-Megvan a macska- sétáltunk oda a csapdához, ahonnan a vörös szőrű macska próbált kimászni. Ez már az ötödik a héten, hogy ilyen küldetést kaptunk. Állandóan csak szökött macskák után kutatunk, ahelyett, hogy végre mennénk egy jó verekedős küldetésre
-Miért csak ilyen küldetéseket kapunk?- sóhajtott fel Akio a fejét fogva, így unottan ültem le a földre, ahová követtek
-El kéne menni végre egy jó küldetésre
-Tudod, hogy a sensei nélkül nem mennénk
-Tudom..
-Mostanában kevés a rossz ember. Állítólag azért vannak ilyen gagyi küldetések- gondolkodott hangosan Nova mellettünk
-Rossz emberekből mindig is sok lesz. Szóval ezt nem beszélhetik be nekünk- feküdtem le háttal a földre és az eget kezdtem nézni- olyan unalmas mostanában minden- sóhajtottam fel, mikor hirtelen a macska rámugrott és össze karmolta az arcom. Össze vissza dőlve a földön, sikerült megfognom és nagy nehezen elemelve az arcomtól, emeltem fel. Lihegve néztem farkasszemet vele, mikor Nova elvette tőlem és simogatni kezdte, amitől egyből dorombolt
-Idióta macska- morogtam, mikor újra nekem akart ugrani, ha nem tartja a lány szorosan

-Köszönöm, hogy elhozták Cirmit. Nagyon imádom őt- ölelgette jó szorosan a megbízónk a macskáját. Ördögi mosollyal néztem a macskára, aki kiszabadult a kezek közül és rámugrott. Felfutva a ruhámon, esett neki újból az arcomnak
-Az isten verjen meg- lépkedtem hátra, miközben az arcomat karmolászót, próbáltam eltávolítani- segítsetek már- kiáltottam Novára és Akiora, mikor megbotlottam valamiben, így a földre estem. Kiszabadulva a fogságból, dobtam arébb és a plafonra ugorva, lógtam fejjel lefelé
-Sajnálom gyermekem. Cirmi nem igen szereti az idegeneket
-Vettem észre- motyogtam halkan a szemeimet forgatva- Akio, kérlek nyisd ki az ablakot- kérleltem, így azt cselekedve amit mondtam, rugaszkodtam el a plafontól és kiugrottam az ablakon- majd még találkozunk- kiáltottam vissza, mielőtt a térdeimre estem volna. Haza felé futva, ugrottam át a kerítésen és még épp időben bezártam magam mögött az ajtót, mikor rám akart ugrani
-Aki nem tud békén hagyni, az így járt- nevettem fel, mikor megjelent előttem- a hátsó ajtó nincs bezárva- szívtam be az alsó ajkam, így újra nekem ugrott. Időben kitértem a karmolása elől és a szőrét megfogva, csaptam ki az ajtót
-Mit csinálsz azzal a cicával?- jelent meg mögöttem Itaru, így egyből felé fordultam. A szőrpamacs a kezemhez kezdett dörgölőzni, így ledobtam a földre és az össze ablakot és ajtót bezártam
-Az egy ördög- fújtattam idegesen, mikor bementem a konyhába egy kis jégért, amit az egyik legnagyobb karmoláshoz raktam- ez már harmadjára akart össze karmolni
-Biztos volt oka- kuncogott fel, így hozzá vágva a jeget, mentem fel a fürdőszobába, amit becsaptam magam után. A csapot megengedve, engedtem egy kis vizet a tenyerembe, amit az arcomra locsoltam. Felsziszenve nyúltam hozzá, amitől csak még jobban fájni kezdett. A csapot elzárva, támaszkodtam rá a mosdókagylóra és a tükörben kezdtem nézni a sebeket
-Tudod, hogy csak vicceltem- ölelt át hátulról Itaru. Fejét a vállamra hajtva, adott egy puszit a nyakamba, így morcosan néztem rá a tükörből
-Nem nagyon volt vicces- morogtam, így leültetve a kád szélére, vette elő a köd szereket- attól, hogy leápolod a sebeimet, ugyan úgy haragudni fogok rád
-Az nem fog sokáig tartani úgy sem- adott egy csókot a számra és elkezdte leápolni a karmolásokat