-Mostantól így fogsz felébreszteni?- kérdezte, miután újból a hátára ültem kora reggel
-Unatkozom. Neked meg jött egy leveled- lóbáltam meg az orra előtt a borítékot és leszállva róla, vette el tőlem, miközben felült
-Picsába- szívta meg az alsó ajkát, miután elolvasta a levelet. Kivéve a kezéből, kezdtem én is olvasni, amikor a vége fele, bekönnyezet a szemem
-Tudtuk előre, hogy úgy is menned kell néha küldetésre
-De egy hét? Milyen hülyeséget kaptam már megint?- fogta a fejét, így hátra döntöttem és a hasára ültem
-Ahelyett, hogy itt rinyálnál, inkább gyorsan mennél elintézni a küldetést- ütöttem gyengén a mellkasára- úgyhogy kezdj el pakolni. Én csinálok addig ennivalót- hajoltam le hozzá egy csókra és másztam volna le róla, ha nem fogja meg a combomat
-Maradj még- húzott le a mellkasára, így mosolyogva, megráztam a fejem
-Igyekez mert még a boltba is el kell sietned, ha enni akarsz- bújtam ki nagy nehezen és a ruháimat felkapva, mentem le a konyhába, megnézni, hogy mik vannak. Rengeteg dolgot felírtam a lapra, így azt a pénztárcába rakva, vártam a lépcső előtt, hogy jöjjön le
-Ha nem sietsz, akkor én futok el a boltba- kiáltottam fel, amire pár másodperccel később, meg is volt a hatása. Futva jött le a lépcsőn, miközben a haját kötötte össze- a papír benne van, hogy miket kell venned. Siess- adtam oda neki a tárcát és egy puszit nyomva a szájára, mentem fel a szobába, össze pakolni neki

-Óvatosan. Attól még, hogy nem esik a hó, könnyen elcsúszhatsz- tekertem a nyaka köré a sálát. Mosolyogva hajolt közel hozzám és adott volna egy csókot, ha nem dobják fejen hóval
-Megnyúzom még ezen a küldetésen- morogta, amin felkuncogtam. Feladva rá a táskát, nyomtam az arcára egy puszit- vigyáz magatokra- ölelte át a hasam, miközben homlokát az enyémnek döntötte
-Eddig tökéletesen tudtam- húztam ki magam büszkén. Megbökve a homlokom, lépett ki a házból és elindultak a küldetésre
-Nagyi, papi?- álltam kíváncsian az ajtóban, mikor megláttam őket közeledni. Itarunak intve egyet, mondtak neki valamit majd jöttek is tovább felém
-Mi szél hozott?- mosolyogtam rájuk és beengedtem őket
-Elkéne gyere velünk a clánba. Lesz egy rendezvény
-Miféle rendezvény?
-Rai átadta nekünk a vezetői posztot. Így a clán azt ünnepli meg
-Akkor mostmár hívjunk vezetőnek?- kérdezte gúnyosan Akane az ajtóban állva, mellette anya mosolygott
-Ha szeretnétek
-De eléggé messze van a clán- raktam a kezem a hasamra
-Arra felé lehet menni vonattal is
-Persze nekünk állandóan gyalogolni kellett- morogta anya
-Mennyi időre mennénk?
-Úgy gondoltuk, hogy amíg Itaru sincs itthon, addig maradhatnátok- egyből megfordultam és felfele kezdtem sétálni a szobába, ahonnan elővettem a táskám
-Nagyon jól áll az Uchiha címer- mosolygott rám nagyi, amint leértem átöltözve
-Köszönöm- pirultam el, miközben a fülem mögé, egy tincset tűrtem
-Ideje menni, ha elakarjuk érni a vonatot, hm- vette el apa a táskámat. Lekapcsolva a villanyokat, néztem még körül a házban és bezártam mögöttem az ajtót. A kabátot összébb húztam amennyire csak tudtam és elindultunk a vonat megállóhoz
-Kei- hallottam meg egy édes hangot, így egyből hátra fordultam. Óvatosan leguggoltam és a karjaimba zártam Atsukot
-De nagy már a pocakod Kei-chan- jött oda hozzám Aoi-sama mosolyogva- hogy vagytok?
-Nagyon jól vagyunk, köszönöm. Önnök hova tetszenek menni?- kaptam fel a karjaimba a kislányt
-Megyünk homokrejtekbe, meglátogatni a régi barátom
-Akkor egy vonattal megyünk. A clán útba esik- jött felém mosolyogva anya és össze borzolta Atsuko haját- Mei vagyok. Kei édesanyja- nyújtotta a kezét Aoi-sama felé, aki hirtelen megölelte
-Köszönöm, hogy ilyen kedves lánya van. Örökké hálás leszek, hogy vissza hozták a kislányom. Apropó, hol van Itaru-kun? Neki is köszönetet akarok mondani mégegyszer
-Ő sajnos elment ma küldetésre és csak egy hét múlva jön haza
-Akkor remélem átadod neki a köszönetem- mosolygott rám, így bólintottam egyet