-Onee-san, ez csíp- ivott meg egy pohár vizet Hikari, így a tarkómat vakartam
-Lehet túl sokat raktam bele
-Szerintem így tökéletes- tartotta felém Itaru az üres tányérját, miközben Hikarival szemezet. Hogy tudta ilyen gyorsan megenni??? Elvettem tőlük a két tálat és megcserélve, álltam fel és a mosogatóba tettem az üreset
-Mit szeretnél enni Hikari?
-Nekem jó ez is. Csak ne legyen annyira csípős- bólintva egyet, csináltam újra a sobat, csak most kevesebb csípőst raktam bele
-Befejeztétek a szúrós szem párbajt?- néztem dühösen rájuk, így mindkettő úgy viselkedett, mint a kisangyal. Leraktam Hikari elé a tálat és helyet foglalva, fogtam hozzá a vacsorámnak
-Mi van letakarva?- mutatott Itaru a konyhapulton pihenő édességekre, amik le vannak takarva
-Dangok- mondtam, mire a szemei egyből elkezdtek csillogni- de még nincs kész
-Tudok várni
-Onee-san, játszunk megint a társassal?
-Hát, nem is tudom. Nem hinném, hogy lenne időm
-Kérlek. Az az édesség ráér később is. Olyan régen csináltunk bármit is közösen
-A dangok is fontosak. Hisz nagyon finomak- könyökölt fel az asztalra Itaru- te meg ráérsz még Keivel játszani
-Mégis, hogy játszak vele, ha állandóan veled van- csapott hirtelen az asztalra Hikari és felállt tőlünk- ha itthon is van a küldetések helyet, akkor állandóan veled van, vagy te jössz át
-Hikari- szóltam rá és én is felálltam az asztaltól
-Csináld inkább a dangokat neki- szaladt el, majd csak az ajtó csapását hallottuk
-Bocsánat. Igaza van- állt fel Itaru is az asztaltól és indulni akart, ha nem kapom el a haját és kezdem felfele rángatni, miközben fájdalmasan ordít rám
-Nem mész sehova- engedtem el az ajtónál és bekopogtam a szobába- Hikari. Kérlek nyisd ki az ajtót
-Menj innen
-Eskine Hikari!- kiáltottam dühösen, így rövid időn belül, kinyílt az ajtó. Az Uchiha karjába kapva, kezdtem befelé húzni a szobába és leültettem Hikari mellé az ágyra
-Bocsánat. Csak kiborultam
-Ugyan. Részben igazad volt
-Én is bocsánatot kérek- guggoltam le Hikari elé és gyengén megszorítottam a kezét- sok év után, vissza kaptalak, és mégis sikerült elhanyagolnom téged. Rossz nővér vagyok- hajtottam fejem a térdeire- bocsáss meg
-Nem vagy rossz nővér, Onee-san. Mindig vigyázol rám, valamikor túlzásba is esel

-Ne csaljatok már- mondtam unottan. Miután mindhárman megbeszéltük a problémákat, leültünk játszani. Vagyis ők, én csak néha vagyok ott, mikor nem a dangokkal foglalkozók. Most is, mire vissza értem, valamiért az én bábum, távolabb volt, mint ahol kéne lennie. Vigyorogva összenéztek, így a szám egy mosolyra húzódott. Végre ők ketten is jól megvannak egymás mellett. Eléggé jó irányba jött a veszekedés
-De hát te amúgy is itt álltál- mutatott a kék bábumra Itaru, így egy szúrós pillantást küldtem neki. Egy lapot húztam fel, amitől a szemöldököm magasra szökött
-Mi az, hogy kimaradok 6 körből???
-Te húztad Onee-san- kuncogott fel Hikari
-Benne van ebben a kezetek- álltam fel és a konyhába mentem, kiszedni a kész dangokat
-Tudod, hogy szeretünk- ölelt át hátulról Itaru, így felé fordultam
-Legalább végre, jól megvagytok egymással- mosolyogtam rá, így egy puszit kaptam a számra- mindjárt viszem a dangokat. Menj mielőtt a te lapjaidat is össze keveri- csaptam a mellkasára, így kaptam még egy puszit és vissza ment a nappaliba. Megfordulva, láttam meg két hiányzó dangot, majd egy kuncogást hallottam. Szóval azért jöttél utánam, hogy elvigyél pár dangot. Jöttem rá Itaru tervére, mire mosolyogva megráztam a fejem és felvettem a tálcát
-Finom?- tettem csípőre az egyik kezem és mosolyogva néztem végig a két fiún, akik nagyban ették az édességet. Felém kapva a fejüket, vakarta mindkettő a tarkóját
-Jobb mint amit a boltokban veszünk. Remek barátnőt választottam- kacsintott rám Itaru, így a fejem egyből vörösre valtottt
-Ne előttem- fintorgott Hikari, amin felkuncogtam. Lerakva az asztalra a tálcát, ültem le a helyemre és elvéve egy dangot, kezdtem megenni
-Nem csinálunk ám mindent előtted- húzta perverz vigyorra a száját Itaru, így félre nyeltem a falatot. Mellkasomat ütögetve, köhögtem addig, amíg ki nem sikerült köpnöm egy szalvétába
-Nézd meg. A végén megfullad miattad Onee-san
-P-perverz Uchiha!- kaptam egy párna után, amivel úgy telibe dobtam, hogy a földön terült el. Felugorva egy újabb párnával, siettem oda az Uchihához és elkezdtem ütögetni. Párnát ragadva, kezdett vissza támadni, míg nem Hikari a hátamra ugrott, aminek következtében, én Itarura estem
-Megjöttünk- lépett be anya és apa a lakásba, akiket követett Loly-san és Itachi-sensei. Amint megláttak minket, értetlen fejjel néztek ránk- itt meg mi történt?
-Ti hogy-hogy ilyen hamar haza jöttetek?- nevettem kínosan, miközben Hikari leszállt rólam, én pedig Itaruról
-Hamar megcsináltuk a küldetést, így elmentünk Lolyék és jöttünk haza
-Kértek dangot? Kei csinálta- ült fel Itaru, miközben a tálcát, anyáék felé tartotta. Itachi-sensei egyből lecsapott az édességre és enni is kezdte
-Ez tényleg finom- mosolygott, így a többiek is enni kezdték az édességet