Két hét hiphop eltelt. Shen Qingqiu összehívott egy csapat tanítványt a bambuszházába, az időre kiküldte Shen Yuan-t. A fiú nem hallott semmit a férfi által állított sorompó miatt, de mikor a tanoncok kijöttek, megfogta tekintetét az elkékült arcuk. Shen Qingqiu valószínűleg jól beolvasott nekik és egy örök életre szóló leckét adott számukra.

Habár Shen Qingqiu a lehető legtovább próbálta rejtegetni Shen Yuan-t és halaszthatgatni a két csúcsúrral való találkozását, Liu Qingge-nek elege lett. A havi csúcsúr találkozó közepén ököllel rávert az asztalra és fennhangon feltette a kérdést:

- Meddig akarod még rejtegetni?

Shen Qingqiu lazán legyezgette magát a pávakék legyezővel, nem is érdekelte, milyen fontos dolgokat beszélnek meg a gyűlésen. Azonban a neki szegezett kérdés hallatán szorítása megfeszült, fekete szempárjában düh és arrogancia tükröződött.

Yue Qingyuan az asztal vezetői székében felvonta a szemöldökét, majd kíváncsisággal teli hangon fordult Liu Qingge felé.

- Mit is rejteget pontosan Shen shidi?

Shang Qinghua, amennyire csak tudott, elsüppedt székében. Felkészült az esetleges székdobálásra és verekedésre, így az asztal alatt talált menedéket. Qi Qingqi a férfi tettére felhorkant és szánalmasnak könyvelte el.

- Majd Qingqiu megmondja - emelte magasra állát Liu Qingge. - Halljuk csak a te szádból.

Shen Qingqiu egy mozdulattal összecsukta a legyezőt és ölébe fektette.

- Ha ilyen gőgösen tekintesz az égre és nem nézel a lábad elé, könnyen orra buksz - mondta ki véleményét.

Liu Qingge homlokán kék erek duzzadtak ki, kezei az övére csatolt kard markolatára csúsztak, készen kirántani azt és lesújtani vele.

A légkör pattanásig feszült. Shang Qinghua úgy érezte, lőporral töltött hordón ül, idegességében meggondolatlanul közbeszólt:

- Shen shidi egy rá hajazó fiút rejteget a csúcsán.

Yue Qingyuan nyugodt arcán mintha repedés futott volna végig, barna szemeiben nem éppen a melegség lángja szikrázott, annál inkább vadabb érzelemé. Hátralegyintette lila ruhaujját és ajkát harapdálva kereste a szavakat.

- Shen shidi... ez igaz?

- Nem tagadom, de nem is támasztom alá. A saját csúcsomon azt csinálok, amit akarok! - fonta össze karjait a Qing Jingi mester.

- Shen shidi, egyenes választ akarok - Yue Qingyuan hangja kiélesedett, csak egy nagyon jó zenész hallotta meg benne a fenyegető élt.

A szektavezér Shen Qingqiu rezzenéseiből akart kiolvasni valami elfogadható megoldást, igazak-e vagy sem a vádak. Shen Qingqiu általában előbb gondolkodik, mint cselekszik, így ismeretlen fiút nem hoz ok nélkül haza. Kivéve, ha az a gyerek nagyban hasonlít az elérhetetlen és távolságtartó csúcsúrra. Viszketett a keze, hogy mielőbb megtudja, ki ez a srác!

Shen Qingqiu megfeszítette az állát és tekintete végigsöpört a jelenlévő csúcsurakon. Hosszasan méregette Shang Qinghua fejét, mintha azon mélázna, hol döfje először kardélre. Az An Diong csúcsi mester összerezzent eme gondolatra. Badarság, a nagyteremben csaknem kezd vérengzésbe... ugye?

- Úgy tűnik, más halaszthatatlan ügyeket nem fogunk megvitatni, és csak az én magánügyemet boncolgatjuk, ugyan miért folytatnánk az ülést? - állt fel végül.

Liu Qingge is felpattant, vigyorogva mutatta felé hófehér szemfogait.

- Ha azt hiszed, olyan könnyen menekülhetsz, akkor én-

- Elég! - söpört végig a termen Yue Qingyuan kiáltása. A jelenlévők zöme elnémult, a két rivális csúscúr pedig morogva abbahagyta egymás mardosását. A szektavezető fáradtan megdörzsölte homlokát és sziporkázó mosolyát mellőzve jelentette ki álláspontját: - Addig nem szeretnék alaptalanul ítélkezni, mielőtt szemügyre vettem volna a helyzetet... ezért úgy döntöttem, magam járok utána a dolognak és szívesen megismerném ezt a tanítványt.

Shen Qingqiu elrántotta fejét. Teljesen tisztában volt vele, mit akar Yue Qingyuan csinálni.

- Ma délután, miután végeztem a feladataimmal, teázhatnánk egyet a bambuszházadban, Shen shidi.

- Alig győzi ez a mester kivárni- dünnyögte orra alatt Shen Qingqiu. Ma se fog nyugodtan aludni, az már egyszer biztos.

🎋🎋🎋

Az idő kellemes volt a Qin Jing csúcson, a nap a horizont felé siklott, narancsárgára festve az eget. Az elúszó felhők hasa korallszínben pompázott, kellemes párna hatást keltett. Még a madarak is derűsen csipogtak... Egyedül a bambuszházba nem ért el az öröm, a levegő megfagyott a szobában. A legfőbb oka pedig egy nem szívesen fogadott vendég volt.

Shen Qingqiu úgy tett, mintha nem zavarná különösebben a szektavezető jelenléte, egyenes tartásban ingatta legyezőjét és az ablakon túli tájat szemlélte nagy lelkesedéssel. Azonban a látszat csal, a csúcsúr a színjátszás mestere címét tudhatta magáénak, belül fortyogott a düh. Ha nem tartana annnyira a következményektől, az ajtókeret átlépésekor helyben megfojtotta volna és most azon mélázna, melyik bambusz alá temesse el. Még az is dobott hangulatán, hogy Liu Qingge ott kuksolt az ablak alatt, kiváló érzékeivel pedig könnyedén hallgatózhatott. Mi sem vagyunk a művelés legalján, tudjuk, hogy ott vagy, te semmirekellő! Yue Qingyuan ebből semmit sem vett észre, a kezében tartott csészében körkörösen lötykölte a teát, csendesen kiélvezte ittlétének minden egyes másodpercét.

Az ajtó kinyílt és léptek csendültek fel a folyosón. Ming Fan jelent meg a kör alakú nyílásnál, összetéve kezeit meghajolt.

- Zhangmeng shibo¹. Shizun, megtettem a kérésedet.

Shen Yuan előbotorkált a fal takarása mögül, és szintén tiszteletét kifejezve üdvözölte a két férfit. Mélyen meghajolt és lehorgasztotta a fejét, hogy addig is ne lássák bizonytalan arckifejezését. Őszintén szólva halványlila gőze sem volt, miért hivatták ide váratlanul. Ming Fan szokásához híven nem fáradozott holmi magyarázattal, szó nélkül felrángatta a bambuszházig.

Yue Qingyuan barna szemei végigtérképezték a fiút. Tintafekete haját magas lófarokba kötötte egy zöld szalaggal, ami egy fárasztó edzés után oldalra billenve meglazult és izzadságtól csatakzott. A Qin Jing csúcs fehér és zöld tanítványi ruháját viselte.övén fakard, brokátos táska pihent.

- Nem kell az üdvözlési forma - legyintette le Yue Qingyuan, miután a fiú egy füstölőnyi idő eltelte után se változtatott testtartásán. - Bátran felemelheted a fejed, nem harap ez az öreg mester.

Shen Yuan lassan kiegyenedett és szemei ide-oda kapkodtak a szobában. Félénk kiscicának tűnt, aki először búj ki anyja oltalma alól és veszi szemügyre a kinti nagyvilágot. Minden új és félelmetes, de egyúttal kíváncsiság fordulja az oldalát, hogy még többet érdekességet lásson.

Yue Qingyuan egy pillanatra elfelejtett levegőt venni, arca elsápadt és tiszta meglepettséget tükrözött. A fekete főnixszemek, a magas orr és a kardalakú szemöldök egytől-egyig Shen Qingqiu vonásait tükrözték. Habár a fiú sajátos jegyeket tudhatott magáénak, és fiatal, zsenge zöldhagyma volt, nem lehetett merő véletlen a hasonlóság.

- Hogy hívnak, fiam?

Shen Yuan nem hazudhatott Shen Qingqiu jelenléte előtte, így bölcsebbnek látta az igazat mondani.

- Ennek a tanítványnak Shen Yuan a neve.

Yue Qingyuan hümmögött egy sort, majd letette a teáscsészéjét.

- Yuan-er, hogy haladsz a művelésben?

- Ez a tanítvány éppen most tört át a Qi finomítás ötödik szintjére.

A szektamester arcán ismét döbbenet terült szét, mint a hófehér lótuszvirág szirmai a tó felszínén. A fiú aligha tölthetett sok időt a hegyen a tudta nélkül. Nagyjából egy éve nem érdeklődött a Qin Jing csúcs felől, hiszen az elmúlt esztendőkben a szektavezető szerepe nagy nyomást és rengeteg feladatot tett amúgy is zsúfolt íróasztalára. Pár hónap alatt enmyit fejlődött volna? Yue Qingyuan elhessegette ezt a gondolatot. Biztos volt előzetes tudása termesztés terén, mégis hogy lett volna ilyen ívben fejlődni? Kivéve, ha olyan zsenialitással áldották meg, mint...

Yue Qingyuan beharapta alsó ajkát, az éles fájdalom rántotta vissza a jelenlegi helyzetbe.

- Ez hihetetlen - mosolyodott el derűsen. - Mennyi ideje vagy jártas a kultivációs világban?

- Erre nem kell válaszolnia - szólt közbe Shen Qingqiu. - Hiszen akiket tanítványomul fogadok, csak különleges lehet!

- Ilyen rendkívül tehetség nem található meg minden bokorban - bólogatott helyeslően Yue Qingyuan, majd újra Shen Yuan felé szegezett egy kérdést: - Mégis kitől örököltél ilyen jó szellemi vénákat?

Shen Qingqiu arca megfeszült, tekintete elsötétült. Egyből megbánta, hogy nem tette még ezt a férfit jégre... talán még nem késő, meg Liu Qingge-t is alulról fogja szagolni az ibolyát, csakhogy ne legyen tanú ellene. Mielőtt rendesen fejére olvashatott volna Yue Qingyuan-nak, Shen Yuan elszontyolodva felelt:

- Ez a tanítvány nincs tisztában származásával kapcsolatban. Amióta az eszét tudja, az utcát járja egymaga.

A Rendszer panelja felvillant, a kék képernyőn három pont jelent meg. Ne merészeld pontlevonással díjazni a remek alakításomat - Shen Yuan gondolatban rimánkodott, hogy kedves, imádott Rendszere nem büntesse meg. Amióta ebben a gyerektestben van, a szabályzati protokollt mellőzve néha teljesen random dolgokért von le pontot, aminek okát se tudja. Azon gondolkodott, elő kéne fizetnie egy frissítésért, de mindig eszébe jutott, hogy az napokat és rengeteg pontját venné igénybe.

A Shen Qingqiu-ként eltöltött idő alatt érzelmei elrejtését tökélyre fejlesztette, hibátlanul játszott szerepet mások előtt. Egy szegény gyermek, akit egy az egyik gyengepontjára emlékeztették, és ahogy biztos támasz hiánya eszébe jutott, könnyek gyűltek a szemébe.

Yue Qingyuan már évek óta nem vigasztalt meg síró csöppséget, így tanácstalanul kapkodta a fejét.

- A-aah... sajnálom, nem úgy értettem. Nem szükséges válaszolnod, tekintsük el a kérdéstől - vetette fel sóhajtva végül.

Shen Yuan kezét orra elé tette és szipogott párat, csak a hatás kedvéért. Tekintete nem siklott el Yue Qingyuan mozdulatain, a férfi fáradtan összegörnyedt és lehunyta szemét. Shen Yuan kihasználva ezt a pár másodpercig tartó remek alkalmat, elmosolyodott, tekintete akaratlanul egy bizonyos irányba fordultak.

Shen Qingqiu arcát pillantotta meg. A csúcsúr ajkai felfelé görbültek, de nem a jól megszokott gúnyos mosolyba, hanem valami egészen más érzelemet tükrözött. De vajon min mosolyodott el így Shen Qingqiu? Shen Yuan nem tudta, milyen érzés dúl a férfiben, és arra sem volt képes rájönni, miért nézett felé. Csak nem elismerésre vágytam tudatlanul? - futott át az agyán a gondolat, de amilyen gyorsan jött, ugyanolyan sebességgel tovább is állt. Ez képtelenség, mégis mit akarna elvárni egy főgonosztól? Megpaskolja a fejét vagy bókoljon remek alakításáért? A fenébe, Shen Yuan nem fogadta el ezt a lehetőséget, mosolya azonnal lehervadt.

- Ez a tanítvány engedélyt kér, hogy tovább folytathassa délutáni leckéit - görnyedt meg ismét.

Yue Qingyuan megigazította bő ruhaujját és pihekönnyű mozdulattal intett a folyosó irányába.

- Nem akadályozunk abban, hogy bővítsd tudásod.

- Köszönöm Shibo megértését. Engedelmetekkel, ez a tanítvány távozik - Shen Yuan kiegyenesedett, majd egy száznyolcvan fokos fordulatot véve megindult, ki a folyosóra.

Shen Qingqiu követte tekintetével a fiút, még akkor is a bejáratot nézte, miután meghallotta az ajtó becsukódását. Csak ezután vetette vissza figyelmét az ablak irányába. A rezzenéstelen arc, amiről semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni, pislogás bámult kifelé, mintha a férfi számára az idő megfagyott volna. Úgy nézett ki, mint egy paravánra pingált páva: mozdulatlanul és a megsemmisülésig ugyanabban a pocízióban marad, ahogyan megpingálta a festő kacskaringós ecsetjével.

Yue Qingyuan szemöldökét összeráncolta. Annyi éve ismeri őt, de a beteljesítetlen ígérete óta teljesen kifordult önmagából. Akármennyire nyújtózkodott felé, sosem értette el. Úgy érezte a helyzetet, mint egy ifjú kismadár, aki a nap felé repült, de csak elfáradt és lezuhanva a mélybe szárnyát szegte.

- Shen shidi... elmondanád nekem, mégis milyen kapcsolat fűz ehhez a fiúhoz?

Shen Qingqiu pillantást sem vetett rá, úgy felelt közömbös hangon:

- Mégis MI milyen közeli kapcsolatban állunk, hogy a magánügyeimben kedved szerint turkálj és kérdezz róla?

Yue Qingyuan száját száraz mosolyra húzta.

- Jobb, ha most elmegyek- sóhajtotta gombóccal a torkában. - További jó pihenést, shidi.

A szektamester kilépett az ajtón. Mintha ecetet evett volna², úgy festett. Fejében a miértek zápora söpört végig, káosz uralkodott az elméjében.

Miért? Miért csak rá vetsz pillantást? Mikor fogsz engem látni, egyedül engem, és senki mást mellettem? Miért olyan nehéz kihívni a figyelmedet...?

Annyira szeretném, hogy felfigyelnél már rám...

🎋🎋🎋

Shen Yuan átlépte a küszöböt és a kelleténél hangosabban vágta be az ajtót. Dühös volt magára, hogy tudat alatt dicséretért kuncsorgott egy olyan mestertől, aki a főhős életét pokollá tetté, és a világ összes ágyútöltelékének a végét okozta - akik között ő maga is lehet a jövőben. Körbenézett, de sehol sem találta Ming Fan-t. Valószínűleg visszatért a gyakorlópályákra, faképnél hagyva őt. Ez még jobban felpumpálta Shen Yuan-ban a vért, holott ez volt a fiúnak a szokásos modora vele kapcsolatban. Agh, most annyira megdögönyözné Xiao Zang kövér hasát...

Nincs mit tenni, egyedül térek vissza - sóhajtott fel. Már épp indulni készült volna, mikor egy erős kéz marokra szorította felkarját és hátrarántotta.

- Hé, mégis mi a fenét kép- Shen Yuan-ban a düh a tetőfokára hágott, lábaként tört fel belőle a neveletlen énje és villogó szemekkel fordult hátra. Azonban az illető felismerésekor elsápadt és csomót kötött a nyelvére.

Bassza meg.

- Rég találkoztunk, nem igaz?

Liu Qingge sötét mosolya miatt a hideg futkosott a hátán. A Bai Zhan csúcs mestere, legelterjettebb becenevén a Harc Isteni Fenavadja, nagyon régen nézett rá így. Akkor perzse jogosan, hiszen Shen Qingqiu-val való kapcsolata nem éppen volt a legfényesebb, és más körülmények között meg Shen Yuan pár ballépese miatt lett szorosabb a kapcsolatuk.

- Hogy is volt ez, gombóc?

Shen Yuan arca megkeményedett. Egyből felkapta az elgurult gombolyag fonalát és elméjébe csapott a felismerés, mint derült égből villámcsapás: Liu Qingge se nem hülye, se nem türelmes, előbb-utóbb kicsikarja a másikból (netalántán kiveri belőle), amit akar. Nagy valószínűséggel elmondta a szektafőnek, hogy Shen Qingqiu egy apró hasonmást tart házikedvenceként... akarja mondani, tanítványaként és nem hajlandó ezt bevallani. Csakis a (bal)szerencse és Shen Yuan óvatlan döntése miatt keresztezték egymást az útjaik.

- Nem értem shishu kérdését - felelte könnyeden.

- Ne játszd előttem az ostobát, pontosan tudom, szakasztott mása vagy annak a nyavalyás Qingqiu-nak! Kívül-belül, egyaránt!

Shen Yuan-nak hirtelen elege lett és szellemi energiát összegyűjtve kirántotta karját a másik szorításából.

- Ha megkérhetem shishut, ne ítélkezzen senkiről sem a kinézete alapján! Habár hasonlítok shizunomra, az nem jelenti azt, hogy ugyanolyan a személyiségünk.

- Tehát bevallod, hogy úgy hasonlítotok egymásra, mint két záptojás - horkantott fel Liu Qingge.

Shen Yuan fekete szemeiben semmi melegség sem tükröződött, résnyire összehúzva méregette az előtte tornyosuló férfit. A Bai Zhan csúcson előnyben részesítették a harcot, vakmerő módon fejjel nekirontottak az ellenfélnek és többször galibát okoztak. Pár nappal ezelőtt is eljöttek a csúcsra és a nyugati oldalon szidták a Qin Jing-i tanoncokat, aminek következtében összeverekedtek, a helyszínen burjánzó növényzet és faházak helyére csak romhalmaz meg csupasz föld lett.

Manapság egyre többször ütköztek meg, Shen Qingqiu jókedvét pedig nagyban lerontotta. Az An Diong csúcs persze kijavította a hibát, de a Bai Zhan-i vadállatoktól vagy magától a csúcsúrtól sosem hallottak bocsánatkérést. A halhatatlan mester emiatt migrént kapott és hajlamossá vált minden eldobálni, ami a keze ügyébe került. Ha már a tanítványa lett volna Binghe, talán őt venné kezelésbe mintegy feszültség levezetőnek. Egy ilyen fejfájásánal lépett be Shen Yuan, kezében a délutáni teázás elmaradhatatlan kellékei. Ekkor vetett fel egy ötletet.

- Ha Shishu már visszatért a hegyre három hét távollét után, legjobb lenne, ha végignézné a csúcs jelentéseit. A dolgozóasztalán biztos ott van a Qin Jing-en keletkezett károk listája, amit ez a tanítvány és Ming Fan főtanítvány személyesen írt össze három napja.

Liu Qingge pislogott párat, nem értette, miért most hozza fel a fiú. Talán figyelem elterelés? Shen Yuan erre az arckifejezésre vágyott. Széles mosolyt öltött és vidáman összecsapta tenyereit.

- Emellett csatoltunk hozzá egy tekercset, amiben bőven kifejtjük, hogy egy csúcsnak hogyan is kell megfelelően megtartani büszkeségét. A legfőbb eleme a jólnevelt tanítványok, a logikus gondolkodás beleépítése a harcművészetbe, és egy problémákra mindig figyelmes csúcsúr!

Liu Qingge homlokán kidagadtak az erek. Ez a három dolog a lehető legmesszebb állt a csúcsától. A tanoncai imádtak bajt keverni a Qin Jing csúcsi tanítványokkal, mindennemű stratégiaépítést mellőzve estek neki a démonoknak, akik egy másodperccel előbb véletlenül felbukkantak. Liu Qingge pedig mikor hazaért, csak ránézett az asztalán tornyosuló tekercshalomra, amit rövid átfutás után dobott is a tűzre gyújtósnak, úgysincs benne semmi érdemleges.

- Te...! - mutatott csontos ujjával Shen Yuan-ra.

A fiú mosolya csak még jobban szélesedett és ártatlan képet vágva ajkára tette ujját. Aranyosnak is tűnhetett volna, de nem Liu Qingge szemében e pillanatban.

- Dehát egy szektán belül nem az a dolgunk, hogy megosszuk tudásunkat és erősítsük egymást a tanácsainkkal?

A Cang Qiong szekta elég sokszínű volt: szektaruhájuk minden csúcson más színben pompázott és tizenkét féle csúcsúr keze alatt különböző kardforgatási technikákat alkalmaztak. Ezek a jegyek elkülönítették őket egymástól, de egy hegy alá tartoztak, egy nagy művelési család tagjai voltak.

Shen Yuan barátságos tekintete hirtelen megváltozott, lehorgasztotta a fejét.

- Tisztelem a Bai Zhan tanítványainak bátorságát, hogy megbánás nélkül rohannak az ellenség hada elé, de nem gondolnak arra, hogy haláluk másokban nagy űrt hagy?

- ... Mi?

Liu Qingge tanítványainak számát a két kezén meg tudta számolni. A csúcsúr nem fordított nagy figyelmet tudásának átadására, ritkán jött haza. Bai Zhan tanoncai mesterük forrófejűségét és igazságérzetét átvéve készek voltak életüket adni. Ezért a csúcson alig laktak páran, pár évvel később pedig mindannyiukra földet lapátolnak, kardjuk visszatér a karddombra.

Mintha Bai Zhan egy élet nélküli órom lenne, ahol csak a vad és sűrűn összenőtt növényzet lélegez egyedül...

Shen Yuan megrázta a fejét. Liu Qingge hogyan is tudhatta volnay hogy hat év múlva, mikor elvonul a Linxing barlangba belépve már aláírta a halálos ítéletét? Egy tizenegy éves testében volt, furcsának tűnne, ha hirtelen elmondaná ezt, nem is lesz hihető a mondandója. Ha meg mégis benyeli Liu Qingge, az elejétől el kéne magyaráznia a múltját, hogy biztos forrásból tudja az információt. Akkor aztán végképp negszállottnak kiáltja ki és egy démonűző formáció közepén találja magát. Azt kihagyná, köszöni szépen.

- Itt meg mi folyik, ha szabadna tudnom?

Shen Qingqiu lépett ki az ajtón, mogorván nézett végig a két alakon. A nyugtató hatású gyógyteából három csészényi adagot leküldött a torkán, de ez sem hozta meg a kívánt a hatást. Azért, hogy lenyugodjon, úgy döntött, elmegy a csúcs körül egyet kardján, de Liu Qingge ott állt az ajtaja előtt alig két zhangra és egyik tanítványát, név szerint Shen Yuan-t molesztálta. Először közbe akart avatkozni, de miután a fiú mérgesen kijelentette, semmi hasonlóság nincs a személyiségük közt, füttyenteni akart egyet. Liu Qingge sem vette észre jelenlétét, így az egyik tartóoszlopnak dőlve hallgatta tovább a műsort.

Liu Qingge csúcsúr nem nyerte el a szavak embere címet, inkább az öklét használta kommunikációra. Gyors és hatékony, mondogatta mindig, de igazából sok gondot okozott, ha éppenséggel olyan magas státuszú embert ütött meg, aki nem hagyta szó nélkül.

Liu Qingge gúnyosan felhorkantott és a saját igazát mormolta, miszerint az alma nem esik messze a fájától. Shen Qingqiu észrevette a fiú szemében a furcsa csillogást. Shen Yuan hirtelen felkapta fejét, mosolygott és boldogan csivitelve belekezdett, hogy az elmúlt héten min mesterkedett Ming Fan-nel.

Őszintén szólva Shen Qingqiu enyhén ledöbbent, mikor a fiú feldobta az ötletet. Két évtizedes károkat visszamenőleg felírni, követelni érte a sérelemdíjat? A Bai Zhan-i kis vadállatok annyiszor dúltak itt, hogy ötvenezer szellemkő se lenne elég rá. Tudva, hogy Liu Qingge-nek és azon kevés tanítványának, akit az utcáról szedett fel, egy vasa sincs, minden vagyonukat a hegynek adják, nehéz lenne egymaguk és egyösszegben kifizetni. Habár igaz, egy szekta alá tartoztak, asztalhoz leülve megbeszélhették problémáikat. De mindenki tisztában volt a két csúcs mélyen gyökeredző haragjáról, ami sok vitát szított a gyűléseken.

Liu Qingge mérgében úgy elvörösödött, hogy Shen Qingqiunak a pirospaprika pasztát juttatta eszébe. Óvakodott, hogy a csúcsúr keze akaratlanul meglendül, így ellökte magát a tartófától. Épp közbeavatkozásra nyitotta a száját, mikor egy cérnavékony hang ütötte meg a fülét:

- Tisztelem a Bai Zhan tanítványainak bátorságát, hogy megbánás nélkül rohannak az ellenség hada elé, de nem gondolnak arra, hogy haláluk másokban nagy űrt hagy?

Ezt a mondatot nem tudta hova tenni. Eddig úgy könyvelte el Shen Yuant, mint a legtöbb tanítványát: minden alkalmat megragad, hogy ellenálljon Bai Zhan támadásaitól és nem rest a vadállatoknak fityiszt mutatni. Azonban most rútul pofán csapták eme gondolatát a fiú szavai. Mégis mikor barátkozott össze ennyire a Harci Isten csúcsának lakóival, hogy esetleges, ám meg nem történt halálukért könnyeket hullajtson? Shen Yuan több hónap eltelte után nagy ritkán mutatkozott más csúcson, általában An Diong-ra jelentéseket cipelni, a szembetűnő hasonlóságot pedig a rohanó tanítványok pár pillantásnál tovább nem nézték, mentek a dolgukra.

Shen Qingqiu ezt az alkalmat választotta, hogy emlékeztesse őket a jelenlétére. Előre lépett kettőt, egy határozott mozdulattal kicsattintotta legyezőjét és komor arcot vágva fennhangon megkérdezte:

- Itt meg mi folyik, ha szabadna tudnom?

A két alak felkapta a fejét és hitetlenkedve bambultak irányába. Észre sem vették őt. Vajon mióta állhat ott? - olvashatta le a kérdést arcukról Shen Qingqiu, ami mosolyt csalt a mester arcára.

- Nem gondoltam volna, hogy shidi még itt örvendeztet a jelenlétével. Netán egy kellemes teázásra jöttél?

Liu Qingge ismét orrhangot hallatott, ettől a kedves és tisztelettudó hangsúlytól libabőr futott végig a karján. Valamit elmotyogott az orra alatt, amit a mellette egy zhangra álló Shen Yuan is nehezen értett. A kihallott eredmény pedig a lehető legmesszebb állt a csúcsúr személyiségétől:

- ... még rengeteg jelentést kell átolvasnom.

Elég gyenge indok arra, hogy kilépjen a kínos beszélgetésből, de Shen Qingqiu nem firtatta. Még mindig mosolygós tekintettel és félholdra fordult szemekkel nézett Liu Qingge után, aki kardjára felpattanva viharzott el a helyszínről, mintha ott se lett volna.

Shen Yuan kihasználva alkalmat, tiszteletét adta és engedélyt kért ahhoz, hogy visszatérhessen gyakorolni. Shen Qingqiu arcáról egy villanás alatt eltűnt a mosoly, és bólintva útjára engedte.

A nap további része eseménytelenül telt. A Qin Jing fiú tanítványok frissen és üdén kiléptek a fürdőből. Többségük nem tervezett éjszaka gyakorlást, így a csoport törölközővel a nyakában a szállások felé vette az irányt.

- Nem jössz, Shen shixiong? - fordult hátra egyikük.

Shen Yuan legyintett.

- Nem, nekem... hát, még van egy kis elintéznivalóm lefekvés előtt. Ti nyugodtan menjetek!

Shen Yuan kimért léptekkel sietett a gyakorlópályák irányába. Nem vette sietősre, megvárta, míg a nap teljesen a horizont alá bukik és csak egy vékony sárga csík emlékezeteti őket, hogy egykoron ott volt. Azonban mielőtt odaért a térre, körbenézett. Egy bagoly huhogásán kívül nem hallott és nem is érzékelt más jelenlétét, így bevetette magát az erdő sűrűjébe. A fák törzsei közt kiért a szivárványhidak egyikéhez, ami pont az An Diong csúcsra vezetett.

A csúcs tanítványaiból csak néhány futkosott a macskaköves úton, mint a mérgezett egér. Ugyanolyan fakó ruhát hordtak, táska húzódott bevörösött szemük alatt és kezükben tekercseket cipeltek.

A csúcsúr háza felé ment, senki sem állította meg, még nem is kérdezték meg, honnan jött. Így könnyűszerrel ért a mester lakhelyéhez. Nem fáradozott kopogással, egyszerűen benyitott és a nagyszobába lépett.

A dolgozóként funkcionáló helyiségben mindenhol jelentések hevertek, még a padlót is kihajtogatott tekercsek borították. Az íróasztalnál pislákolt az egyetlen fényforrás, egy apró, szellemi energiával meggyújtott gyertya töltötte meg fénnyel a szobát, elnagyolt árnyékokat festve a falra. Egy fáradtságtól meggörnyedt alak vakarta fejét az asztallap felett. Valamin nagyon törhette a fejét.

- Hé, Repülő haver - szólalt meg Shen Yuan.

Shang Qinghua megrezzent, majd felkapta rémült tekintetét. Amikor észrevette, hogy csak a fiú, egy pillanatra megnyugvás járta át, de újra maga alá gyűrte a félelem:

- ... Miért... vagy itt?

- Beszélnünk kell - adta az egyszerű választ Shen Yuan. - Haladéktalanul.

(3629 szó)

¹ zhangmeng: szektavezető, shibo pedig a mesterek harcos testvérének megnevezése.
² ecetet eszik: irigy

Sziasztok, hoztam egy új részt.☺️ Igen, nagyon húzom-halogatom a fehér lótuszunk felbukkanását, de előtte szerettem volna még pár dolgot lefektetni. Az egyik például Yue Qingyuan és Shen Qingqiu kapcsolatának bemutatása. Aaah, annyira sajnálom őket🥺😔 ez az egyik kedvenc shipem az SVSS-ből, perzse csak Shen YuanxBingmei (Bingyuan?) és Moshang után 🤗
Ebben a fanfiction-ben szeretnék nekik happy endet adni, ha addig eljutok.
De csak engem érdekel annyira, hogy mi is történt SQQ lelkével? 🤔 Jó, elmeléletben szétszóródott, de azon gondolkodok, mi van, ha ez a lélekátvándorlás nem csak egyoldalú volt és konkrétan testet cseréltek SY-vel? Hogyan boldogulna a modern világban? Vagy a történet végén a Rendszer megjutalmazza SY-t és nesze, itt van az eredeti SQQ apró gyerekként, majd YQY felneveli és feleségévé teszi.
Talán ha ezt befejezem (összeteszem a kezeimet és minden létező istenhez imádkozok, hogy így legyen), akkor ezeket ezt egy pár részes novellában megírom.
De itt is megköszönöm a támogatásotokat. Kérlek, írjatok véleményt egy-egy bekezdéssel kapcsolatban,bármilyen ostoba gondolat jut eszedbe. Nagyon feldob egy-egy komment, löketet ad az újabb fejezet írására és támaszt, visszajelzést nyújt, hogy jól halad a történet. Pozitív-negatív kritikát egyaránt szívesen fogadok! Szóval készítseték a billentyűzetet a fejezetek olvasása közben! 😁👍