Egy magas, rendesen karbantartott épület előtt álltak meg, mely megőrizte a régmúlt vonásokat. Emília minden erejével azon volt, hogy leküzdje idegességét, valamint úgy járjon a szép cipőben, mint egy értelmes ember. A bokája állandóan kifordult, nagyon koncentrálnia kellett minden egyes lépésnél.

Az épületbe egy óriási díszes ajtó vezetett, ahol már várták őket. Valéria hosszan beszélgetett a férfival, aki üdvözölte a társaságot. Addig Emília körbenézett az előtérben, és a még nagyobb hallban, ahol nyüzsögtek az emberek. Óriási, kényelmesnek tűnő fotelek várták a sarkokban az idelátogatókat, mindet szép kárpit borította. Sok szabad tér állt rendelkezésre, a könnyű átjárást biztosítva. A falakat márványberakás díszítette, ízlésesen. Felette képek lógtak a falról, tájképeket, portrékat lehetett megcsodálni. A hall végében egy újabb óriási ajtó nyílt, mely egy bárba vezetett. Oda mentek a legtöbben.

– Ne kódorogj el – szólt Valéria Emília mögött teremve. Vállát megragadta, megfordította, hogy kövesse.

Emília a nagy ijedtség után épphogy talpon tudott maradni a hirtelen irányváltoztatás közben. A fényes kőpadlón csúszott a cipője, óvatosan tipegve járt.

A második emeltre sétáltak fel, ott kaptak két szobát. Az egyikbe Valéria egyedül ment be, a másikba Emíliát Tímea kísérte be.

Egy kisebb előtérbe léptek, ami egy nagy helyiségbe vezetett. Innen nyílt két háló. Ez a pár szoba nagyobb, mint az otthonom – gondolta döbbenten Emília, miközben a falat átívelő festményt csodálta.

– Kezdenünk kell az illemtant – mondta Tímea. Leült a kanapéra, és megvárta, amíg Emília is befejezi a szemlélődést.

Az utazás, a hosszas ücsörgés nagyon kellemetlen érzést keltett Emíliában, ezért még nem akart helyet foglalni. Tímea azonban hajthatatlan volt, így kezdett bele a tanításba.

Hosszú órák következtek. A szolgáló csak mondta a tudnivalókat. Időnként elővett egy-egy tárgyat, hogy gyakorlatban megmutassa, elismételtesse a lánnyal az elhangzottakat. Először egy könyvet tett a fejére, hogy azt egyensúlyozva járkáljon a szobában. Emíliának a földeken végzett munka miatt kissé meghajlott a háta. Nem mindig foglalkozott vele, hogy rendesen kihúzza magát, ezért csináltatta ezt vele Tímea. A cipővel önmagában eleget küzdött, így már két dologra kellett figyelnie.

Oktatást kapott arról, hogy kommunikáljon az urakkal, milyen gesztusokat tegyen attól függően, mit akar elérni. Hogyan tartsa a poharat, ha megkínálják a bálon, hogyan igyon vagy pukedlizzen. Mindent részletesen átvettek. Emíliának ismételgetnie kellett ezeket a mozdulatokat, közben a könyvnek végig a fején kellett maradnia. Durva megrovásban részesült, ha leesett. Tímeának volt egy pálcája, amellyel megütötte, ha véleménye szerint nagyot hibázott. Tehát minden olyan esetben, ha a könyv a földön végezte, vagy a pohártól nem tartotta el elég kecsesen a kisujját. A nő gondosan ügyelt rá, hogy csak olyan helyen érje az ütés, ami a ruha takarásában marad.

Már nagyon későre járt, mikor Emília egy pezsgős pohárból vizet szürcsölgetett úrinőhöz méltóan, egy könyvvel a fején. Kezére csipkekesztyűt húztak, hogy gyakorolja, milyen érzés, így se ejtse el a poharat. Tímea hirtelen megszólalt:

– Mára elég lesz.

Emília nagy sóhajjal, könnyed mozdulattal letette a poharat a komódra. Fejéről azonnal lecsúszott a könyv, a lapok összegyűrődtek, ahogy kinyílva földet ért. Lerúgta cipőjét, a kanapéhoz ment, és rázuhant. Azonnal hátán csattant a pálca. Tímea rezzenéstelen arccal nézett le rá.

– Soha ne essen ki a szerepből! – szólt rá a szolga, majd eltűnt az egyik szobában.

Emília felszisszent a fájdalomtól. Túl sok ütés érte már a hátát deréktájon, ami szörnyen sajgott. Megpróbálta kicsit megmasszírozni, de nem esett kézre. Ráadásul a nyomástól csak még jobban beléhasított a fájdalom. Nagyon elfáradt. Hosszú volt ez a nap, túl sok minden történt. Szeretett volna elgondolkodni a Valériával való beszélgetésén, de hamar elnyomta az álom.

Másnap reggel egy csapás ébresztette. Megint a hátát érte, pont ugyanott. Emília felkiáltott. Tímea szigorú tekintettel nézett le rá.

– Így aludt? Itt? Ebben a ruhában? – förmedt rá a szolga.

Emília nagy kerek szemekkel nézett rá, felkászálódott a kanapéról. Teljesen összegyűrte a ruháját.

– Én... sajnálom... – hebegte.

– Most így fogadja a tánctanárt? Ez nem méltó viselkedés! Nem készültünk váltással. Szedje rendbe magát azonnal!

Emília eleget tett a felszólításnak. Bement a szobájába, leült a tükör elé és megigazította haját, amely szinte önálló életre kelt. Szokásához híven két oldalt befonta, hátul egy kontyba fogta. Arcából kimosta az álmosságot, mégis úgy érezte, nem készült fel a mai napra. Az előző napi megpróbáltatások után még jó pár órára lett volna szüksége.

– Jöjjön, kisasszony – szólt be Tímea az ajtón –, megjött a tanára.

Emília riadtan felpattant a székről, kisietett a szobából. Egy magas, sovány férfi hajolt meg előtte. Hosszú haját copfba fogta tarkóján, barna szeme csillogott. Kézmozdulatai, tartása kifinomult volt és könnyed.

Tímea bemutatta őket egymásnak, aztán rögtön a lányhoz fordult, hogy megmagyarázza, hogyan kell ilyen helyzetben viselkedni. Közben még egyszer hátba vágta, mert nem köszöntötte illően az idegent.

Krisztián csupán két táncot szeretett volna megtanítani Emíliának: a bécsi valcert és a csárdást. Bár előbbit járták minduntalan a bálokon, fel kellett készülni arra, hogy más is előfordulhat.

A szobát előkészítették a gyakorláshoz, a bútorokat a falhoz tolták. A férfi könnyedén mutatta be a keringő hat lépését, majd felvette az alaptartást, bemutatva Emíliának, hogy helyezze el a karjait. A lány odalépett hozzá, leutánozta, amit elmutogatott. Felemelte lábát, rögtön rátaposott a férfi lábfejére. Nem győzött bocsánatot kérni, de Tímea se habozott sokat, újabb ütést mért rá. Emília legszívesebben átváltozott volna, hogy elmúljon a fájdalom, de nem tehette meg.

– Erre semmi szükség – tiltakozott Krisztián. – Ez a barbár módszer csak rontja a tartást. Az első próbálkozás... – Kérlelte a szolgát.

– Az úrnő parancsa, hogy kifogástalan legyen. – Védekezett Tímea rezzenéstelen arccal.

Emília kissé zavarban volt. Tanult táncokat, de ez a cipő teljesen tönkretette. Igyekezett összeszedni magát. Krisztián elé lépett, újra próbálták. A kezdés jó volt; Emília jól indított, tartotta a ritmust, melyet a tanár hangosan mondogatott. Egy idő után azonban csak vétett egy-egy lépést. A férfi nem zavartatta magát, még akkor sem, ha nagyon megfájdult a lába, ezzel próbálta kivédeni Tímea ütéseit. De a szolga sem volt rest, ha hiba volt, tánc közben is könyörtelenül lesújtott.

Emília nagyon igyekezett odafigyelni mindenre, azonban, amikor belevették a forgást, az nagyon kizökkentette. Képtelen volt megjegyezni, hogy utána ballal hátra lépjen. Ezzel egyre jobban megkeserítette a tánctanárt. Az ő kényelmes cipője nem állta jól az ilyen lépéseket.

Pihenőt csak ebédidőben kaptak, Tímea ennyit engedett nekik. Utána azonnal folytatni kellett a gyakorlást. Emília egyre ügyetlenebb lett. Elfáradt, nem bírt koncentrálni. Krisztián rendszerint védelmére kelt, de Tímeában nem volt semmi könyörület. Emília késő estig sanyargatva volt.

Vacsorára a szobájába hozattak ételt, miután a férfi hazament. Emília pár falat után elvonult a szobájába, levetette ruháját, hogy reggel ne kapjon ezért megint, és lefeküdt. Hálás volt Krisztiánnak, hogy így viselte az ügyetlenkedését. Kíváncsi volt, vajon Valéria mivel tölthette a napját? Be se nézett. Abban szinte biztos volt, hogy Tímea mindenről beszámol neki.

Másnap délelőtt a tánctanár benézett, hogy gyakoroljanak még a bál előtt. Valamivel jobban ment a tánc Emíliának, mégis nagyon izgult, hiszen egy nemes úr nem ilyen elnéző, ha hibázik. Nem akart szégyent hozni a fejükre.

Tímea szintén gyakoroltatott vele pár alapfogást. Ma már nem mért rá ütést. Igaz, sokat fejlődött, Emília mégse volt biztos abban, hogy hibátlan a viselkedése.

A gyakorlás közepette a boszorka is megjelent. Beült a kanapéra, némán figyelte őket.

– Elég lesz ennyi – szólt váratlanul Valéria. – Ülj ide. – A mellette levő helyre mutatott.

Emília feszes tartásban, mosolyogva odasétált, lassan helyet foglalt. Szinte érezte fején a könyvet, amivel korábban gyakoroltak. Figyelte a körülötte levők reakcióit.

– Sokat fejlődtél. Tímea jó munkát végzett – mondta elismerően Valéria. – A bál nyolckor kezdődik. Te addigra odamész. Az se baj, ha korábban érkezel. Figyelj mindenre, bájologj egy kicsit az urakkal. A báró csak kilenc körül fog érkezni. Bemutatlak neki, hogy tudd, ki a célpont. Másoknak is be foglak mutatni a látszat kedvéért. – Valéria kis szünetet tartott. Emília mosolyogva bólintott. – A feladatod az lesz, hogy elcsábítsd a bárót. Érd el, hogy felvigyen a szobájába. A bál épületétől nem messzi szállóban foglalt szobát, egymagának. Tehát az asszony biztos nem fog megzavarni.

Emília arcára fagyott a mosoly. Egy nős férfit kell elcsábítania. Szívből gyűlölte az ilyen cselekedetet.

– Nem lesz nehéz dolgod, rögtön kapni fog az alkalmon a vén kujon. – Valéria pajzán vigyort eresztett felé. – Amikor a szobában vagytok, táncolj neki, vetkőzz le. A hangulat fokozására kötözd ki az ágyhoz, azt imádja. A többi az én dolgom. – A lány arcát fürkészte.

Emília döbbenten ült, magába roskadt. Le kell vetkőznie egy idegen előtt. Ki kell kötöznie őt.

– A karját kötözd az ágykerethez. A ruhádba rejtettünk pár zsineget, amelyből nem tud majd szabadulni. Ne aggódj emiatt, ő élvezni fogja. Elég sok réteg ruha lesz rajtad, így tudod húzni az időt.

A lány szeme elkerekedett. A boszorkány megint válaszolt a fel nem tett kérdésre. Szörnyen utálta már ezt, de most jobban zavarta az, amit meg kell tennie. Sose csinált ilyet. Táncban is ügyetlen. Mi lesz, ha elszúrja, és úgy alakulnak a dolgok, ahogy nem szeretné?

– Időben oda fogok érni – mondta Valéria határozottan. Megpaskolta Emília vállát. – Lassan ideje készülni. – Felállt és kiment a lakosztályból.

Tímea azonnal hozta a báli ruhát. Harisnyakötőt kellett húznia. Sose volt még ilyen holmi rajta. Ahhoz illő fehér harisnyát kapott a lábára. Felülre csipkés fűzőt, melyet a szolga úgy meghúzott, hogy alig kapott levegőt benne. Fölé szatén kombinét adott rá. Emília ledöbbent, mennyire átlátszó az a darab. Nem hordott ilyeneket, de így már kissé megnyugodott, lesz mit levetnie a báró előtt úgy, hogy még keveset mutasson magából.

Tímea abroncsozott alsószoknyát adott rá felülről, majd gondosan végigsimította, hogy feszes legyen. Ezután került fel a ruha. Krémszínű, fodrokkal díszített, kellemes tapintású anyagból készült, Emíliának fogalma se volt, miből lehet. Tímea ezt is alaposan megigazgatta, végigsimított rajta, hogy jól illeszkedjen az abroncsra. A fodrokat élre húzta. Ehhez fehér cipő járt, melynek laposabb volt a sarka, mint a korábbinak. Emília ennek nagyon örült. Az abroncs eléggé eltartotta lábától a ruhát, így apró léptekkel nem taposta le a szoknya alját. Végül kiegészítőket kapott: csipkekesztyűt, mellyel korábban gyakoroltak. Szalagláncot a nyakába egy gyönyörű piros köves medállal. Ezután még a haját megcsinálták, és egy kevés smink került az arcára.