-Kei!- ugrott anya a nyakamba, amint vissza értünk Konohába. Olyan lendülettel ugrott felém, hogy mindketten a földre estünk
-Drágám, nem vagy már gyerek, hm- jött felénk apa, miközben a tarkóját vakarta. Hikari felénk futva, ugrott ránk, így már a földön feküdtem, rajtam két plussz súllyal. Apa sóhajtva egyet, segítette le rólam anyát és Hikarit, majd felsegítve, ölelt meg szorosan
-Legalább van valaki, aki nem támad le- nevettem fel, miután elengedett és össze borzolta a hajam
-Mi ez a kimonó, hm?- kérdezte, így kínosan a tarkómat vakartam
-Ez egy elég hosszú történet. A lényeg, hogy Itaru megmentet egy házasságtól- mutattam az említetre, aki bólintott
-Helyes!- bólogatott anya és Loly-san egyszerre, így mindannyian furán néztünk rájuk- hagynátok, hogy Kei máshoz menjen hozzá?- rakta csípőre Loly-san a kezeit
-Van egy meglepetésem- rakta Itaru a kezét a vállamra
-Igen?- fordítottam felé a fejem, mire elmosolyodott és a vállára kapott- tegyél le!- ütögettem a hátát, miután elindult- apa, nehogy hagyj már elvitetni- nyújtottam felé a kezem, mire elmosolyodott és átkarolta anya derekát. Beletörődve, hogy senki sem ment meg, hagytam abba az ütögetést és unottan néztem végig a házakon. Egy teljesen idegen környéken voltunk, így jobbra, balra kapkodtam a fejem
-Hol vagyunk?- fordultam előre, mire leszedett a válláról. Előre fordulva, láttam meg egy emeletes házat. A ház előtti udvaron, rengeteg virág volt. A kőkaput kinyitva előttem, engedett maga elé. A szám tátva maradt, így egy kicsit meglökve, indultam el. Az egyik rózsához lehajolva, szagoltam meg az illatos virágot
-Vettél magadnak egy házat?- álltam fel a rózsától. A zsebéből egy kulcsot elővéve, adta a kezembe, így furán néztem rá
-Nyisd ki az ajtót- húzott az ajtóhoz, így belehelyeztem a kulcsot a helyére, majd kinyitottam. Hirtelen felkapott a karjaiba mennyaszonnyi pózban, majd bevitt a lakásba
-Te mit csinálsz?- kérdeztem vörös fejjel
-Behoztalak az új lakásodba
-Új lakásom? Te komolyan vettél egy lakást kettőnknek??
-Már vagy egy hónapja- gondolkodott hangosan, így fejemet a mellkasának döntöttem- Mei-san és Deidara-san áthozta az összes cuccod, így este már itt alszol velem- hajolt le hozzám és megcsókolt. Ahogy elváltunk, letett a karjaiból- nyugodtan nézz körül. Nekem most el kell mennem edzeni a csapattal- csókolt a nyakamba, így mosolyogva bólintottam. Kilépve a lakásból, csukta be maga után az ajtót. Leszedtem a lábamról a cipőt, és beljebb mentem a lakásban. Egyből egy nagy nappali fogadott. Egy nagy kanapé, két fotel. A kanapé előtt egy dohányzóasztal az előtt egy kis szekrény, amin a tv volt. A szekrényhez siettem és leguggolva, vettem ki az egyik könyvet, amitől könnyek gyűltek a szemembe. A közös képeink voltak bele téve, amitől elmosolyodtam és felálltam onnan. Balra fordulva, volt a konyha, ami egy konyhabútorral volt elválasztva a nappalitól. Az előtérhez vissza siettve, sétáltam fel a lépcsőn, mikor szemet szúrtak a falra függesztett képek, amiken az egész családról vannak képek. Tovább haladva, értem fel a lépcső tetejére, ahol egy hosszú folyosó terült el. Bal oldalon volt egy ajtó, így oda érve nyitottam be. Egy nagy fürdőszoba. Becsukva az ajtót, fordultam meg, így szemügyre vettem a sok szoba ajtaját. A fürdőszobai oldalon, volt még egy ajtó, amit ugyan úgy kinyitva, láttam meg egy üres szobát. A szobával szemközti ajtót is kinyitva, ugyan az a látvány fogadott mint az előzőnél. Tovább haladva a következő szoba is olyan volt, míg nem a maradék kettő, teljesen be volt rendezve. Az utolsó szobában, megtaláltam a ruháimat, így egyből átcseréltem a kimonót egy kék rövidpólóra és egy fekete rövidnadrágra. Az íróasztalra nézve, két képretetet láttam, amiket jobban szemügyre vettem. Az én és az ő csapat képe volt a a keretbe rakva. Elmosolyodva emlékeztem vissza arra a napra mikor a képet csináltuk. Halkan felkuncogtam, majd a szobából kisietve, futottam le a lépcsőn és a hátsó ajtóhoz siettem, amit elhúztam. A teraszon átugorva, sétáltam mezítláb a kissé vizes fűben, miközben csodálkozva néztem végig a hatalmas kerten. Különböző gyümölcsfák voltak, az egyik ágán például egy fából készült hinta is helyet foglalt. Az egyik fához sietve, másztam fel az ágain, egészen a tetejére, ahonnan egy nagyon szép kilátást lehetett látni. Átugorva a ház tetejére, ültem le és onnan néztem végig a környéken. Hátra hajolva, gurultam le a tetőn és térdre esve, álltam fel a földről. Vissza sietve a házba, kerestem elő a pénztárcám, amit felkapva, zártam be az ajtót és egy boltot kezdtem keresni, amit egyből meg is találtam
-Na, milyen a ház?- jött felém mosolyogva anya és apa, miután telepakolt szatyrokkal hagytam el az üzletet
-Nagyon gyönyörű. Főleg a rózsakert. Hogy-hogy bele egyeztettek abba, hogy Itaruval lakjak?
-A szigorú anyádat kérdezd, hm- mondta apa, keresztbe tett karokkal, így anya egyből kihúzta magát
-Ugyan. Loly is besegített
-Addig piszkáltak, míg bele nem egyeztem ebbe, hm- mondta apa unottan, amin fel kellett nevetnem
-Itachi-sensei jól fogadta, mikor Itaru elvitt
-Mert ő már tudta, hogy ha egyszer vissza tértek, akkor egyből el fog vinni Itaru
-Mióta szerveztétek ezt?
-Azóta, hogy megszületettek- ugrott hátulról Loly-san a nyakamba, amitől egy kisebb szívrohamot kaptam- már ahogy találkoztatok, tudtuk, hogy egyszer együtt lesztek
-Igaz, hogy amióta együtt vagytok, folyamatosan figyelünk rátok és megértjük, hogy néha azért szeretnétek egy kis magánteret. De. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk néha napján átjmenni, megnézni, hogy mit csináltok- sétált anyáék mellé a sensei
-Most is jönni fogtok?- kérdeztem unottan, így mind a négyen bólintottak- úgy is dangot akartam csinálni
-Besegítünk- mondta egyből anya és Loly-san, így mosolyogva bólintottam és elindultunk az új otthonom felé