Lauren szemszöge:

- Eljöhetnél hozzánk!- fordult felém reménytől ragyogó szemeivel.

Bepánikoltam.

Nekem kifejezetten jó lehetőség lenne. Lehet, hogy ki is használnám az alkalmat. Végülis nekem csak egy mozdulatba kerül és máris megint a maffia emberei közé kerülnék, ahol az lenne a jutalmam, hogy életben hagynak, de ha Alejandrot megölöm, azzal együt Camila egy részét is. A végtelenségig meg nem halogathatom az akciót.

- Rendben... Megyek!- csaptam le a lehetőségre. Legyünk túl rajta.

- Mehetünk most is! A szüleim úgysem fogják már megtudni, hogy nem mentünk suliba, vagyis ha nem küldenek ki értesítőt- nevetett fel kínosan.

- Csak nem fognak!- mosolyogtam erőltetetten.

- Mi a baj?- húzódott közelebb... Nagyon közel...

- Semmi!- teljesen zavarba jöttem.

- Nekem elmondhatod- még közelebb.

- Igen... Persze, ha lesz valami elmondom!- pattantam fel, és kimentem a konyhába. Camz utánam jött.

- Indulhatunk?- kérdezte.

- Igen! Persze...- a buszmegálló felé vettük az irányt.

Pár megálló után már meg is érkeztünk, nem voltam felkészülve erre a találkozásra. Az biztos, hogy egyel több szereplője lesz a rémálmaimnak.

Camz benyitott az ajtón.

- Itthon vagyok!- kiáltotta el magát.

Pár másodperc után egy férfi termett előttünk. Egy nagyon ismerős férfi.

- Szia, Camila!- köszöntötte egy szoros öleléssel Alejandro a lányt.

Összeszorult a torkom. Hogy tehetném ezt? Hogy tehetnék tönkre egy családot? Mi jogon?

- Szia! Látom, te vagy Camila új barátnője! Én Alejandro vagyok!- nyújtotta felém barátságosan a kezét.

- Lauren Jauregui...- mutatkoztam be, és elfogadtam a kézfogást.

Próbáltam nem mutatni érzelmeimet, mert tudtam, hogy Camila egyből észrevenné. Nem hiszem el, hogy ilyen kis idő is elég volt neki ahhoz, hogy kiismerjen.

- Sinu!- kiáltotta el magát Alejandro.

- Igen?- lépett hozzánk, majd mikor megpillantott örömöt láttam az arcán- Lauren? Igaz?

- Igen...

Camz elkezdett furán méregetni. Észrevette...

- Gyere csak!- fogta meg a karom és elkezdett felfelé húzni a lépcsőn. Mikor beértünk a szobájába nem hagyott időt körül nézni. Vállamra helyezte a kezét és lenyomott az ágyra.

- Valamit titkolsz!- méregetett.

- Nem... Mit titkolnék?- mentegetőztem.

- Nekem elmondhatod, ha van valami baj- ült le mellém.

- Nem. Nem, tényleg nincs semmi.

- Hát jó, ha nem, akkor nem.

- Figyelj, Camz! Vannak dolgok, amiket nem tudsz rólam, amiket nem szabad megtudnod. Legyen ennyi elég, jó?- szomorodtam el.

- Jónak nem jó... De megelégszem vele- mosolyodott el egy picit.

Felkeltem az ágyról, és körbenéztem. Az egész hely olyan vidám volt. A falakon fotók sorakoztak, barátokkal, családtagokkal.... Alejandroval. Elkaptam a tekintetemet. Camila gondolom ezt is észre vette, de most nem tette szóvá. Lábam alatt szőnyegpadló helyezkedett el, az ajtóval szembeni falhoz egy franciaágy volt tolva, jobb s bal oldalán egy-egy éjjeliszekrény. Az ágy fölött egy kép lógott, de nem olyana, mint az előzőek. Közelebb mentem. Nap és Hold.

- Nagyon szép...- állapítottam meg, egy pillanatra sem leemelve a szememet róla.

- Nekem is tetszik, sokat jelent- emelte ő is tekintetét a falon lógó tárgyra.

Bólintok. Nem kérdezősködöm. Nem akarok tolakodó lenni. Gondolataim megint rabul ejtettek és teljesen más helyekre repítenek.

- Lolo? Figyelsz?- felé kaptam a fejemet.

- Persze!- vigyorogtam rá.

- Akkor mit mondtam?- kérdezte vissza ravasz mosollyal.

Elkezdtem gondolkozni, de semmi nem ugrott be.

- Bocsi, Camz! Mégsem figyeltem- vallottam be megbánó mosollyal.

- Azt kértem, hogy mesélj magadról! Feltűnt, hogy nagyon szűkszavú vagy, amikor rólad van szó- mosolygott bíztatóan.

Megfogta a kezemet és leültünk az ágyra, törökülésben, egymással szembe.

Felidéztem a betanult szövegemet,és elkezdtem mesélni.

- A szüleimmel együtt éltem...- barna szemeit rám szegezte, el akartam kapni a tekintetemet, de nem tudtam.

Hogy hazudjak Neki, hisz olyan jól kiismert már. Valahogy ki kellett másznom ebből a szituációból, ha már belekeveredtem. Gyorsan kellett valamit kitalálnom.

Nagy levegőt vettem és közelhajoltam hozzá. Ajkaink szinte összeértek, megálltam. Teljesen lefagyott. Lehunytam a szemimet és szaggatottan kifújtam a levegőt. Végül vállára döntöttem a fejemet.

- Sajnálom, Camz! Nem tudok neked hazudni- vallottam be és nagyokat pislogva próbáltam eltüntetni a szemem elé szállt könnyfátylat.

- Akkor mond el az igazat!- kérlelte, majd vékony kezeit derekam köré fonta, és mégszorosabban húzott magához. Közelsége nyugtatólag hatott rám.

- Nem lehet, Camz, nem akarom, hogy bajod essen- sóhajtottam.

Egy kicsit még így maradtunk, próbáltam megélni a pillanatot, hisz tudtam, lehet többet nem lesz már ilyen a kapcsolatunk, sőt...

Felemeltem a fejemet, a lány karjai elengedtek.

- Most mennem kell! Vigyázz magadra.

- Lauren, ez miért úgy hangzik, mint egy búcsú?- kérdezte félve.

- Mert lehet, hogy az...- mondtam a szokottnál még rekedtesebb hangon.

- Lauren, szeretnék neked valamit adni, nem fogom megmagyarázni, én sem értem még tisztán. Arra kérlek, hogy ne kérdezz majd semmit, rendben?- mondta összeszorított szemekkel.

- Nem fogom. Ígérem!

Nagy levegőt vett, és megtette azt, amire én pár perccel ezelőtt képtelen voltam.

Ajkaink először csak súrolták egymást. Kezemet arcára helyeztem és közelebb vontam magamhoz. Éreztem... Én is ezt éreztem. Ajkunk először csak súrolta egymást. Kezdetben szelíd csókunk intenzívebb lett. Karjait derekamra fonta, és ölelésében biztonságra leltem. Ártatlannak éreztem magamat, tisztának, nyugodtnak. Mintha az eddig elkövetett hibáimat kitörölte volna. Életem naplójának piszkos oldalait elégette, ahogy engem is. Felgyújtott, lángra kaptam, ugyan akkor szilárd is lettem. Lelkem törött darabkái ha csak egy kis pillanatra is, de összeforrtak.És valahol mélyen... Összetörtem. Az évek alatt felhalmozódott érzelmeim egyszerre nyomták a mellkasomat. Az emlékek hatására a fülemben dübörgő szívem ritmusa még nagyobb tempót diktált, s féltem, lassan már elfárad.

A látásomat homályosító könnyek utat törtek maguknak. Forró arcomat mégforróbb könny érte.
Elhajoltam tőle és még egy utolsó rövid csókot nyomtam homlokára.

Szemei lecsukódva maradtak, olyan volt mint egy szobor, vonásai szilárdak, de ugyan akkor lágyak voltak, arcának egyik felét a napsugarak símogatták, ott ahol ezelőtt én tettem. Lassan rám emelte tekintetét. Íriszei most világosbarnák voltak, hisz a fény olyan szögben érte őket.

- Lolo?- szólalt meg halkan- Ígérd meg, vigyázol magadra, jó!

- Minden ígéretemet betartottam eddig, szóval most ezt is megígérem.

- Mindegyiket?

Bólintottam.

- Akkor még valami. Gyere vissza!- síróshangjától szomorkásan elmosolyodtam.

- Nem ígérek olyat,amit nem biztos, hogy be tudok tartani...

Ezzel a mondattal sarkonfordultam és távoztam. Egyik felemet, ha Camz nem is tudta, de ott hagytam neki.

Végigmentem a folyosón,majd az ajtó melletti fogasról levettem a kabátomat, de megállt a kezem. Mosolyogva megráztam a fejemet és inkább visszaakasztottam előző helyére a ruhadarabot. Tudtam, hogy észreveszi. Egy száll pólóban léptem ki a házból.

Elindultam az úton. Nem tudtam mit kapok ezért, hisz kudarcot vallottam... Valahol. A szívemben nyertem. Ugyanis kepes voltam féretenni mindent egy ember boldogsága miatt.

Valószínűleg megbüntetnek. Nem érdekelt...

Valószínűleg nem látom többet. Szomorú lettem...

Lépteimet megszaporázva indultam a maffia felé.

Megtorpantam. Megpittyent a telefonom. Előszedtem a farmeromzsebéből.

Találkoznunk kell! Gyere, ahogy tudsz a iskolágoz! Fontos!

- Lucy

Iránytváltoztatva szaporáztam meg a lépteimet. Lucy mindig is gyanús volt, tudtam, hogy tudja. Mindig is tudta, hogy ki vagyok.

A Nap már lement,amikor befordultam a suli utcájába. Egy árny ült a lépcsőn a telefonját szugerálva.

- Szia!- értem oda hozzá.

- Beszélnünk kell! Itt nem biztonságos!

Éés... Ezt is megértük. Hoztam egy új részt. Nagyon sajnálom hogy nem volt ilyen sokáig. Ez a rész eddig a leghosszabb mindennel együtt 1390 szavas lett. A következő részt már tényleg gyorsabban hozom! Megígérem... (Könyves utaláás😂😂)

És akkor:

Nagyon szépen köszönom Raraaa014-nak/nek a díjat ❤❤

Szabályok:

- Jelöld meg aki kihívott! (Pipa)
- Írd ki a szabályzatot! (Pipa)
- Csináld meg három napon belül! (Nem pipa, van rá kifogásom csak lusta vagyok leírni😂😂)
- A Cím TAG legyen (pipa)
- Írj 10 tényt magadról (pipa)
- Mondj egy viccet (pipa)
- Jelölj meg 28 embert (Ezt inkább hagyjuk😂😂)

Tények:

1. Kedvenc színem a kék.
2. Van egy cicám és egy kutyusom is ❤❤
3. Szőke, de most már inkább barna hajam és barna szemem van.
4. 160 cm körül vagyok
5. A mamámék a másik szobában most sorozatot néznek, amiben a csaj elmehet a vízeséshez Hozé Armandoval. 😂😂
6. Csonkollekció vagyok.
7. Ezek mellett hülye is, de csak egy kicsit 😂😂
8. A sorozatban kiderült, hogy Esmeraldat nem is Hozé Armando várta a vízesésnél 😂😂
9. Valali kémkedik Esmeralda után.
10. Shipelem Esmeraldat és Hozé Armandot. Valaki, shipnév?😂😂

Vicc:

1.
- Ki várja Esmeraldat a vízesésnél?
-??? *dobpergés*
- Hozé Armando...
- HAHAHHAHAH!!

Badumm-tshhh!

2.

Két bolond a liftbe szorul.
- Szerintem kiáltsunk segítségért- veti fel az ötletet az egyik.
- Rendben! SEGÍTSÉÉG!- kiált a másik.
- Ez nem elég hangos, kiáltsunk együtt!
- EGYÜTT!!! 😂😂

Na, tudom hogy csak egyet kell, de nagyon belejöttem. Meg hát ugye 3 a magyar igazság.

3.

- Anyu! Anyu! Mikor érünk Amerikába?
- Mindjárt ott vagyunk, nyugi!
Eltelik egy kis idő
- Anyu! Anyu! Mikor érünk Amerikába?
- Mindjárt ott vagyunk!
Még egy kis idő eltelik.
- ANYUUU! Mikor érünk oda?!
- Mindjárt, csak fogd be a szád és ússz tovább!

😂😂😂😂

Nem tudom kit jelöljek meg.

@esmeralda @hozéarmando

😂😂