Shen Yuan a nagy büdös semmi közepén találta magát. Amerre csak fordult, csak ürességet látott.

       - Öhm, Rendszer...?

  A kék panel felvillant, de a képernyőn hajszálrepedések futottak végig és a hangyák háborúját játszotta le. Mikor a google-fordítóra hajazó hangja próbált megszólalni, csak fülsüketító recsegést adott ki. Mielőtt felrobbant volna, Shen Yuan rányomott a kilépés gombra és egy neki tetsző irányt választva lassan elindult. Egy ideig csak a saját lépteit hallotta, ám hamarosan fülét megütötte kardcsapások hangja. Nem igazán akart arra menni, ahol egy feltételezett csata zajlik, de lelke mélyén érezte, ez segíthet neki kijutni ebből a helyzetből. Így megemberelte magát és elkocsonyásodott lábait a hang irányába lódította.

   Shen Yuan léptei lelassultak, de nem a bizonytalanság miatt. Talpa alatt valami ragadós anyag cuppogott, amibe lába az idő elteltével egyre jobban belesüppedt. A fiút idegesítette ez, de akárhányszor lenézett megbizonyosodni a trutyi kilétéről, a sötétségben még az orráig se láthatott.

       - Ha megtudom, mégis mi ez, akkor egy életen át harcolok azért, hogy tiltólistára kerüljön a kereskedelemben - morogta Shen Yuan. - Biztos egy magamfajta hozta ezt létre, mikor betévedt a konyhába!

   Nem tudta, mennyi idő telhetett el, de a mocsárszerű területről szerencsésen kitévedt, amiért nem győzött hajlongani az istenek felé. A percek végzetesen teltek és Shen Yuan útjába egy pislákoló tábortűz került. Noha a lángok már alig éltek, a fiú keresett egy vastag, fákylának való ágat és egy parázs melegével meggyújtotta azt.

        - Na, így már sokkal jobban tetszik ez az álom - ismerte el Shen Yuan, gondolatban dülledt a melle, amiért ezt hozta ki az elé pottyant lehetőségből.

   Jobb oldalára világított és meglepődött. Ez az erdő eddig is itt volt? A kardcsapások a fák sűrűjéből szóltak a leghangosabban, valószínűleg innen is származtak. Tudta, ha ki akar jutni az álomból, a legjobb megoldás, ha megkeresi a benne rejlő tartalmat. Bár ez egy gyereknek sokkal nehezebb, mint egy tapasztalt kultivátornak, de Shen Yuan erre az apró részletre nem figyelt. A törzsek közé vetette magát és egy kitaposott ösvényt kanyargós vonalát követte.

  A csend nyomasztó volt, légzésének és puha lépteinek hangja ordibálásnak hatott, túlságosan elnémult a környezete. A fiúnak rossz érzése támadt, mintha valaki figyelné az árnyak rejtekéből, de bizonytalanságát elhessegetve lódult tovább. Ha már elindult, nem hagyhat kezei közül félmunkát kiejteni. Minél többet haladt az ösvényen, annál jobban érezte a kínzó érzést mellkasában. Vajon mitől félhetett? Attól, hogy egyedül van a sötétségben, vagy inkább valaki van a közelében, fel nem fedve kilétét, csak riogatva? Shen Yuan inkább az előbbit választotta volna.

  Az idegesség úrrá lett rajta, csak egy folytonosan felcsendülö hang zökkentette vissza. Csipp-csöpp, csipp-csöpp, mintha egyenletesen potyogó esőcseppek lennének. A fiú talpa újra a ragacsosságba lépett, ami belepte a méregzöld aljnövényzetet, valódi létét elfedve és egy vízcsepp a fákylára pottyant, a lángot sistergő hangra kényszerítve. Fényt nyújtó tárgyát a fiú a magasba emelte és felnézett...

  Bár eredeti életében sok horrort megnézett már, az elé táruló látvány kiborította. A göcsörtös fák ágairól emberi végtagok és fejek csüngtek alá, mintha egy elcseszett karácsonyfa erdő lenne. Néhány mellkast felnyársaltak, valamelyik fejet a hajánál fogva kötöttek fel. Habár szörnyű volt nézni, annál is szörnyűbb, ha szeretett ismerőseid halott tekintete néz vissza rád. A karokon a Can Qiong hegy szakadt és véres ruhaujja feszült, néhány arcvonásban felfedezte a tanítványok és azoknak mesterei arcát.

  Egy ág reccsent, majd egy fej pottyant a földre, egyenesen a fiú lába elé gurulva. Fejjel felfelé állt meg, mocsoktól és megannyi hegtől szabdalva is felismerte. Yue Qingyuané volt a testrész. A mester ajkai most is felfelé görbültek, de a fiú számára rémisztőnek hatott, mivel szemét a varjak már kikaparták és cserepes szájából vér csordogált.

  Shen Yuan felsikoltott és hátraesett. A fáklyát öntudatlanul kidobta a kezéből, ami a földön pocsolyákba tömörülő vértől kialudt, csak a parázs adott némi fényt. A fiú kapkodta a levegőt, de úgy érezte,az éltető oxigén nem jut a tüdejébe, a környezete hányingert keltett benne. Egyszerűen el akart tűnni erről a helyről, ám lábai gyökeret vetve remegtek.

  Shen Yuan mögött megremegett a bokor és halk, vészjósló morgás szűrődött ki belőle. A fiú odakapta fejét, a levelek szüntelenül zizegtek.

       - N-ne gyere közelebb! - hátrált Shen Yuan, majd a keze ügyébe került gallyt hajított a növény takarásában lévő lény felé, hátha elijeszti. A bokor többé nem remegett, így a fiú kifújta a félelemtől mellkasában rekedt levegőt.

   Ám akkor a világ legfurcsább lénye ugrott ki a bokorból, amitől Shen Yuan lesokkolt.

        - Egy kiskutya? - bukott ki belőle.

   Egy fekete szőrlabda állt előtte pár méterre, hosszú bundája miatt inkább párnának tűnt, mint kölyökkutyának. Nyelvét kidugta és farkát ide-oda csóválta, mintha gazdája lenne előtte. Óvatosan szinatolt Shen Yuan irányába, majd vidáman nekiiramodott a fiú felé, egyenesen az ölébe. Shen Yuan nem értette, pontosan mi is történik.

   A sötétség szélei kezdtek kifakulni, majd a táj jádefehér színné változott, itt-ott egy bambusz halvány körvonalai bukkantak fel. Shen Yuan-nak valahonnan ismerős volt a táj, noha nem teljes formájában láthatta, hanem mintha egy fehér vászonra egy-egy részletet festettek volna rá.

   A kiskutya közelebb kúszott és fejét belesimította a fiú tenyerébe. Shen Yuan feszültsége pillanatok alatt szertefoszlott és kuncogva cirógatta az állatot. Soha se volt kisállata, de midnig szeretett volna egyet. Lehunyta szemét és halkan felsóhajtott.

       - Nagyon puha va-

  Valami meleg folyadék csordult le kézfején, majd csuklójába fájdalom szúrt. Riadtan kinyitotta szemeit és a világ legfélelmetesebb szempárjával nézett szembe. A vérvörös tekintetben gonoszság és ölni akarás fénye kavargott.

  Egy megtermett, ereje teljében lévő fekete farkas állt előtte, hosszú fogai pedig kezébe martak, amivel az előbb egy aranyos csöppséget simogatott...
  
🎋🎋🎋

  Shen Yuan verejtékben úszva ülőhelyzetbe tornászta magát, szapora légzése a szoba csendjét betöltötte. Tekintete ide-oda járt, de a félhomályban még az orráig se látott, így a félelme és kényelmetlen érzése nem csillapodott.

  Oldalára pillantott. A beszűrődő halvány holdfényben megcsillant Yu jijie ovális profilja. Lehunyt szempillái árnyékot vetettek hibátlan bőrére, kontyba tekert haja kibomlott és a hófehér párnán szétterült fekete szurokként. Nyugodt szuszogása vetekedhetett volna egy énekesmadár dallamával.

  A fiú lassan lenyugodott az arcot látva, ami emlékeztette, még rengeteg ideje van addig, míg a főszereplő bosszúba nem kezd.

  Yu jijie halk köhögésbe kezdett, mellkasához kapta kezét és a fájdalomtól szép arca összeráncolódott. Shen Yuan az ágy mellett álló kisasztal felé fordult, egy tiszta rongyot belemártogatott a vizes réztálba, majd a nedves borogatást rátette a nő homlokára. Az áldott teremtés éjszakánként kínzó lázban égett, amit egyik orvos gyógyszere vagy csodanövény hatása nem tudott gyógyírt hozni rá. Amikor a főszereplő ebbe a városkába téved, egyből rájön, hogy ez egy démoni átok és segít a Yu-nak egy papapa kíséretében. Az ifjú hölgy szívét azonnal elrabolja és a kúra után helyben összeházasodnak, majd soha többé nem volt szó a nőről a könyvben. Repülő írása már csak ilyen volt, csak egy forró éjszakáért teremtett szebbnél szebb lányokat és vetette a főszereplő elé, hogy aztán elfelejtve őket továbbhaladjon a büszke kultivátor útján. Tipikus.

Shen Yuan keserű mosollyal az arcán igazította meg jijie-jén a takarót, majd hirtelen mozgatórúdtól vezérelve kipattant a biztonságot rejtő ágyból. Az íróasztalhoz lépett és helyet foglalt előtte, szemeivel tintatartót meg ecsetet keresve.

  Ha nem akar a főszereplő kezei által meghalni, jobb, ha alaposan felkészül. Ebben a világban háromféle ember létezik: van, aki támogatja a főszereplőt; van, aki közömbösen áll vele és van, aki ártott neki. Shen Yuan inkább az arany középutat preferálta jobban, nem veti magát a hatalmas aranyujj elé,sőt, még akár segédkezet is nyújthat! De erre az egyszerű logikára nem támaszkodhat teljes testsúlyával, mivel tisztán emlékezett rá, hogy Shen Qinqiu és hű talpnyalói miatt az egész Can Qiong hegyet a földdel tette egyenlővé. Legyilkolt minden útjába kerülő tanítvány, tett-e ellene bármit vagy sem, mivel az is elég fejfájásnak számított, hogy saját szektájuk mögött álltak.

   Shen Yuan az üres pergamendarabra kecses vonalakat húzott, amik csúf karakterekké nőtték ki magukat. Szünetet tartott és gondolkodásba esett.

  Előző életeiben nem kellett aggódnia a kényelem és holmi anyagi helyzet miatt, így nem volt ínyére a csendesen meghúzódó parasztélet. Kétszer már aranykanállal a szájában született, harmadszorra ez olyan nagy kérés lenne? Legalább az ismeretlen szülei hátrahagyhattak volna egy kis örökséget! A fiú nem tudta ennek a testnek a múltját vagy jövőjét, sohase volt említve a regényben és Shen Qingqiu-ként se hordta össze őket a szél. Nem akart bizonytalan alapokra építkezni, így egy ideig próbálkozott mostani porhüvelye után kutakodni, de nem egy nagyhatalmú csúcsúr volt, akinek az alvilág legmélyén is vannak kapcsolatai információszerzés terén. Emiatt és türelemetlensége végett Shen Yuan hamar feladta, hogy Sherlock Holmes-t játszon. Amire nem talál választ, az nem fontos kérdés, nem?

       - A hétköznapi ember élete kizárva - suttogta a fiú és a papíron áthuzta a három szót.

  Mocskos démonlét? Mivel nem voltak szép démoni felmenői és nem akart kínzások közepette az lenni, úgy döntött, félreteszi porosodni a polcra. Plusz a igazművelők előszerettel üldözik az ilyen rossz útra tért embereket, így lőttek volna elképzeléseinek megfelelő nyugodt életet.Szívbaj nélkül húzta át ezt is.

  Már csak egy maradt....

      - Kultiváció... - hagyta el ajkait a szó, hangja mámorral és szép emlékekkel átitatva csengett. Észbe kapva megzabolázta elhatalmasodó érzéseit.

  A tiszta qi használóinak világát a főszereplő kegyelmet nem ismerve tiporta a lába alá, ezt köszönhetjük Shen Qinqiu-nak és a csűrhéjének. De csak a Cang Qiong hegy járt a legrosszabbul, a kisebb szekták beadva a derekukat megúszták a gyilkolászást.

  Shen Yuan szeme felcsillant. Ha egy nevenincs szekta tanítványává fogadja, Shen Qinqiu testében megélt tapasztalatokat felhasználva hamar erős kultivátorrá fejlődhet. Mikor a főszereplő törni-zúzni kezd a három világban, egyszerűen kijelenti, páréves világnézéshez támadt kedve és jó ideig nem mutatja majd másoknak az arcát, messzire kerülve a gyilkos csapásokat.

   A fiú elégedetten nézte a halvány gyertyafényben röviden lefirkantott életmentő tervét. Noha az ő szemében olvasható és tökéletesen átlátható volt, egy kívülálló nézőszemszögéből viszont csak egy apró gyermek rajzolnak tűnt, felismerhetetlen karakterek hadával és ide-oda kacskaringózó vonalakkal. Shen Yuan a könyvespolchoz lépett és a legalsó polcról találomra egy random könyvbe rakta el.

      - Nos, akkor itt az ideje a jól megérdemelt pihenésnek - törölte le a homlokát.

  Ekkor, mintha csak erre a mondatra várt volna, a Renszer kék panelje felvillant az esti sötétségben.

  " Új küldetés: segíts elkapni egy démont!
Jutalom: 125 pont
Ha a felhasználó nem fogadja el a küldetést, a Rendzser automatikusan lenullázza a pontjait. Legyen szép estéje!"