86
-Gyertek le enni!- hallottuk anya ordítását, így egyből elváltam tőle
-Állandóan itt voltak?- kérdezte kíváncsian, így bólintottam egyet
-Minden egyes nap. Reggeltől estig- fogtam a fejem, így felnevetve, ölelte át a derekam és lementünk a konyhába
-Hé Itaru- szólt hozzá Hikari, így az említett egyből ráfigyelt- tudtad, hogy Onee-san....- nem tudta befejezni, mivel bokán rúgtam, anya pedig befogta a száját. Itaru furcsán nézet rám, így segítségkérően néztem Loly-sanra
-Kei megbetegedett, mivel nem volt hajlandó bejönni az egyik nap- csak megvakartam a tarkóm, mutatva, ahogy mindig is szoktam, ha csináltam valamit, így Itaru felsóhajtott. Folytatva az evést, néztem dühösen Hikarira, aki csak kacsintott egyet. Úgy megfoglak verni öcsi
-Elmosogatok- szedtük össze a tányérokat, miután mindenki végzett
-Segítünk- állt fel anya és Loly-san is. A többiek egyből a nappaliba mentek, így kaptam egy szúrós pillantást
-Csak azért hagyjuk most, mert akkor Itaru sejtene valamit
-Ha Hikari nem szólt volna, akkor nem is jöttem volna elmosogatni- morogtam, ahogy az öcsémet néztem
Miután elmosogattunk, bevittük az édességeket és kezdődött is az ajándékozás. Rengeteg ajándékot kaptunk, és adtunk is oda. A földön ülve, ültem Itaru mellett törökülésben, míg anya és apa az egyik fotelben, Hikari a másikban. A maradék három Uchiha, pedig a kanapét foglalta el. Egy mochit elvéve a tálról, bújtam be a mellettem lévő fa alá és kivettem Itaru, gondosan becsomagolt ajándékát
-Jobb lesz ha mi kimegyünk egy darabig- álltak fel a többiek, amin Itaru csak furán nézett
-Mi történik?
-Csak nyisd ki- mosolyogtam rá, miközben felé nyújtottam az ajándékot. Elvéve tőlem, támaszkodtam rá a lábamra és néztem, ahogy lassan kicsomagolja
-Mi ez?- vette kézbe a tesztet és furcsán kezdte nézni
-Ez egy pozitív terhességi teszt. Valóra válik az álmod- mosolyogtam rá, mire a feje egyből vörös lett és hátra borulva ájult el- Itaru!- kiáltottam kétségbeesetten rá, miközben pofozgatni kezdtem az arcát
-Eléggé jól fogadta- támaszkodott anya és Loly-san a konyhapultnak és mosolyoga nézték az ájult Itarut
-Ez nem vicces- gyűltek könnyek a szemembe, miközben továbbra is pofozgattam az arcát- Uchiha Itaru!- kiáltottam rá, így a szemei, egyből tágra nyíltak
-Álmodok, vagy tényleg terhes vagy?
-Nem álmodtad- öleltem a mellkasomhoz a fejét, így egyből vissza ölelt. A pólóm egyből nedves kezdett lenni, így megsimogattam a haját- lesz egy gyerekünk
-Köszönöm- hallottam az elfolytott hangját, miközben megszorította a hátamnál a pólót
-Elég már az érzelgősködésből- szólt nekünk Hikari, így mindketten rákaptuk a fejünk- kíváncsi vagyok mit kaphat Onee-san
-Hikari. Szerintem fuss- figyelmeztette Itaru, amint ökölbe szorult a kezem. Elengedve őt, álltam fel és egyből az öcsém felé kezdtem futni, aki kiszaladt az udvarra, onnan pedig az utcára
-Gyere vissza!- kiáltottam rá és elcsípve a fülét, kapott néhány ütést a fejére- mi az, hogy el akarod kotyogni az ajándékot?!- néztem rá, csípőre tett kezekkel, így védekezően feltartotta a kezét
-Vicces volt- vont vállat, így ütöttem mégegyet a fejére. Felkapva egy kisebb hógolyót, nyomtam volna az arcába, ha nem hajol el tőle és kezd vissza futni. Felkapva egy újabb kupacot, futottam elé és amint besietett a kapun, elé ugrottam. Volna, ha nem csúszok el, így szó szerint, beesve a házba, egyenesen a tornácnak
-Mit csináltok már?- jöttek ki a többiek, így figyelmen kívül hagyva őket, ugrottam Hikarinak. Felkapva a pólójánál fogva, kaptam egy kis havat az arcomba, így egyből elengedtem. Leszedve az arcomról, kaptam a sálam után és kilökve a hóra, kötöztem meg
-Eresz el Onee-san
-Azt csak lesheted- lihegtük mindketten, mikor anya és apa oda sietve hozzánk, szedtek szét minket- hadd kapjon már még- próbáltam kiszabadulni apa karmaiból, de sehogy sem tudtam
-Eléggé eleven, ahhoz képest, hogy terhes- bökte meg Loly-san Itaru oldalát. Miután mindketten lenyugodtunk, el lettünk engedve. Egy szúrós pillantást még vetettünk egymásra, majd vissza mentünk a lakásba, ahol kaptunk meleg takarókat és egy jó forró teát
-Az enyémre már nem is vagy kíváncsi?- bújt oda hozzám Itaru és szorosan ölelt magához- ez sokkal jobban fog tetszeni
-Lehet valami jobb az én ajándékomnál?- nevettem fel, miközben leraktam a bögrét a dohányzóasztalra. Kiszedve a pulcsija zsebéből egy dobozt, adta a tenyerembe
-Sokat gondolkodtam, hogy mi lehetne az ajándék és végül erre a döntésre jutottam
-Nem mondod meg mi ez?- vettem el a tálról egy mochit, amit lassan enni kezdtem. Megrázva a fejét, haraptam rá a mochira, míg a két kezemmel kibontottam a csomagolást. Az ajándéktól egyből kiesett a számból az édesség. A szám tátva maradt, miközben lassan Itaru felé kaptam a fejem
-Hozzám jönnél?- kérdezte vörös arccal, így a szemeim egyből lecsukódtak és oldalra borulva, ájultam el a gyűrű láttán
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro