-Mit is akarsz amiért megcsináltad az ajtót?- fordítottam felé a fejem, miután belekortyoltam a teába. A derekamat megölelve, emelt fel és az ölébe ültetett
-Hmmm, mondjuk 24 óráig, azt csinálsz amit mondok- nézett rám gonoszan, mire a szemeim egyből a kétszeresére nőttek
-Na azt biztos nem- ráztam a fejem dühösen- nem fogok 24 óráig a szolgád lenni- böktem meg a mellkasát, amin felnevetett
-Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Akkor pedig változz vissza geninné 24 órára
-Tsk. Mire jó az neked?
-Csak látni akarom azt a kis cuki kislányt, akit nem láthattam három évig
-Milyen hátsó szándékaid vannak?
-Semmilyen sincs- emelte fel védekezően a kezeit, így bal kezemmel a hajamba túrtam
-24 óra és semmi hülyeség- néztem rá dühösen, mire csak bólintott. Felsóhajtva, kezdtem kézjeleket mutatni, majd egy nagy füstfelhővel, átváltoztan geninné
-Örülj- tettem keresztbe a karjaimat, mikor hirtelen magához ölelt- mi csinálsz??- kezdtem kapálózni a karjai közt
-Olyan aranyos vagy így
-Szóval a 18 éves kinézetem nem jó- horkantam fel és a mellkasába könyököltem. Szorosan körbe ölelt, így a karomat kihúzva a szorításból, toltam el a fejét
-Te mindenhogy aranyos vagy- vette el a kezem és a fejemet felé fordítva, csapot le az ajkaimra, amit viszonoztam
-Megjöttem- hallottuk Hikari hangját, így egyből elválltunk egymástól- Onee-san?- látott meg Hikari, Itaru ölében
-Szervusz öcsi
-Miért vagy genin?
-Megjavítottam az ajtót. Cserébe ezt kértem- előzött meg Itaru, így csak bólintottam
-Miért kellett megjavítani?- ült le Itaru mellé
-Tudod- vakartam a tarkóm- Daichi itt volt. De csak egy klónja- emeltem fel a kezeimet, hogy megnyugtassam az öcsém- de nincs semmi gond. Jött Itaru és legyőzte a klónt- szálltam ki az öléből és közéjük ülve, borzoltam össze a haját. Hirtelen rám nézve, jött közelebb és a karjaimba borult. Bele ültettem az ölembe és miközben szorosan ölelt, a hátát simogattam- nyugi. Tuti nem jön már ide Daichi- toltam el magamtól és rámosolyogtam- ha mégis, akkor mindhárman elverjük. Úgy is nagyon erős vagy már. Legyőzzük- megtörölve a könnyes szemét, mosolyogva bólintott. Itaru közelebb húzódva, ölelte volna át a derekam, ha Hikari nem csap a kezére, amitől mindkettőnk szeme, tágra nyíltak
-Ne taperold a nővérem- jelent meg a két pöttyös sharinganja és morcosan ölelte át a nyakam. Itaru felé nézve, egyből elkapott a nevetés, ahogy a meglepett arcát láttam
-Nem taperolom. Amúgy is ha azt csinálnám, akkor nyugodtan megtehetném, mert a barátnőm- nyújtotta ki a nyelvét gyerekesen
-Ne merészelj hozzá nyúlni Onee-sanhoz- sóhajtottam egyet és Hikarit a karjaimba cipelve, vittem ki a konyhába és leültettem a konyhapultra- mi lesz a vacsora Onee-san?
-Még én sem tudom- nyitottam ki a hűtőt. Amint körül néztem, becsaptam az ajtaját és a cipőmet mentem felvenni- elmentem a boltba. Nem csináltok semmi hülyeséget- néztem rájuk szúrósan és magamhoz kapva a pénztárcám, sétáltam ki a házból, természetesen genin alakban. A boltba érve, szedtem össze a szükséges alapanyagokat, amiket kifizettem és három telepakolt szatyorral távoztam az üzletből
-Csak nem egy kicsi Eskine lány- hallottam egy hangot mögülem, így oldalra fordítva a fejem, mérgesen kaptam előre és gyorsítottam a sétán. Utól érve, kapta el a csuklóm és maga felé fordítva, szorított rá
-Hadj békén Haru- morogtam neki és egyből vissza változtam. Kirántva a kezemet a szorításából, jelentek meg a sharinganjaim, amik egyből mangekyouvá váltak át
-Mikor jössz már vissza hozzám?- jött egyre közelebb hozzám, így a szatyrokat lerakva, szorult ökölbe a kezem és beütöttem az arcába
-Kihasználtál! Mások előtt pedig elhordtál mindennek, miközben ott voltam melletted! Ezek után, mikor végre jóra fordul az életem és szerelmes vagyok, te újra előállsz ezzel a hülyeséggel!
-Ki az a balfácán, akit el kell intéznem?- törölte meg a száját, így, sokkal erősebbet ütöttem a hasába. Vért hányva fel, borult térdre, miközben a hasát szorította
-Ne merészeld annak mondani- sziszegtem neki, így gúnyosan felemelte a fejét
-Miért ne? Nálam úgy sem lehet jobb- utolsó mondatától, elszakadt a cérna bennem. Kikapva egy kunait a táskamból, készültem lecsapni rá, ha hátulról nem fognak le. Körülöttem elkezdett megjelenni a fekete borda, így a szemeimre szorítva, húzták hátra a fejem
-Ne csináld ezt- suttogta a fülembe Itaru, így lassan elkezdtem megnyugodni. A szemeim vissza változtak és teljesen lenyugodva, lettem elengedve
-Szóval most az Uchiha a jelölt- nevetett fel, így kitérve Itaru újabb fogása elől, rúgtam Haruba, amitől a hátára esett. Hátulról szorosan meg lettem ölelve és a vállamra hajtva a fejét, nézte a földön szenvedő fiút- ereszd el Keit- morogta Itarura nézve, aki csak jobban magához ölelt
-Ugyan miért kéne? Ha jól tudom ő a feleségem- húzta gúnyos vigyorra a száját, így megfeszűltem az ölelésében
-Az lehetetlen. Hisz két hónapja ha vissza tértél
-Lassan három lesz. De mielőtt elmentem, azelőtt kértem meg a kezét, amire igent mondott
-Bizonyítsátok!
-Nem látod a nyakunkban lévő nyakláncokat? Eléggé rossz a látása, nem gondolod, Uchiha Kei?
-Eléggé rossz neki
-Menjünk drágám- csókolt a nyakamba és felkapva a szatyrokat, hagytuk ott Harut
-Olyan idióta vagy- temettem a vörös arcomat a tenyereimbe, miután tisztes távolságban voltunk
-Legalább vissza kaptad. Te is ezt mondtad, mikor a kórházban voltunk- ölelte át a derekam, így morcosan kaptam felé a fejem. Az arcán egy levakarhatatlan mosoly terült el, így megforgattam a szemem
-Rosszul mondtad. Én mindig Eskine Kei maradok- löktem arrébb a csípőmmel és előre siettem- gyere, mert nem lesz vacsora- kaptam a karja után mosolyogva
-Most már nyugodtan vissza változhatsz
-Nem fogok. Jobban szeretek így lenni- vontam vállat, mikor szólásra nyitotta a száját- cserébe a kedvencedet csinálom vacsorára- kacsintottam rá. Elmosolyodva, siettet mellém és a vállamat megölelve, ölelt magához