Mikor nem éreztem semmit, kíváncsian nyitottam ki a szemem. Oldalra fordítva a fejem láttam meg egy világos szürke susanoo bordát, ami bevédett minket
-Oda viszlek Mei-sanhoz. Ők majd megvédenek, miközben harcolunk- vett a karjaiba és elugorva, ért földre anyáék előtt
-Mi folyik itt?- rohant egyből oda hozzánk, így Itaru megszüntette a susanoot
-Azt a küldetést kaptuk, hogy meg kell találnunk egy férfit, aki lányokat öl. Idáig követtük, aki úgy tűnik Keire vadászik- szorult ökölbe a keze. Lerakva a székre, sietett Demi és Hana után, akik a férfit követték, akinek sikerült meglógnia

-Kimehetek sétálni?- kérdeztem már fejjel lefelé lógva a kanapén. Három napja lógott meg az a férfi és még mindig nem jöttek vissza Itaruék. Kezdek aggódni miattuk. Mi van ha történt valami??? Csinált valamit velük a férfi???
-Nem mehetsz. Lehet kint az a férfi- hozott be anya egy bögrét, így rendesen felülve a kanapén, kortyoltam bele a meleg italba
-És ha átmennék papihoz segíteni a papírmunkában? Akkor legalább nyugton lennék és figyelnének rám- kérdeztem csillogó szemekkel, így fáradtan a tarkóját vakarta
-Hikari! Gyere le!- kiáltott fel, így a kisöcsém egyből lerohant a lépcsőn- van kedved elmenni papihoz Keivel?
-Van. Addig sem kell bezárva lennem a lakásba- futott felvenni a cipőt, így követtem őt
-Vigyázzatok magatokra
-Vigyázunk- vettük fel a kabátunk és kiléptünk a házból
-Kei-chan, Hikari-kun- hajolt meg egy néni, így mi is ezt tettük
-Jóreggelt- mosolyogtunk rá és folytattuk az utunk a vezetői házba. Egy marék havat felkapva, sétáltunk be a házba és papihoz dobtuk, aki elmerülten olvasta az újságot. A hóra egyből felkapta a fejét és felénk kapva a fejét, jelent meg előttünk. Szorosan magához ölelve minket, kaptunk mindketten egy kis ütést a fejünkre
-Mi szél hozott?
-Unatkozunk már otthon- masszíroztam a fejem- segítenénk a munkában
-Ha abban nem fogtok unatkozni, akkor felőlem segíthettek- mosolygott és elindult az egyik szoba felé ahová követtük. Amint kinyitotta az ajtót, kíváncsian néztünk át a válla alatt
-Enyém a gurulós szék!- kialtottunk fel Hikarival egyszerre és elindultunk a szék felé. Elsőnek értem oda, így ahogy levágodtam a székre, meg is pörgettem azt. Hikari durcásan nézett rám, így kinyújtottan rá a nyelvem
-Ugyan. Van még ilyen szék- paskolta meg a vállát és behúzott mégegyet
-Amilyen feladatok vannak?- gurultam oda az asztalhoz, miközben törökülésben elhelyezkedtem a széken
-Egy csomó mindent le kell pecsételnem. De előtte át is kell olvasnom
-Majd és felolvasom, ha rábolintasz, akkor Hikari lepecsételi- dönt fel izgatottan az ötletet, amin elmosolyodva bólintott. Magam elé húzva a sok lapot, vettem le egyet és olvasni kezdtem
-Új játszótér?
-Pecsét- egyből oda adtam Hikarinak, aki lepecsételte és félre is tette
-A parkot kisebbé alakítani és az helyére új házakat építeni?
-Rengeteg terület van. Így nem is értem miért akarják azt a remek parkot lebontani. Hacsak egy kisebb részét is... Elutasítva
-Széttéphetem?
-Nyugodtan- amint megkaptam rá az engedélyt, boldogan szakítottam szét a lapot és nyúltam a másikért
-Vonat megálló felújítása?
-Pecsét
-Mizuno-sama!- sietett be két őr a szobába, így papi egyből fellált az asztaltól
-Mi történt?
-Az egyik őr vissza tért. Nagyon megsebesült
-Vigyenek oda- álltam fel én is- meggyógyítom
-Megyünk- egyből kisiettem felvenni a cipőmet és amilyen gyorsan csak tudtam, követtem sétálva a két őrt
-Mi történt?- kötöttem össze a hajam, mikor megláttam azt az őrt a földön feküdni, aki mindig megállított minket
-Így találtuk meg a kapu előtt- tájékoztatott az egyik, így a mellkasára hajtottam a fejem és számolni kezdtem a szívverését. Fejemet elvéve, gomboltam ki az ingjét, amit leszedtem róla és a tenyeremet a hasán lévő nyílt seb fölé emelve, kezdtem begyógyítani
-Köszönöm kisasszony- hallottam meg azt a hangot, amit az estén. A szemeim tágra nyíltak és próbáltam elugrani tőle, ha nem kap bele a karomba
-Kei!
-Viszlát- nevetett fel, mikor valaki szorosan magához ölelt, majd se kép, se hang