-Egy csomó tányér még itt van az asztalon- motyogtam Itarunak, miután felkeltem és leültem lent a kanapén, alaposan betakarózva. Reggel amint felkelt, elsöpörte a havat a járdáról, elment a boltba és a gyógyszertárba is, így muszáj voltam bevenni a gyógyszereket. Most pedig elkezdett mosogatni, de egy csomó mindent nem mosott el. Berohanva a nappaliba, vette fel a mosatlanokat a kezébe, amikkel vissza is szaladt a konyhába
-Szárító- daloltam neki, ahogy meghallotam pittyegni a gépet. Berohanva a lépcső alatti szobába, hozta ki a ruhákat, amiket a kanapéra dobott le
-Hozzá ne nyúlj. Majd én össze hajtom- figyelmeztetett, majd újból eltűnt a konyhába
-Nem raktad át a vizes ruhákat- sóhajtottam fel, így motyogva az orra alatt, ment vissza a szobába és sikeresen elindította a gépet- ne segítsek?
-Ne!- mondta már idegesen, amin felkuncogtam. Lehuppanva mellém a kanapéra, hajtotta össze a ruhákat, amiket sikerrel teljesített
-Egy pont, amit már kiválóan csinálsz- vettem el az asztalról a teám, amit inni kezdtem- már csak főznőd kell
-Mit szeretnél enni?- kérdezte fáradtan
-Ha jól tudom, akkor maradt még a tegnapiakból. Jó lesz az is- mosolyogtam rá, így vissza ment a konyhába. Felállva a kanapéról, húztam össze jobban magamon a takarót, és utána sietve, takartam be hátulról ölelve őt is
-Ez tényleg fárasztó- támaszkodott neki a konyhapúltnak, így átbújva a karjai alatt, öleltem szorosan magamhoz
-Ebéd után majd pihenünk egyet- adtam egy puszit az arcára, mikor csengettek- megnézem ki lehet az- igazítottam meg a takarót és az előtérbe sietve, nyitottam ki az ajtót, ahol Akio és Hana állt
-Hát titeket mi szél hozott kettesben?- álltam el az ajtóból, így beengedve őket. Amint megláttam Akio kezét Hana derekát, örömömben felsikítottam
-Mi történt?- rohant ki egyből Itaru, így meglátva a párost azt ajtóban- mi a..
-Együtt vagyunk- mosolygott rám Akio, így mosolyogva ugrottam a nyakukba
-Gratulálok- szorítottam meg mindkettőt, mikor Hana eltolt magától, miközben a chakrafonalai rám tapadtak. Gondolom érzi, hogy van egy kisebb chakra is bennem..
-Te terhes vagy??- kérdezte, így bólintottam egyet és még a gyűrűt is felmutattam- vigyáz Keire- nézett szigorúan Itarura, aki csak bólintott
-Mást nem is csinálnék- jött közelebb és átölelt
-Mióta vagytok együtt?- kérdeztem izgatottan, miután mindannyian leültünk a nappaliban
-Tegnap óta
-Kint várt engem a kapuban és akkor mondta el
-Akkor azért voltál ott- kapcsolt Itaru, így Akio mosolyogva bólintott
-De most ti jöttök- hajolt előrébb Hana- mióta vagy terhes és mióta vagy eljegyezve
-Két hete vagyok terhes
-Szóval az előtti éjszakán volt, mielőtt elmentünk- mondta, így bólintottunk egyet
-És tegnap kértem meg a kezét- mondta mosolyogva Itaru és átölelte a derekam- de valaki kergette az öccsét a hidegben és belázasodott
-Legalább el tudtam verni- vontam mosolyogva vállat
-Deminek mikor mondjátok el?- a kérdésre, egyből kíváncsian néztem Itarura, aki vállat vont
-Én már nem akarok elmenni sehova
-Mit csináltatok már megint?
-Azt hitte, hogy a takarítás olyan könnyű dolog, így bevállalta egy hétig, de már most elfáradt
-Sajnállak haver- nevetett fel Akio- nekünk viszont mennünk kell- álltak fel, így kikísértük őket- te Kei. Valami közeledik- szólt nekem Akio, így kipillantva az ajtón, talált fejbe egy adag hógolyó. Leszedve a fejemről, rohantam volna ki, ha Itaru nem kap el és takar be úgy, hogy meg se tudjak mozdulni. Felkapva a karjába, egyből a kanapéra rakott és vissza ment az ajtóhoz
-Vagy bejöttök, vagy kint maradtok- nézett unottan a kint lévőkre, akik megdobták hóval
-Szevasztook- jött be mosolyogva Demiyah és rámakart ugranni, ha Itaru nem fogja meg hirtelen
-Ne ugrálj már egy terhes nőre
-Terhes?? Te teherbe ejtetted szegény lányt??- kezdtek egyből veszekedni, így Nova odajött hozzám
-Hogy vagy?- guggolt le mellém
-Nagyon jól. Ahhoz képest, hogy most belázasodtam
-Meg is kértem a kezét- hallottam Itaru mosolygós hangját, így oldalra fordítottam a fejem, miközben nyeltem egy nagyot
-Komolyan?- ölelte át hirtelen Nova a nyakam és szorosan ölelt magához
-Vigyáz a kislányra!- fenyegette meg Demi Itarut, aki mögém jött és a kanapén át, átölelt
-Egy percre se hagyom egyedül

-Még az a szerencse, hogy anyáék nem jöttek el- kuncogtam fel, miután megebédeltünk és fent feküdtünk az ágyon. Itaru a fejét a mellkasomra hajtotta, így a haját kezdtem piszkálni
-Nem akarok már mást a lakásban látni- morogta
-Csak nem elfáradtál a mai munkában?
-De- motyogta, így lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a fejére
-Pedig még van 6 nap, amit neked kell csinálnod. De legalább, most már tudod, mit milyen sorrendben kell