Idegen illatok csapták meg orrát. Füstszagot érzett, és még valamit, amit nem tudott beazonosítani. A dombba vájt lakás ablakain halovány fény szűrődött ki. Tudta, hogy akiket keres, ebben a házban vannak. Reggel fognak már csak elindulni. Felkapaszkodott a bucka tetejére. A kémény mellett feküdt le, ami kellemesen melegítette a hátát. Lehunyta szemét, azonban fehér fülét éberen hegyezte, ugrásra készen.

Kora reggel ébredt. A nap még nem bukkant ki a dombok mögül, csak néhány nyugtalan madár csiripelt. Nagyot ásított, hegyes, fehér fogai hangosan csattantak össze. Tudta, hogy a törpök gyanakvó természetűek, úgyhogy nem fogják csak úgy befogadni a csapatukba. Ezért úgy döntött, észrevétlenül követi őket.

Nemsokára el is indult a csapat. Egy szürke hajú és ruhájú ember vezette őket. A farkas talpra ugorva a nyomukba eredt, árnyékként kísérve lépteiket.

Már egy hete kutyagoltak, de semmi nem történt azon kívül, hogy megismerte a törpöket,a mágust és a hobbitot. Ezenkívül fény derült Tölgypajzsos Thorin és Azog történetét, így legalább már tudta, ki az egyik gyilkos ork. Viszont kezdett elege lenni abból, hogy nyers nyulat és egy-egy vigyázatlan madarat eszik huzamosabb ideje. Vágyakozva gondolt a finom, fűszeres sült húsokra, amin a törpök éltek. Az eső pedig csak fokozta rosszkedvét.

Végre-valahára, három napnyi eső után kisütött a nap. Aznap egy leégett ház mellett táboroztak le a vándorok. Elég volt a levegőbe szimatolnia, s rögtön tudta, hamarosan lesz alkalma bizonyítani, hogy a törpök közé való. Azonban egész este teljesen feleslegesen várakozott. Már kezdte azt hinni, tévedett, mert lefekvéshez készülődtek védencei, amikor Fili rohant oda és lihegve magyarázta, hogy három troll van a közelben és elkapták Bilbót. Fehér tappancsai szinte zörej nélkül repültek az erdő avarja felett, mire odaért a trollok tábortüzéhez.

Ekkorra a törpök is befutottak, és bámulatra méltó csapatmunkával harcoltak a trollok ellen. A biztonság kedvéért felvette emberi alakját és szárnyait is előhívta, de még nem avatkozott közbe. Az egyik troll végül észrevette Bilbót, és fegyverletételre akarta kényszeríteni a harcosokat.

-Tegyétek le a fegyvert vagy kitépjük a karjait!-fenyegetőzött.

-Én a helyedben nem tenném. Aki az én védencemhez nyúl, nagyon megbánja.-szólalt meg a lány kissé rekedtes hangon.

-Lépj elő! Vagy tán félsz a tűztől?

A törpök sóbálványként figyelték az eseményeket. A fák közül egy fehér hajú lány lépett elő. Szárnyán a tollak fehérek voltak, arany szegéllyel. Egy fekete íjat húrját feszítette meg éppen. Teste lángra kapott, de sem ruhája, sem íja nem égett el. A nyílvesszők ellenben tüzet fogtak. Villámgyorsan kilőtt két nyilat. Halálosan pontosan célzott, a trollok kezét találta el. Azok fájdalmukban felkiáltva elengedték Bilbót. A következő pillanatban holtan zuhantak a földre egy ezüstszín villanás miatt. A fehér hajú elkapta a fegyvert, amely egy mívesen kidolgozott bumeráng volt. Olyan gyorsan cserélt eszközt, hogy nem is látták. A törpökre emelte arany szemét és meghajolt.

-Lia vagyok, szolgálatotokra.

Sziasztok!

Ez az első wattpados alkotásom, remélem jól sikerült. Ez után a fanfiction után még tervezek egyet, ami a Gyűrűk urát dolgozza fel, és egy harmadikat is, ami a lezárás lenne. Nem tudom, olvassa-e majd bárki, de ha igen, kb. hetente töltök fel új részt (ha időm engedi).