A tanoncok válla megremegett, ahogy Shen Yuan eléjük állt. Mosolyától kirázta őket a hideg, épkézláb szavakat nem tudtak kinyögni. Féltek ugyanarra a sorsra jutni, mint a kapu.

  - Shidik kihagynak a beszélgetésből? Pedig nagyon szeretek pletykákat hallgatni, avassatok be engem is!

  A legmagasabb fiú, név szerint Wen Po nagyot nyelve összeszedte minden bátorságát és megpróbálta kezét mosni. Bár szíve mélyén remegett, uralkodott magán, nyugodt külsőt öltve ostobának tettette magát.

  - Shen shixiong, nem boncolgattunk semmilyen pletykát sem. Biztosan rosszul hallottad.

  Shen Yuan egy "oh" hangot adott ki, tekintete egy pillanatra meglepettségről árulkodott.

  - Értem - mondta.

  A fiú magában megkönnyebbülten sóhajtott. Suttogásnál is halkabban beszéltek, kizárt, hogy egy alacsony művelésű tisztán hallotta minden egyes szavukat.

  - Szóval az előbbi szavaidról azt állítod, hogy igazak?

  A tanítványok arca még fehérebb lett. A felfelé kunkorodó ajkak és vidám hangnem békés ember képét festette, de a félholdra görbült szemében pihenő hideg fény élve felnyársalta őket és viszketett a bőrük.

  Wen Po lenyelte félelmét, izzadtság folyt le arcán, de kedvesen visszakérdezett:

  - Természetesen ezek csak pletykák; márpedig azok tudják alátámasztani az igazságot, akikről a pletyka szól. Shen shixiong nem tudná elmondani nekünk, miért fordult ki önmagából Shizun.... vagy pontosabban ki miatt?

  Shen Yuan hosszú pillanatokig fürkészte Wen Po-t, majd elkapta a tekintetét és hátranézett a válla felett. Hangja nyers és rideg volt.

  - Luo Binghe, gyere ide.

  Luo Binghe összerezzent. Eleddig egyszer hívta a teljes nevén, de sose beszélt hozzá ilyen hűvös hangnemben. Remegő testtel előmerészkedett a kapu mögül és shixiongja utasítása szerint odasietett hozzá. Mikor alig egy lépésre állt mögötte, Shen Yuan hátrafordult, megragadta a csuklóját és maga mellé húzta. Kezét az alacsonyabb vállára fektette és alig érezhetően megpaskolta. Luo Binghe felnézett rá.

- Egyikünk se tudhatja, mi jár Shizun fejében, de a téves képzetek terjesztése és egymásra mutogatás nem helyes. Luo shidi az én felügyeletem alatt áll, így minden tette után érdemelt büntetéshez és rá irányuló támadáshoz közöm van. Mégis hogy ülhetnék ölbe tett kézzel? Úgy ítélkeztek és terjesztetek pletykákat róla, hogy nem ismeritek? Mit tett ellenetek, van indokotok a viselkedésre?

  Wen Po lehorgasztotta fejét, keze ökölbe szorult. A többi tanonc köpni-nyelni nem tudott, szájukat hal módjára tátották és csukták be. Shen Yuan felsóhajtott, ujjaival megmasszírozta halántékát.

  - Ha egy tanítványöcséd hibázik, nem segítened kéne megérteni a mozdulatot, mintsem büntetést kiszabni rá? Luo shidi eddig sosem tanult magas szintű harcművészetet, így az első órákon természetesen nem remekel. Gondolkodás és előítélet nélkül segítő jobb nyújtása egy művelő legnagyobb erénye, ezt tartsátok észben!

  - ... megfogadjuk a tanácsodat shixiong - mondta alig hallhatóan Wen Po.

  A többi tanonc félszegen bólintott. Shen Yuan sikernek könyvelte el az agyatlan ágyútöltelékek jó útra terelgetését és inkább témát váltott.

  - Úgy hallottam, nincs üresedés a szálláson.

  Wen Po oldalra pillantott, mielőtt válaszolt volna.

  - Nem tudunk semmit alátámasztani vagy megcáfolni, mivel nem a mi feladatkörünkbe tartozik ez.

  Shen Yuan leintette:

  - Pontosan tudom. Azt akarom ezzel mondani, hogy három nap múlva Luo shidié lesz a szobám.

   Luo Binghe és a tanoncok ugyanazt az elveszett, halálsápadt arcot vágtak ennek hallatán. Előbbi megragadta Shen Yuan ruhaujját és heves tiltakozásba fogott volna, mikor Shen Yuan leintette. Szavai tisztán és érthetően csengtek, nem értette, mire fel a felháborodás.

   - Hamarosan elmegyek, így szeretném valakire bízni a szobám rendbentartását. Luo shidinek pedig egy szoba kell. Mi lenne ezzel a probléma?

   Luo Binghe felkapta a fejét, ujjai még  jobban rászorultak a ruhaujjra.

   - Shixiong... elmegy?

   Shen Yuan ekkor kapott észbe, hogy elszólta magát. Mielőtt szabadkozhatott volna, Wen Po vékony hangja jutott a fülébe.

   - Shixiong miért megy el?

   - Shixiong, shixiong, valami megbocsáthatatlant tettél?

   - Shixiong, meddig leszel távol? Vissza fogsz térni hozzánk?

   A többiek is követték a példáját, egymás szavába vágva kérdezgették és csipogó kiscsibék módjára körülállták Shen Yuan-t. Utóbbi feje megfájdult és kínjában nevetett a helyzeten. Az előbb halálra rémültek tőle, most meg semmi félelem nélkül zargatják. Gyorsan változik a világ, hát még az emberek viselkedése.

   Hátulról valami kemény esett a földre és hangos csattanással összetört. Shen Yuan három imádságot elmormolt, ne a kapu legyen az, miközben hátranézett. Meglepetésére Ming Fan és Yang Yinyu álltak mögötte, lábuk előtt egy darabokra esett vizes kancsóval.

   Yang Yinyu már huszonéves volt és rengetegszer küldték el a hegyről, hogy az ifjú tanoncokat óvja egy-egy küldetésnél, így ritkábban volt a csúcson. Mivel az itt töltött ideje alatt mindig elzártan művelt, ritkán futott össze Shen Yuan-nal. Shen Yuan észrevette, hogy a fiú nőtt magasságban, izomzat mennyisége és kultivációs tapasztalat terén is. Éjfekete tincseit tarkójánál összefogta, apró szemeiben élénk fény égett.

   - Rég találkoztunk, Yang shixiong.

   Yang Yinyu tátogott egy sort, hang nem jött ki a torkán. Ehelyett Ming Fan tört ki.

   - Igaz, amit a többiek mondanak? Shixiong itt hagy minket?!

   Shen Yuan felsóhajtott. Már nem hagyhatja ezt az ügyet magyarázat nélkül. A pletykák gyorsan terjednek és a valósággal teljesen ellentétben állnak, így jobb elejét venni a dolgoknak és elsimítani az ügyet.

   - Az a része valóban igaz, hogy elmegyek, viszont nem örökre hagyom el a csúcsot. Liu shishu-nak fogok segíteni a küldetések során.

   Ming Fan állkapcsa a padlót súrolta. Yang Yinyu azonban már megigazította arckifejezését és nyugodtan elmélázott. Yang Yinyu elsőosztályú formációs képességével sem osztották be egy csúcsúr segédjének. Tekintete kedves és nyugodt volt, amikor Shen Yuan-hoz lépett és megveregette a vállát elismerésül, nem is zavarta ez a szintkülönbség. Shen Yuan kidüllesztette a mellét. A hogyan faragj söpredékekből embert tanfolyama gyümölcsöt érlelt, egy remek és kicsit sem értelmetlen gondolkodású mellékszereplővel gyarapodott a regény (nem létező) logikája!

   Shen Yuan Ming Fan irányába fordult.

   - Három nap múltán elmegyek, a szobámat pedig Luo Binghe-re hagyom.

   Ming Fan erőltetetten bólintott. Shen Yuan Luo Binghe felé pillantott, aki fejét lehorgasztotta és erősen a ruhaujjába kapaszkodott. A fiú kissé lehajolt és fejét megpaskolva lágyan szólította:

   - Luo shidi, ideje lefeküdni.

   A Nap lassan a horizont alá bukott, a vérnarancs égbolt sötétkék színbe csapott át és megszámlálhatatlan fényes csillag bukkant fel rajta. A tanoncok többsége már elvonult a hálószobákba, csak néhányan maradtak ébren képességeik fejlesztése vagy egy büntetés teljesítése miatt.

    Shen Yuan a szobájába vezette és azonnal ágyba parancsolta Luo Binghe-t. Segített neki levetni a külső ruháját, kibontotta a haját, még gondosan be is takarta. 

     - Shixiong, tényleg nem kell lefutnom a köröket? - hallatszott Luo Binghe vékony hangja a takaró alól.

Shen Yuan felsóhajtott, hátra sem pillantva egy hümmögéssel támasztotta alá a kérdést. Éppen az asztalánál ült egy halomnyi tekercs és halványan táncoló gyertyafény társaságában. Azt hitte, Luo Binghe végre megnyugszik és álomba szenderül, de a fiú ismét megszólította.

     - Shixiong.

     - Hmm?

    Pár percnyi csend után Luo Binghe hangja alig hallhatóan újra felcsendült.
    - Shixiong nem fekszik le?

    - Még nem - adta az egyszerű választ Shen Yuan, halk sóhaj szakad ki belőle.

    Luo Binghe nem hagyta annyiban a témát, tovább faggatta.

    - Miért nem?

    Shen Yuan megdörzsölte halántékát. Hivatalos tanítvánnyá válása óta esti rutinjává vált a késő estig tartó tekercsolvasás és memoriterek bemagolása, így hulla fáradtan dőlt be az ágyba és kevés pihenés lévén egész délelőtt fáradtnak érezte testét. Belegondolva a gyertyafény, bár halványan lobogott a kanócon csücsülő láng, megvilágította az egész szobát. Talán Luo Binghe azon típusú alvók közé tartozott, aki fény mellett nem bír elaludni és ezért kérdezi őt a lefekvésről. Ég felé szálló Repülő sose fejtegette az ifjú Luo Binghe alvási szokásait és nem lett volna helyén -sem kedve hozzá- az An Diong csúcsra átnyargalni erről megkérdezni az írót.

    Shen Yuan hátrapillantott Luo Binghe-re, aki árgus szemekkel figyelte minden egyes mozdulatát. Kicsit sem tűnt fáradtnak és hajlandó elaludni.

    A főszereplőt édes pihenését nem szabad megzavarni! Persze az egy másik dolog, hogy főszereplő finom virágoknak álmatlan, ám annál izgalmasabb éjszakákat fog okozni...

    Shen Yuan gondosan összetekerte és elrendezte a tekercseket, majd a gyertya elfújása után az ágyhoz sétált. A hirtelen sötétséghez még nem szokott hozzá a szeme és halvány körvonalakon kívül nem látta rendesen Luo Binghe-t, így fogalma sem volt az arckifejezéséről.

    - Ha befekszik melléd az ágyba, hajlandó vagy elaludni?

    - ... Nem - motyogta alig hallhatóan Luo Binghe, a takaró susogása elárulta fészkelődő mozdulatait.

    - Miért nem?

    - Amint elalszom, shixiong eltűnik az oldalamról, igaz?

    <(☉Д☉)╮ A főszereplő meg akarja osztani az ágyát (ami igazából Shen Yuan-é) egy névtelen ágyútöltelékekkel?! Csak nem megmérgezett a főztöm?

Shen Yuan bekopogtatott a Rendszerhez.
   " Hé, Rendszer, történt valami a főszereplővel? Beverte a fejét a távollétemben vagy valaki átkot szórt rá?"

    【A Rendszer nem észlelt hibát, a program tökéletesen működik és Luo Binghe nevű karakterrel sincs semmi probléma. A Rendszer a nap huszonnégy órájában figyeli a cselekmény menetét, hiba észlelése esetén azonnal értesíti a Felhasználót! Ha bármi kérdése van, nyugodtan forduljon hozzánk!】

    Shen Yuan még mindig kételkedett ebben, amikor a kék panelen újabb üzenet karakterjei villantak fel.

    【A Rendszer legújabb verziója hamarosan elérhető lesz, a Felhasználó esetleg kívánja a frissítést előfizetni a pontjaival?】

    "Mi az, hogy előfizetés? Szűkmarkúan adsz és még pofátlanul van képed elvenni azt a kevés pontot, amit vért izzadva összekapartam? Nem is tudom, mit ígér ez a frissítés, legalább minimális spoilert kérek!"  

    【 \(￣▽￣)/ 】

    Shen Yuan a furcsa hangulatjelet elnézve volt egy kis sejtése az új frissítésről, ami nem ígérkezett túl fényesnek. Még rosszabb frissítést akarsz a nyakamba varrni, na azt már nem! Nincs előfizetés!A fiú ereiben fortyogott a vér és egyenesen ráütött a kék panel apró x gombjára.

    - Rendben - sóhajtott fel. - Ígérem, reggelig melletted maradok, csak aludj már el!

    Luo Binghe - a hangok alapján - kivirult és megveregette maga mellett a lepedőt.

    - Shixiong, siess és feküdj mellém!

    Te ajánlottad fel, később ne vedd érte a fejemet!

    Shixiong felemelte a takarót és befészkelődött az ágy szélére, a lehető legtávolabbra Luo Binghe-től. Nen helyes egyneműeknek egy ágyon osztozni, még ha tudatlan gyerekek is. Shen Yuan lehunyta a szemét és ujjait összekulcsolta hasán, néma csendben, ahogy a halottak szoktak pihenni a koporsójukban.

    - Most pedig aludj, holnap korán kell kelnünk, nincs több ellenkezés!

   Alig éghetett le két füstölőnyi idő, Shen Yuan pedig egyre nehezebbnek érezte a szemhéját, amikor félálomban Luo Binghe hangját hallotta.

   - Shixiong ébren van?

    =口=  Nem vagy fáradt?! Rég aludnod kéne, mint a tejbetök!  Talán tettetnie kéne az alvást és békénhagyja? Ennek reményében Shen Yuan lelassította a légzését és mozdulatlanul várt.

    - Shixiong alszik...

    Briliáns megfigyelési készségeid vannak főszereplő! Most pedig hunyd be a szemed és irány az álmok világa.

    Shen Yuan mocorgást érzett maga mellől, majd egy test fészkelődött az oldalához. Luo Binghe fejét a vállába fúrta és tompa hangon jó éjt kívánt.

    - Szép álmokat... Shixiong. - A fiú többet nem szólalt meg és halk szuszogása arról árulkodott, hogy végre elnyomta az álom... De még milyen pózban nyomta el! Minek csimpaszkodsz az idősebb tanítványtársadba, csak nem egy kismajom vagy?! Nem helyes így aludni!

Shen Yuan megpróbált eltávolodni a fiútól és felkelni, de ahogy arrébb húzódott, Luo Binghe karjai a derekán összefonódtak és halk nyöszörgés szakadt fel a torkából. Teljesen Shen Yuan-ra mászott, a szorítása kicsit sem lazult. Ha tovább fészkelődik, lehet felkelti Luo Binghe-t, aki végre valahára elaludt. Shen Yuan ajkai közül sóhaj szakadt fel és elfogadta a jelenlegi helyzetet.

    Mivel Luo Binghe megérkezett a csúcsra, Shen Yuan-nak komolyan el kell gondolkodnia a jövőn. Alig pár éve maradt, mire megnyílik a Mélység és Shen Qingqiu lelöki a főszereplőt a démonok fészkébe. Habár a jelenlegi Luo Binghe egy aranyos kölyökkutyus, Shen Yuan a saját bőrén tapasztalta meg a felnőtt változat bosszúját, ami nem csupa és szivárvány.

    Most nem Shen Qingqiu, így Luo Binghe kemény büntetésekre és ok nélküli bántalmazásra számíthat a jövőben. Ám mivel most nem a csúcsúr szerepét tölti be, ha nem tesz rosszat Luo Binghe ellen, remélhetőleg nem faragnak belőle pálcikaembert.
    Shen Yuan összehúzta a szemét. Eszébe jutott a vízi börtönben töltött pillanatok.

     A hely, ahová bezárták, egy szikla volt. A szikla körül zöld vízzuhatag folyt alá a mélybe, amiről messziről ordított, hogy erősen mérgező. Shen Yuan azon mélázott, ha aládugja a kézfejét, csontig lemarja a húsát - persze temérdek vagyonért se próbálta volna ki. A savas víz elzárta a külvilágtól, de elég fényt adott a hely feltérképezésére. Egy egyenetlen szikla tetején csücsült, vastag energiafojtó kötéllel gúzsba kötve. Párnaként egy nagyobb kő, takaróként pedig a hűvös levegő és a látogatók száma csekélyes. Kivétel volt ezalól Luo Binghe.

     Bizonyos időközönként jött hozzá, feltehetőleg naponta, Shen Yuan így becsülte meg az idő múlását. Luo Binghe az első napokban csak hosszasan bámulta, majd sarkon fordult és ment a maga dolgára. Azonban a harmadik "napon" valami teljesen megváltozott.

     Luo Binghe tekintete lyukat égetett Shen Yuan-ba, alias Shen Qingqiu-ba. Luo Binghe folyamatos felbukkanása és az, hogy szótlanul mustrálta, felforralta az agyvizét. A  börtönben töltött egyedüllét kikészítette, a férfi egy puskaporral töltött hordón ült, amit pont aznap robbantottak fel. Heves tekintettel nézett fel Luo Binghe-re és a következményektől nem tartva hozzávágta a másik fejéhez a panaszait:

     - Meddig fogod szégyentelenül nézni a mesteredet? Miért nem nyitod ki a szádat és beszélsz?

     Luo Binghe meglepetten pislogott párat, majd arca elsötétült és gúnyos mosolyt mutatott.

     - Ez a tanítvány annyira sajnálja, hogy nem vette észre, Shizunja mennyire unatkozik. Mi lenne, ha ez a tanítvány holnaptól gondoskodna arról, hogy Shizunnak legyen mivel elfoglalnia a drága idejét?

     Shen Qingqiu arca elfehéredett.

     - Mégis... mit tervezel?

     Luo Binghe mosolya még szélesebb lett, majd megpördült és a bejáratig sétált. Válla felett visszapillantott Shen Qingqiu-ra.

     - Shizunnak semmi oka az aggodalomra, nagyon élvezni fogja az elkövetkezendő napokat!

     Meghúzta a kart, mire a fogaskerekek kattogva mozgásba lendültek és a víz újfent zuhogott, Shen Qingqiu pedig nem látta már Luo Binghe-t.

Luo Binghe valóban betartotta az ígéretét, Shen Qingqiu-nak egy pillanatra se terelődött el a figyelme.

     Shen Qingqiu már nem számolta a napokat. Egyszerűen a földön hevert, ahogy Luo Binghe hagyta, mint egy zsinórjaitól fosztott rongybaba. Ha lett volna ereje és nem sajgott volna teste minden porcikája a legkisebb mozdulatra is, akkor se kényszerítette volna magát a mozgásra.

     Épp a sötétbe enyésző plafont bámulta, amikor a víz csobogása abbamaradt és kopogó léptek váltotta fel. Valaki erősen belerúgott az oldalába, pont az egyik zúzódása helyén, mire Shen Qingqiu arca rándult egyet, de más reakciót nem mutatott. Egy magas női hang szólalt meg.

     - A Qin Jing csúcs csúcsmestere a börtönben úgy heverészik, mintha elutazott volna pihenni. Csakis a Huan Hua Palota engedékenysége miatt élvezheti ezt a luxust, amire nem is szolgált rá!

     Shen Qingqiu magában felsóhajtott. Luo Binghe egyik felesége látogatta meg, ráadásul az egyik legrosszabb vérmérsékletű - a Palotakisasszony. Shen Qingqiu tippe valóban igaz volt, mivel egy szép, ugyanakkor dühös arc  bukkant fel előtte.

     A Palotakisasszony összeráncolt szemöldökkel mérte végig az alatta fekvő férfit. Luo Binghe az utóbbi hetekben elfoglalt lett a munkával és bezárkózott a dolgozószobájába. Emellett még meg is parancsolta, hogy a hozzá legközelebb álló szolgálóin kívül senki sem léphet be, ezalól a feleségei sem voltak kivételek. Liu Mingyan és Ning Yingying, mint a legszeretettebb feleségek, megértette a parancsot, és messzire kerülték Luo Binghe szárnyát. A többi feleség követte a két nő példáját, akik a házasság előtti pár órás romantikán és az egy-két vágytól fűtött éjszakán kívül nem töltöttek több időt férjükkel.

  Egyedül a Palotakisasszony tett máshogy. Luo Binghe parancsa egyik fülén ki, a másikon be elven érte el és egy tálcán friss teával állított be Luo Binghe dolgozószobája előtt. Két őr állta útját és sehogy se akarták beengedni. A Palotakisasszony nem a hidegvéréről volt híres, pár percnyi huzavonás után magasabb hangon és erényesebben követelte a beengedést. Épp befejezte a két őr őseinek átkozását és küldte volna el őket melegebb éghajlatra, mikor az ajtó kitárult és egy vérben forgó szemű Luo Binghe jelent meg.

     - Uram - szólt édes hangon a Palotakisasszony, a düh egy pillanat alatt eltűnt az arcáról és ártatlan, szende hölgy szerepét vette fel. - Ez a feleség úgy gondolta, jól esne az urának egy kis tea, így bátorkodott...

     - Zavarni engem, amikor megtiltottam, hogy idejöjjön? - szólt közbe Luo Binghe.

     A Palotakisasszony szolgája összehúzta magát, remegve kérte úrnőjét, vonuljanak vissza, mire a Palotakisasszony szúrós pillantása csendre intette. Egyedül a Palotakisasszony nem olvasott -talán nem is tudott- Luo Binghe fenyegető aurájából.

     - Ez a feleség csak a legjobbat akarja az urának.

     Luo Binghe tekintete lejjebb süllyedt, egészen a tálcán pihenő két csészére és teáskannára. A teakészlet letisztult porcelánból készült, mintája egyszerű, ugyanakkor színtiszta gazdagságról és pompáról árulkodott. A tealevél illata egészen Luo Binghe orráig szállingózott... ez a fajta tea és a szett nagyon hasonlított a Qin Jing bambuszlakjában lévőékhez.

      Luo Binghe arca megfagyott és kiverte a Palotakisasszony kezéből a tálcát. A csészék apró darabokra törtek, az egyik szilánk felsértette a Palotakisasszony sértetlen lábszárát, de a fájdalom nem érte el. Kikerekedett szemekkel és remegő testtel nézett fel Luo Binghe-re. Akkor tudatosult benne, hogy ő egy erőtlen préda, aki túllépett a határon és egy hatalmas ragadozó tombolt előtte.

      Luo Binghe homlokára szorította a kezét, hirtelen fejfájás gyötörte. Intett az őröknek, hogy takarítsák fel a rendetlenséget, majd visszavonult a dolgozószobájába. Még messziről, zárt ajtók mögül is tisztán hallotta a Palotakisasszony sikoltását és ellenkezését, miközben az őrök elhurcolták a rezidenciájára.

Luo Binghe leroskadt a dolgozóasztalánál és összefont ujjaira fektette a homlokát. A feje hasogatni kezd minden idegesítő külső hatásra, aminek nagy részét a Palotakisasszony tette ki. Talán ha félreteszi az útból, akkor a Palota -és természetesen az ő élete is- sokkal csendesebb és nyugodtabb lenne... Luo Binghe elheseggette ezt a gondolatot és kezébe vette az ecsetet, hogy újfent belekezdjen a papírmunkába, mikor az ajtót hirtelen kivágták és egy őr rontott be a szobába. A férfi épp ráförmedt volna, de az őr megelőzte:

   - Palotamester úr, a Qin Jing csúcs mestere...

   Luo Binghe felkapta a fejét.

   - ... Shen Qingqiu nyomtalanul eltűnt!

És itt is van az újabb fejezet, csaknem két hónap késéssel! 😅
  Nos, ennek a kihagyásnak eléggé komplikált oka volt. Azt terveztem, a fejezet csak az ágybabújásról és Luo Binghe makacs viselkedéséről fog szólni, de hamar rájöttem a fejezet írása közben, hogy túl rövidre sikerekedett. Egy hétig hagytam pihenni, aztán próbáltam plusz mondatokat írni hozzá, de így alig haladta meg a 2000 szószámot.
  Nem akartam rövid fejezetet kiadni a kezeim közül, így aztán egy pár fejezettel későbbi jelenetet hozzácsaptam a végéhez.

  A lényeg: SY a második életét éli ebben a világban, az előzőben SQQ-ként meghalt a Cang Qiong hegy leégetésében. LBH az eredeti cselekmény szerint sok szépséget vett el (bár csak a legfontosabbakat, így jócskán kevesebb van). SQQ-t a Vízi Börtönbe zárják, ahol LBH eljászadozik vele (megkínozza), majd valaki kiszabadítja.
Emellett most Shen Yuannak kevés emléke maradt SQQ-ként töltött éveiből.

Tudom, nagyon érthetetlen maga a történet, ezért is írtam most le röviden ezt, hátha így könnyebben megérthető. Amikor eleinte elkezdtem ezt a történetet, teljesen más irányba akartam elvinni a történetet, de ez idő alatt megváltozott egy s más, és így kissé nehezen emészthető lett 😥 de próbálom a jövőben érhetőbben és megofntoltabban mozgatni a szálakat, hogy élvezhető  legyen ez a fanfic 😊🧡

Amiért késtem, itt van pár fanart:

  Próbálok a következő fejezettel jobban sietni, addig is szép nyarat nektek.