Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

89

-Kezdesz belejönni- dícsértem meg, miután kevesebb idő alatt végzett, mint két napja. Kihúzva magát, ült le mellém a kanapéra, így megfordulva, fejemet az ölébe hajtottam. Szerencsére már egyre jobban lettem, így nyugodtan járkáltam a lakásban. Persze Itaru kiszabott egy időkorlátot, hogy egy nap mennyit mászkálhatok, de ha tehetem, akkor néha meg szoktam ezt szegni
-Kei! Öltözz és indulás!- szaladt be anya és Loly-san az ajtón, így furcsán néztünk rá. Feltornázva a kanapén magam, ültem le törökülésben
-Miért?
-Majd meglátod. Most menj öltözni- kaptak fel és felfele kezdtek cipelni. Sokkosan néztem a lépcsőt, mikor rájöttem, hogy mit csinálnak, próbáltam kiszabadulni- meleg ruhákba öltöz- raktak le a szobába, majd kimentek. Homlokomat vakarva, vettem ki egy fekete hosszú nadrágot, fehér pólót és a kék kötött pulcsimat, amit még nagyi kötött nekem. Hajamat kifésülve, kötöttem fel, majd készen léptem ki a szobából, ahol elkapták a csuklóm és lefele kezdtek húzni
-Hova viszitek?- állt elénk Itaru, így hálásan néztem rá
-Vigyázunk rá, ne aggódj- ültettek le, így kénytelen voltam felvenni a cipőmet. A kabátom és a kesztyűm után nyúlva vettem fel, mikor a sálért nyúltam volna, Itaru megelőzött. A nyakam köré tekerve, adott egy puszit a homlokomra és beletörődve nézte végig, ahogy engem elvonszolnak

-Lány lesz!
-Nem mert fiú!- már vagy egy fél órája ezen veszekedik a két nő. Anya nagyon hiszik abban, hogy lányunk lesz, míg Loly-san a fiúban hisz. Én őszintén megmondom, hogy nem érdekel, hogy fiú vagy lány lesz. Ugyan úgy szeretni, vigyázni és gondoskodni fogok róla
-Kérlek, fejezétek már be- kérleltem őket, így egyből rámkapták a fejüket- egyáltalán miért jöttünk el?
-Mivel Itaru megkérte a kezed, így nézni kell valami ruhát és ha már itt vagyunk, akkor a kicsinek is vehetnénk pár cuccot
-De azt sem tudjuk, mikor lesz az esküvő. Azt meg pláne, hogy lányunk vagy fiúnk lesz. Szerintem még bőven van időm
-Ugyan. Az a 10 hónap hamar eltelik- legyintett Loly-san, mire nekem egyből elfehéredett a fejem
-10?? De hát csak 9 hónapig lehetek terhes
-Nem mondtad el neki, mi?- kérdezte unottan Loly-san és anyára nézett
-Mivel te is jinchuriki vagy, így a terhességi idő, az 10 hónap. Ilyenkor nagyon kell vigyázni. Ha egy jinchuriki nincs megbarátkozva a démonával, akkor ki is szabadulhat, amibe a nő meghal. De mivel már nagyon régóta, barátok vagytok Akumával, így erre nem lesz lehetőség. Amúgy is, ha teheti, akkor állandóan nincs itt
-Mostanában alig hallottam a hangját- motyogtam halkan, így össze borzolták a hajam- de akkor sem kéne még ruhát venni, ha nem tudjuk, mikor lesz az esküvő
-Hamarosan úgy is lesz- öleltek át mindkét oldalról és egy ruhabolt felé kezdtek vinni engem

-Ez nekem nem tetszik- sóhajtottam fel, miután a sokadik ruhával jöttem ki a fülkéből- nem mehetnénk már haza?
-Még benézünk pár boltba
-Állandóan ezt mondjátok- csattantam fel- szeretek veletek vásárolni, de mióta ez van, azóta békén sem hagytok. Állandóan a nyakamba vagytok és nem hagytok egy kis teret nekem és Itarunak
-Gyere, üljünk be valahova, hogy lenyugodj- próbált nyugtatni Loly-san
-Én már haza akarok menni
-Legalább együnk valamit- mosolyogtak rám. Kezemet ökölbe szorítva, indultak el előttem, így megfordulva, kezdtem teljes erőmből futni. Amint a házhoz értem, átugrottam a kerítést és kicsapva az ajtót, zártam be magam után
-Mi történt?- sietett oda hozzám Itaru, amint meglátott
-Gyorsan hozz létre egy védőmezőt a ház körül- lihegtem a térdeimre támaszkodva. Csak bólintott egyet és kézjeleket kezdett formálni. A lécre esve, kapott el hirtelen Itaru, így az ölébe ültetve, vette le rólam a cipőt, kabátot és a többi kinti cuccot
-Tudod jól, hogy nem futhatsz így. A végén történi fog valami- szidott le, majd egyből megenyhült a tekintette- mi történt?- kérdezte kedvesen, miközben az arcomat simogatta
-Túl sok már nekem, hogy állandóan a sarkamba vannak
-De azért csinálják, mert vigyáznak rád, ahogy én is
-Tudom. De már akkor is idegesít. Elrángattak egy csomó boltba és vagy fél órán keresztül azon veszekedtek, hogy fiúnk vagy lányunk lesz. És el ne kezd te is, vagy a kanapén fogsz mostantól aludni- néztem mérgesen rá, mikor szólásra nyitotta a száját- meg állandóan azt mondták, hogy hamarosan kéne esküvő
-Az normális, ha már ezt mondják, miután megkértem a kezed- állt fel velem együtt és bevitt a nappaliba
-Nem téged vittek el az összes Konohai boltba... Nem csinálsz valami ennivalót? Farkas éhesek vagyunk- néztem könyörgöen rá, így óvatosan letett és egy puszit nyomott a homlokomra, majd eltűnt a konyhában. Egy bögre teával kisietve, adta a kezembe, majd egyből vissza is ment. Mosolyogva ittam bele a teámba, miközben hallottam ahogy fazekakat ejt le állandóan. Lerakva az üres bögrét az asztalra, feküdtem el a kanapén és behunytam a szemem, hogy egy kicsit pihenjek, aminek a vége az lett, hogy elaludtam

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro