-De hogyha az apjuk bérelt fel minket, akkor miért nem beszél a fiaival?- kérdeztem a senseit, mikor már közel voltunk a célhoz
-Nincs nagyon hatással rájuk. Ha lányok lennének mellettük, akkor ők tudnak figyelni a fiúkra és ha kell, akkor lehet tudnak beszélni a fejükkel. Az apjuk már amúgy is elég öreg és szemmel akarja tartani a fiait. Ez egy időben sikerült is, míg a hírszerző kiderítette, hogy egy szervezetet szerveznek. Erre nem nagyon volt bizonyíték, de ő mégis érzi, hogy valami rossz lesz. Ezért nekünk kell bizonyítékot szerezni, amíg ti lefoglaljátok. Ha pedig tudtok, akkor ki is szedhettek belőlük néhány információt. A fiúk csak arról tudnak, hogy Konohából érkezik két lány, akik a szerelmük lesznek
-Nagyon jó- morogtuk Novával. A kapu már elég közel volt, így megszaporáztuk a lépéseket és hamar oda értünk
-Jó napot kívánunk- hajoltunk meg Novával a két fiú előtt, miután oda vezettek minket
-Kik vannak mögötettek?- kérdezték dühösen
-Ők a kísérőink. Eléggé hosszadalmas volt idefele az út
-Nem szólítottunk fel- kiáltott dühösen felém a vörös hajú, így a kezem ökölbe szorult
-Ne idegeskedj öcsém. Te szőke lány- mutatott felém, így egyből felé kaptam a fejem. Fekete haj, fekete szem. Itaru sokkal jobban nézz ki ennél a puhánynál...
-Tessék?- mentem közelebb és illedelmesen meghajoltam. Kezével az állam alá nyúlt és felemelve a fejem, nézett bele a szemembe
-Mond meg a neved
-Ao
-Tehát Ao. Téged választalak- húzta vigyorra a száját
-Te fehér hajú. Az enyém leszel
-Igenis- hallottam meg Nova hangjában a tömény gyűlöletet. A derekamat átkarolva, kezdett elvezetni a fiú, így vállam felett, ránéztem a senseire, aki bólintott
-Elsőnek is, átváltoztatjuk a külsőd- lökött a székre, amin épp hogy meg tudtam maradni
-A külsőm?
-Igen- húzta ki a hajgumit a hajamból és szedte ki a csatot
-De én szeretem ezt a külsőt- motyogtam lehajtott fejjel, így egyből vissza állította a fejem
-Akkor talán csak pár apró simítást csinálunk, drágám
-D-drágám?
-Igen. Mert mostantól az enyém vagy- csapott le az ajkaimra. A szememből egy könnycsepp szökött ki, ahogy kénytelen voltam viszonozni- miért sírsz?- nézett unottan a szemembe
-Csak ez volt az első csókom és megijedtem- hazudtam a szemeibe nézve. Elhajolva tőlem, kapott az olló után és a fenekemig érő hajamat, elkezdte levágni
-Csak a hátad közepéig vágom le, hogy ne változtassak sokat. Aztán pedig kifestelek és jobb ruhákat kapsz
-Mi gond van az én ruháimmal?
-Olyan ódivatúak
-Egyébként. Hogyan szólítsalak?
-Sama
-Simán sama?
-Igen. Kész is. Most pedig kifestjük a csodás arcodat- tette le az ollót és felém fordult
-Nem mennél ki?- kérdeztem, miután hozatott nekem ruhákat. Nemlegesen megrázta a fejét, így tisztes távolságba mentem tőle és elkezdtem átöltözni. Hirtelen hátulról átölelve, csókolt a nyakamba, amitől egyből össze szorult a szívem. Engedj már el!
-Mik ez a rengeteg seb?
-Gyerekként sokat játszottam és akkor szereztem ezeket. Azóta nem igen gyógyultak be. Kérlek, hadd öltözzek át nyugodtan- gyűltek könnyek a szemembe, mire egyből elengedett és kiment. Magamra kapva az ujjatlan pólót, néztem meg magam a tükörben. Egy világoskék póló, ami még az enyémnél is sokkal kivágottabb volt, nadrágként pedig egy fekete rövidnadrág. Cipőnek pedig egy magassarkú cipő, amiben még járni is alig bírok
-Most már gyere- kapta el hirtelen a csuklóm és maga után kezdett húzni, úgy hogy majdnem elestem
-Öcsém! Siess, mert elkésünk az ebédről- kezdett dörömbölni egy ajtón, ahonnan lassan kilépett az öccse és Nova. Ahogy végignéztem a lányon, megnyugodtam, hogy csak ruhát kellett váltania
-Megyek már. Nahát, eléggé kicsípted a kiscsajt. Ayamenek csak ruhát kellett cserélnem. Olyan unalmas volt- dőlt neki az ajtónak. Nova felé nézve, láttam meg ahogy megvető pillantással nézz a fiúra
-Ha már az én feleségem lesz, nézzen is ki jól. Te még rá érsz kicsinosítani a tiéd- ahogy meghallotam a feleség szót, a szivem újból összeszorult- menjünk- karolta át a derekam és elindultunk az étkezde felé

-Eléggé furcsán néztek ki- mondta Akio, amint megláttak minket a kertben. Estére beszéltük meg a találkozót, így ahogy elaludt "sama", egyből ide siettem
-Verjelek meg?!- néztem rá idegesen és kaptam volna le a magassarkút, hogy fejen dobjam, ha a sensei, nem köhög fel
-Megtudtatok már valamit?
-Még semmit. Az apjuk csak arról számolt be, amiről eddig is tudtunk. Próbáljátok meg, hogy szeretitek. Tudjuk, hogy ez nem tetszik nektek, de muszáj lesz, kiszedni belőlük valamit