem magammal, de ekkor... Felkeltem az ébresztőmre. Ki is nyomtam de nem értettem semmit, mit keresek újra itt, ki volt az a fiú, és mit kerestünk ott. Nem értek ebből semmit, de akkor mégis csak álom volt, de én úgy érzem hogy mégse, inkább úgy gondoltam rá hogy egy álom volt, és ez volt az utolsó ilyen, biztos valami a gondolkodásomba történt hogy ezt álmodtam, de inkább megyek a munkába hátha elfelejtem, nem akarok erre gondolni többet. Fel is öltöztem és reggeliztem, összepakoltam a cuccaimat és elindultam a munkába, kicsit fura volt ebbe a városba lenni, és hogy esett az eső, ott nem esett az eső olyan napsütéses idő volt. De mindegy az csak egy álom volt, most viszont a munkára kell koncentrálnom.

*Nah ez volt az első rész, remélem tetszeni fog, hamarosan jön is a második rész és így tovább, remélem lesz majd időm írni. Nah puszi.*❤️