Reggel felkelve, egy mellkason pihent a fejem. A derekamat egy puha kar simogatta, így jobban hozzá bújtam az illetőhöz
-Jó reggelt- kaptam a hajamba egy puszit, így feljebb mászva, a vállára hajtottam a fejem
-Reggelt- dörzsöltem meg a szemem- megyek csinálok reggelit- ásítottam fel és a kezemre támaszkodva, másztam ki az ágyból. Épp a lépcsőn sétáltam le, mikor csengettek. Szememet dörzsölve, mentem ajtót nyitni, ahol Demiyah és Hana állt
-Jó reggelt- mosolyogtam rájuk és elállva az ajtóból, engedtem be őket
-Hol van a hősszerelmes?- támaszkodott vigyorogva a falnak Demi
-Még fent van. Küldetést kaptatok?
-Ja. Már kora reggel felkeltettek minket ezzel
-Akkor gondolom nem etettek. Csinálok valamit, addig nyugodtan üljetek le
-Én megyek felkeltem az Uchihát- húzta vigyorra a száját Demi
-Jobbra és bal oldalt az utolsó
-Köszi Kei- kacsintott rám és már rohant is fel. A konyhába sietve, kötöttem össze a még kifésületlen hajam és a hűtőből kiszedve a tojást, kezdtem rántottát csinálni
-Te meg mi a jó istent csinálsz itt?!- hallottuk meg Itaru ideges kiabálását, majd Demi hangos nevetését. Pár másodperccel később, egy ideges Itaru trapolt be a konyhába és levágta magát a székre
-Ráugrott a hátadra?- kérdezte nevetve Hana
-Rá bizony- jött be Demi is, akinek ördögi vigyor volt még mindig az arcán
-Meg foglak egyszer nyúzni
-Ezt a bundát soha nem fogod megkapni
-Mikor mentek?- tettem le eléjük a reggelit, mielőtt kirobbantottak volna egy újabb háborút
-Úgy egy-két óra múlva. Ha minden jól megy, akkor holnap reggelre, hazaérünk
-Akkor neki kezdek ennivalót csinálni- gondolkodtam hangosan és a hűtőhöz siettem
-Milyen háziasszonyod van neked, Itaru- cukkolta Demi Itarut
-Te sose leszel ilyen háziasszony- vágott vissza, amin fel kellett kuncognom
-Ki mondta, hogy akarok lenni?

-Itt ne hagyd az ennivalód- adtam oda Itarunak az alaposan becsomagolt dobozt. Elvéve tőlem, rakta bele a táskájába és átölelve a derekam, adott egy hosszú csókot
-Köszönöm- mosolygott rám és felkapta a táskát a vállára
-A katanát se hagyd itt- vettem ki a szekrényből és felsegítettem neki
-Mire mennék nélküled?
-Semmire- kuncogtam fel
-Menjünk, mielőtt a sensei el nem megy nélkülünk- szólt Demi, miután Hanaval felvette a cipőt. Itaru követte a példájukat és egy utolsó csókot adva léptek ki a házból
-Vigyázzatok magatokra- integettem az ajtóból, így megfordulva, integettek nekem. Amint nem láttam őket, bezártam magam mögött az ajtót és leültem megenni, a maradék ebédet, ami megmaradt. Épp hogy megettem az ebédem és kezdtem volna elmosogatni, mikor valaki csengetett. Megtörölve a kezem, siettem ajtót nyitni, ahol Akio és Nova volt
-Hali- integett Nova és a nyakamba borult
-Titeket is jó látni- engedtem el és arrébb álltam- mi szél hozott?
-Csak gondoltuk megnézzük, hogy milyen lehet a ház. Itaru?
-Nem rég ment el egy küldetésre. Majd csak holnap jön
-Akkor ideje bulizni- ujjongott Nova
-Ma igazából takarítani akartam
-Akkor segítünk megcsinálni, aztán megyünk bulizni
-Nem hagynátok addig békén, igaz?
-Nem- jött az egyértelmű válasz, így sóhajtottam egyet
-Legyen

-Szegény Keit elvesztettük- ivott bele egy újabb sakéba Nova, így furán néztem rá, miközben lenyeltem egy újabb pohárral
-Ugyan miért?
-Tiszta háziasszony vagy. Már simán le tudnának nyomni, mert elpuhultál- sírta a karomba. Na jó. Lehet megártott nekünk ez a kevés saké. Jó nem hazudok... Rengeteg sakét ittunk már meg, ami kezd lassan meglátszani rajtunk
-Nem is vagyok gyenge- sírtam már én is, miközben szorosan öleltem magamhoz a lányt- menjünk hozzánk, ott sokkal több saké van- ütögettem Akio vállát, aki bólintott egyet. Nagy nehezen kifizettük az eddigi sakékat és amilyen gyorsan csak tudtunk mentünk is hozzánk
-Kell lennie valahol- forgattuk fel az egész házat, de sehol sem találtunk
-Itaru elvette az összeset- sírtam a teraszon ülve, amihez csatlakozott két társam is
-Te Kei. Nézd mit találtam- húzódott vigyorra a szája Novának és egy fekete macskafület rámrakva, fotózott le
-Küld át
-Már át is ment
-Nem jött- sírtam el magam, amint a telefonomat néztem de semmi értesítés nem jött rá
-Biztos rossz a telefonod- nevetet fel mellettem Akio, akinek átment a kép
-Álmos vagyok- nyavajogtam és hátra dőlve, merültem az igazak álmába