Shen Yuan életét elég könnyedén élte. Szülei egy nagyvállalat vezetői voltak, a megkötött üzleteik pedig sokat hoztak az asztalra. Két bátyjában látták az örököst, egy szem lányuk pedig bezsebelte az összes szeretetüket, Shen Yuan-nak semmi dolga nem akadt. Még ha egész életében egyszer sem dolgozna egy napot, akkor se kellene aggódnia az anyagi hátteréről. Úgy vélte, jó egy futóversenyben tizedikként beérni, amíg tizenegyen vesznek részt rajta.

   Unalmas perceiben YY stallion noveleket¹ olvasott. Egy nap azonban egy olyanba botlott bele, ami megborzongtatta idegeit. A könyv címe nem más volt, mint A halhatatlan démon büszke útja, egyenesen egy Airplane tollából. Egy kultiválós regény, ami végeláthatatlan és egyedülállóan hosszú. A főszereplő az ő eget rengető arany ujjával² és páratlan jóképűségével háreme háromszáz tagot számlált. Az egész cselekmény arról szólt, hogy a főszereplő mások számára legyőzhetetlen szörnyeket gyilkol meg egy karsuhintásával, minden első találkozást egy női egyeddel fejezeteken át tartó forró éjszakával ünnepli meg.

   Ez a szörnyű borzalom hogy sikerült   magával ragadnia a Zhongdian Irodalom olvasóinak ezreit?! Shen Yuan ezen a gondolaton elborzadt, noha ő is elolvasta egy perccel később az újabb frissítéseket.

   Amikor a történet végéhez ért, akkor is csak pocskondiázni tudta a sablonos művet, és nem volt rest ezt egy közösségi fórumon közzétenni. Egy gőzölt zsemlébe harapott, miközben a vízesésként folyó kommenthadat pörgette végig, amit hosszú véleménynyilvánításához írtak. Meghökkenve olvasta, hogy nem támogatják, hanem ellene szólnak a szavak. Annyira meglepődött, hogy félrenyelt. A falatot próbálta felköhögni, szemei könnybelábadtak és a fájdalomtól az asztallapra görnyedt. Dühös szemekkel nézett a fehér fényt kibocsátó gépre, utolsó szavait valószínűleg nem kellene sírkövére felírni:

         - Szar író... szar... regény...

   Mintha a felhők közt vígan csücsülő, a nagybetűs Teremtő fülébe jutott volna, pusztán rossz viccből Shen Yuan abba a könyvbe születhetett újjá, amiről élete utolsó lehelletével rosszindulatúan fröcsögött. Pechére az első számú gazember, Shen Qingqiu testében ébredt.

   Ragaszkodva az élethez eldöntötte, ebben az életben a főhős combjait fogja ölelni és jó shizun módjára segíti a háremtagokat összeterelni egy fedél alá. Valahogy biztonságban eljutott addig a pontig, míg le kellett löknie Luo Binghe-t a szakadékba. Az öt évet vándorlással töltötte, majd hirtelen visszatért a Cang Qiong hegybe és védelmi akadályt szándékozott felépíteni köré. Azonban Luo Binghe a vártnál előbb maga alá gyűrte ellenfeleit és célba vette a négy szekta egyikét, karöltve a harcképzett démonseregével és a Huan Hua Palotával. Persze Shen Qingqiu testét nem sajnálva önmegsemisítést hajtott végre, tudva, hogy Shang Qinghua gondozott ültetvényben neveli az ilyen esetekre szánt szellemi hüvelyét.

   Ám a tökéletesnek hitt tervet egy bizonyos Rendszer felülírta...

🎋🎋🎋

   Ye városa élettelien lüktetett. Az emberek folyóként hullámzottak, vidám színkavalkádot alkotva. A főúton a standokba kezdték kipakolni az árut, noha csak pár nap múlva lesz a fesztivál. Kíváncsi turisták több ezer lit megtettek zötykölődő szekereken, hogy rengeteg pénzüket végre elszórhassák.

   A helyi kisgyerekek alig várták már a tűzijátékot, szüleiket próbálták rávenni pár apróság megvételére.

   A lassan vonagló tömegben egy kisfiú próbált levegőhöz jutni és valahogyan hazavergődni. Utálta, hogy mindenki csak megveti és pillantást sem méltat rá. Egy ajtókeret alatt kapkodott levegő után és lábujjhegyen állva próbálta behatárolni mostani helyzetét. Dühösen felfújta arcát, fejében bekopogtatott a Rendszerhez:

       - Miért is kerültem egy ilyen haszontalan testbe?

       - A Rendszernek nem áll módjában megadni az információt a felhasználónak. Köszönjük, hogy minket választott, Shen Yuan nevű felhasználó!

       - Te kis rohadék...!

   Shen Yuan nem figyelt a környezetére és fennhangon kezdte ócsárolni az előtte vibráló kék panelt. Pár felnőtt meglepődve nézett rá. Egy ilyen ifjú, aki életének még legelején tipródott, hogy rendelkezhet ilyen választékos szókincstárral?

   Shen Yuan duzzogva lehuppant a koszos földre, előtte egy hatalmas tócsa volt, amiben alaposan szemügyre vette magát.

   Egy alig tízéves ártatlan profilja tekintett vissza rá. Szénfekete tincsei kibomlottak a pávazöld szalaggal rögzített lófarokból, így kócosan és portól szennyeződve terültek vállára. Puhának tűnő bőrét megannyi kosz durvává és csúnyává tett, ha Shen Yuan próbálta letörölte szakadt ruhaujjjával, csak rosszabbá tette a helyzetet. Egyedül szemei ragyogtak tisztán a lenőtt frufru alól, tusfekete színe és a benne lakozó kíváncsi csillogás hasonlított egy frissen megellett bárányéhoz.

   A mennyasszonyával önfeledten csevegő férfi nem figyelt oda eléggé, és nagy lendülettel belelépett a pocsolya közepébe. Shen Yuan arcába landolt egy nagyot, prüszkölve próbálta szemhéja alá jutó cseppeket kidörzsölni.

        - Te nyavalyás!

   Shen Yuan felkapta a fejét. A férfi díszes ruhákat viselt, ékszereit nem egy olcsó butikban vehette, így rögtön leesett a fiúnak, hogy az előtte álló pénztárcája elég súlyos lehet. Márpedig ha valaki gazdag és valami rossz történik vele, rögtön valaki gyengébbre fogja. Mivel a férfi óvatlansága miatt egyik pár csizmája csöpögött a víztől és jádefehér színe barnává vált, éktelen haragra gerjedt. Főleg, hogy jövendőbelije és az utca szeme előtt történt, úgy érezte, aláásták a tekintélyét. Így pont kapóra jött a fal mellett kuporgó kisgyerek, akire csak prüszkölésére figyelt fel. A férfi szélesre húzta száját és vaskos ujját ráemelte a csontsovány fiatalra.

      -Te vagy a hibás! Azonnal tedd jóvá!

   Shen Yuan gyomra éhségtől korgott, fáradt volt és az imént verték el nincstelen árvák, csak a nagynehezen összegyűjtött pénzérméért. Nagyon elege lett a mai napból, így a következményekre fittyet hányva feleselt vissza:

       - Egyetlen hibám az volt, hogy itt voltam és éltető levegőt szívtam. Urasága nem figyelt eléggé, viselje hát következményét!

   A férfi elhúzta száját, lopva körbepillantott. A tömeg kíváncsian gyűrűzött körülöttük, ritkán esik meg ilyen eseménydús dolog életükben.

       - Hogy mered... te senkiházi!

   Shen Yuan felbotorkált, ráérősen leporolta lábát, és kihúzta magát. Rezzenéstelen arcot mutatott, szemei egy pillantással is ölhettek volna, mintha nem is egy gyerek volna, hanem már jó pár évet megélt öregember.

       - Itt mindenki egyetérthet velem, hogy vannak, akik a mindennapi betevő falatért küzdenek, míg egyesek egyetlen csettintésre az ölébe hull minden, ami szem-szájnak ingere. Urasága egyáltalán tett valamit eddigi életében, a nagy semmittevésen kí-

   Shen Yuan nem tudta befejezni mondatát, egy pofon csattant arcán. Pehelykönnyű teste eldőlt, egyenesen bele a pocsolyába. Egyből fejéhez kapta kezeit, magzatpózba gömbölyödött, hogy az erős rúgások fontosabb testrészeinél ne okozzanak nagy kárt. Füle sípolt, de tompán hallotta a kárörvendő nevetést, elmosódottan látta a fülig érő vigyorok tömkelegét, mielőtt elvesztette volna eszméletét.

   Pár órával később tért újra magához. Nyöszörögve dörzsölte oldalát, miközben lassan feltápászkodott. A nap a horizont alá süllyedt, a nyugati égboltot halványsárga-rózsaszín színbe öltöztetve, míg keleten pár apró csillag sziporkázott. A városiak nagy része már nyugovóra tért, alig pár kétes alak sétált az utcán.
 
  Shen Yuan visszagondolt a pár órával ezelőtt történtekre, a szeme előtt lepergő emlékképek csak még jobban növelte fájdalmait. Shen Yuan keze akaratlanul is ökölbe szorult a hideg macskakövön, harag gyúlt keblében. Emlékeztette magát, most csak egy folt hátán folt ruhát viselő gyerek, akit az elöljárók ide-oda dobhatnak, nem egy halhatatlan csúcsúr, aki kedvére csicskáztathatná őket... már ez nem az az élet... bár előző életei kissé homályosak és elmosódottak voltak, mint a fodrozódó víztükör, néhány fontos információ megmaradt tudatában és ezeknek száma az idő múlásával egyre csak gyarapodott.

       - Ideje hazamenni - motyogta száraz mosollyal.

   Shen Yuan otthona, ahol egy ideje megszállt, nem egy bérház volt, mint ahol a legtöbb városi él. A főút szélén álló épület tulajdonosa szánta meg az utcán botorkáló árvát és szárnyai alá vette. Lakhatásért és napi két étkezésért csupán egyszerű feladatokat kellett megcsinálnia, mint például a koszos tányérok elmosogatása, vízhordás vagy a használt ágyak megvetése.

    Shen Yuan felnézett a vörös színű, háromemeletes házra. A földszint szokványos vendéglőként funkcionált, de a felső két emeleten puha virághölgyek várták tárt karokkal vendégeiket. A fiú nem talált semmi kivetnivalót abban, hogy egy bordélyházban húzta meg magát, ám annak nem örült, hogy a szobája plafona nagyon vékony és éjszakánként hallja a nyikorgó ágyat meg a furcsa hangokat...

   A fiú belépett, az asztalokat épp a tulajdonos tisztította le. A csengő hangjára odakapta a fejét, éppen köszönteni akarta új vendégeit, mikor látta, csak Shen Yuan jött vissza.

       - A-Yuan! - futott oda hozzá. - Hol voltál? Már kezdtem aggódni!

      - Cheng asszonynak nem kell aggódnia miattam, teljesen rendben vagyok - húzta ki magát vidáman Shen Yuan, de arcán egy grimasz futott végig. Még mindig zsibbadt a teste.

       - Akkor miért vörös és duzzadt a gyönyörű kis orcád? - simított az érzékeny bőrre az idős nő, ahol a gazdag úrfi keze megütötte a fiút.

   Shen Yuan próbálta terelni a témát, hiába szajkózta, ő remekül megvan, a nő füle botját sem mozdította, felkiáltott az emeletre. Csakhamar pár lány futott le a lépcsőn, egytől-egyig gyönyörű, sokat mutató ruhákban, jól kicicomázva. Aggódva kaptak szájuk elé.

       - A-Yuan, mi történt?

       - Kérsz tanghulut, hogy jobb legyen a kedved?

       - Szegény A-Yuan! Elszakadt a ruhád, most most tegyünk!

   Shen Yuan magában puffogott. Szerintetek ki gyerek? Az eredeti világában húsz évet élt, ebben a könyvben plusz egy évtizedet lehúzott! Kicsit sem gyerek!

        - Vigyétek fel és addig el se engedjétek, amíg a világ leggönyörűbb virága nem lesz!

   Shen Yuant egyből felkapták, mint egy zsákot és rohantak is vele. Gyorsan leszedték róla a használhatatlanná vált ruhákat, forró vizet eresztettek a fürdődézsába, a megfelelő illóolajat válogatták ki neki. Shen Yuan csendben ült a vízben, miközben az egyik jijie finom ujjaival kibogozta összekuszálódott tincseit.

       - A-Yuan, nem megmondtuk, szólj azonnal, ha újra bántanak?

   Shen Yuan felhúzott térdeit átkarolta.

       - Sajnálom, Yu jijie... elvették azt a pénzt, amit olyan nehezen összekapartatok nekem.

   Yu jijie összenézett társaival.

     - Ne aggódj, A-Yuan, az csak aprópénz - vágta rá Lin jiejie. - Hipp-hopp újra összedobunk neked, sőt, a triplája sem probléma.

    - Nem szükséges - emelte fel Shen Yuan kezeit és ellenkezően rázta azokat, az utolsó mondatot halkan motyogta, de így is jól hallható volt: - Újra el fogják venni, semmi értelme.

  Ez a ház nem szűkölködött pénz kérdésében, a legszülségesebbeket be tudták szerezni, néhanapján igazi luxuscikkeket engedhettek meg maguknak, ám az utóbbi időben nem volt ez így. Ez a város közel feküdt egy démonokkal zsúfolt területhez, plusz az elmúlt hónapokban egy szörnyeteg riogatta a népet, így a turizmus jelentősen csökkent. Emellett eme shijie-k munkájuk jó elvégzésével kérhettek valami buzdító ajándékot -arany hímzéssel ellátott szaténruhát, drága ékszereket vagy egy kis szabadságot-, minden vagyonuk a tulajdonos asszonytól függött, megszerzett fillérjeik nagy részét az üzletbe és megélhetésükbe fektették.

       - Azok a büdös kölykök, a szüleik semmit sem tanítottak nekik! - dühöngött tovább Lin jijie.

        - Ők árvák - szólt halkan Shen Yuan. - ... mint én is.

    Yu szúrós pillantást mért Lin jijie-re, utalva rá, ideje lenne befogni azt a nagy száját, majd duruzsolva fordult Shen Yuan-hoz.

        - Mi itt vagyunk. Még a tulajdonos asszony is úgy szeret, mintha a fia volnál, efelől semmi kétség. Nem kell mások miatt szomorkodnod, még ha hasonlítanak rád. Annyi a dolgod, hogy a gyermekkorodat boldogan leéled itt és az oldalamon maradsz.

   Shen Yuan megfordult, hogy végre láthassa szemből a fiatal nőt. Mosolyt erőltetett ajkaira. Yu jijie a főszereplő háromszáz tagot számláló háremében fog kikötni, így ez az ígéret hazugságnak bizonyult.

        -Hmm, hallgatok jijiek szavára. Yu jijie, aludhatnék ma veled?

   Yu jijie meghökkent eme kérdésre, de rendezte arcvonásait és kézfejét a fiú fején pihentetve bólintott.

       - Ne, A-Yuan, inkább velem aludj! - ugrott oda Lin jijie, majd csakhamar a lányok civakodni kezdtek, ki fog ma éjjel vele aludni. Shen Yuan alig bírta visszafogni nevetését. Nem a főszereplőért folyik a vita, hanem egy apró fiúcska miatt. Egész Kínában a hölgyek kezüket tűzbe tenné, hogy az aranyfényű glóriával rendelkező főszereplő akár egy csábos és jóképű pillantást vessen rájuk. Most meg azon megy a hercehurca, hogy ki fog egy kifejletlen gyerekkel aludni.

         - A-Yuan, ideje lefeküdnöd - lépett be a szobába a tulajdonos asszony. - Egy fiatal szervezetnek sok pihenésre és tápanyagra van szüksége.

    Shen Yuan bőszen bólogatott, majd hagyta, hogy a győztes jijie a karjába vegye és elsétáljon vele a hálókörletbe.

    Aznap éjjel a fiú a múlt szép emlékeit idézte fel álmában, ami savanyú szájízet hozott neki...

🎋🎋🎋

   A Can Qiong szekta megbízást kapott. Egy messzi városban egy démon kellett kiűzni, ami még egy kultivátornak is többnapi út volt a hegytől. Az egyik legarrogánsabb csúcsúr különösképp önszántából vállalta ezt a küldetést és ragaszkodott ahhoz, hogy egyedül menjen. Amikor elindult, pávazöld felöltője felé fekete csuklyás köpenyt kanyarintott és bambuszkalapot húzott fejére, úgy vágott neki a vidéknek. Az éj leszállt és közelben egy város fényeit pillantotta meg kardján. Közel s távol ez volt az egyetlen nagyobb település, így a férfi elmosolyodott. Végre itt van és megkeresheti azt, amit már annak idején elvesztett... pontosabban valakit...

    Kecsesen leszállt a város szélén és gyalog folytatta tovább az útját. A lakók elfújták a gyertyákat, így egy szokványos ember az orráig se látott. Azonban egy halhatatlannak különleges képességei között tartozott az is, hogy egy vadmacska szemével és hallásával érzékelt. Mégis, a csúcsúr elővett egy míves lámpást és szellemi energiával gyújtotta meg, a halványkék fény öt méterre világította meg a környezetét. A férfi továbbsétált, elhaladt egy vörös épület előtt, megtorpant és visszasétált. Felnézett a cégér táblára, ami cirádás írásjegyekkkel írták fel a következőt: Huncut Virágszálak.

     Felemelte nagykarimájú bambuszkalapját és önelégült mosolyra húzta rózsás ajkait.

    Ha az információ igazak, itt kell lennie. Ha meg nem, akkor legalább jót fog szórakozni itt. Apropó, mikor is volt utoljára bordélyházban?

¹: YY- yi yin, jelentése perverz, obszcén; stallion angolul csődör. Ebben a műfajban a "csődör" -jelen esetben a főszereplő- mindet nőt levesz a lábáról, egy nemcsak romantikus, de szexuális kapcsolatban lévő háremet létrehozva.

² arany ujj: jin shouzhi. Ez itt a főszereplő fegyverére utal.

  Na, megint itt vagyok egy újabb résszel. Mit gondoltok, Shen Yuan vajon miről álmodhat? Ki az a nagyrabecsült, "tisztességes" kultivátor, aki könnyed léptekkel betér egy bordélyházba?

  Ha tetszett, repüljön az a vote, jöhetnek a kommentek!