-Ez olyan zavarba ejtő- temettem a fejem a tenyereimbe, miután az arcom már úgy nézett ki mint egy érett paradicsom
-Úgy tudtam, hogy össze jöttök- ölelt még mindig szorosan minket Loly-san
-Hé! Adod vissza a telefonom- rúgta le anya Itachi-senseit az ágyról, aki pofára esett
-Mit csináltok már?- engedett el Loly-san és a két civakodó felé kapta a fejét
-Lelökött az ágyról!
-Mert elvetted a telefonom!
-Meg akartam nézni a videót!
-Akkor miért nem kérted szépen, mint egy rendes kölyök?!
-Hoy. Azért ne verjétek már fel a többi alvó embert, hm- sétált beljebb apa, így a hátunk mögül, teljesen nyílt terepet kaptunk a szabadulásra. Itaruval egyszerre néztünk össze, mire bólintott, így lassan hátra fele kezdtünk sétálni
-Nii-san. Hova mentek?- jelent meg mellettünk egy álmos Yume, így mind a négy felnőtt felénk kapta a fejét
-Futás- suttogtuk egyszerre Itaruval, így megfordultunk és a lépcsőn kezdtünk lefelé rohanni, majd ki az ajtón
-Francba. Nincs nálam az övkáskám- nyúltam volna egyből az agyagokért- valahol szednem kell, vagy haza sietni a táskáért
-Nincs errefelé sok agyag, szóval csak hozzátok tudunk menni
-Szuper- morogtam és haza siettve, szaladtam fel a szobámba- te kint maradsz- toltam ki a szobámból és becsukva az ajtót, öltöztem át a ninja ruhámba
-Itt vannak- rontott be Itaru az ajtómon, így az agyagos táskámat felkapva, nyitottam ki az ablakot. Az ablakpárkányra feltérdelve, ugrottam volna el, ha nem kap a karjaiba
-Mit csinálsz?- rémültem meg a hirtelen tettétől és a nyakát öleltem át a kezeimmel
-Csak tudok egy helyet, ahova mehetnénk- ugrott ki velem az ablakon, mikor kinyílt az ajtóm és futásnak eredt
-Gyertek csak vissza!- kiabált utánunk anya, így egy szempillantás alatt eltűntünk előle
-Ugye tudod, hogy ezért még kapni fogunk?- kuncogtam fel
-Ha el tudnak kapni- mosolygott le rám
-Nahát. Ide bújtam el mindig, ha valami bajom volt- néztem a vízesést, így letett a karjaiból
-Milyen bajok?- nézett rám furcsán, és közelebb ment a vízhez
-Akkoriban elég zűrös volt az életem- nevettem fel kínosan- így ha össze vesztem bárkivel, akkor ide bújtam el. Meg mikor Sasori-mester fejére a zsákot húztuk- nevettem fel jóízűen az emlék hatására és bemásztunk a vízesés mögött lévő barlangba- de te honnan tudsz erről a helyről
-Ide jártam ki régen, pihenni. Az ANBU-s élet elég kemény volt, így valamikor itt pihentem ki a fáradalmat
-Akkor eléggé elkerültük egymást
-El, sajnos- adott az arcomra egy puszit
-Tudod, most haragszom rád- néztem durcásan rá, így ijedten kapta felém a fejét
-Mit csináltam
-Egy kapcsolat úgy kezdődik, hogy megkérdezed, hogy akar-e barátnőd lenni. És te nem így kérdezted- fontam össze a karjaimat és az ölébe foglaltam helyet
-Akkor megkérdem így- söpörte arrébb a hajam és a nyakamba kaptam egy hosszú puszit- Eskine Kei, szeretnél ennek az Uchiha fiúnak a barátja lenni?
-Milyen értelemben?- húztam az agyát, így gyengéden megharapta a fülem
-Szerelmi értelemben, mint a barátnőm
-Szeretnék a barátnőd lenni, Uchiha Itaru- mosolyogtam rá és felé fordulva, adtam egy puszit a szájára
-Na, azért én nem elégedek meg ezzel- kapta el gyengéden az állam, és egy hosszú csókba vont
-A kis telhetetlen- mosolyogtam rá és fejemet a vállára hajtottam
-Tehetek róla, hogy nem tudok ellenállni neked?
-Nem tudnál ellenállni. Fantasztikus vagyok
-Aki állandóan a testét használja pajzsnak
-De ennek köszönhetően élsz
-Te meg haldokoltál többször- bökött óvatosan a sebemre, ami még nem fort be teljesen
-Nem ütlek meg, mert már túl fáradt vagyok- néztem unottan rá- de puszit se kapsz
-Azt úgy is, kiharcolom
-Harcolni harcolhatod. Akkor sem kapsz- vontam vállat- inkább aludj te is
-Ahogy akarja asszonyom, de előtte valahogy egy védőmezőt kéne felállítani, hogy ne találjanak meg
-Csináld te. Én már fáradt vagyok hozzá- hunytam be a szemem, így kaptam a fejemre egy puszit és lerakott a földre. Felállva mellőlem, nyitottam ki az egyik szemem, így megláttam, ahogy kézjeleket formál, és a helyiséget egy pillanatra betöltötte a kék chakra
-Még, hogy fáradt- ült le elém, így csak rávigyorogtam. Lefeküdve mellém, feküdt az oldalára és egyik karját kinyújtva, raktam rá a fejem. Kezeimmel átöleltem, míg ő a derekamat ölelve, ölelt magához
-Éjjeli bagoly- nevetett fel halkan, így kíváncsian néztem fel rá- este fent vagy és reggel alszol
-Nem tehetek róla- fúrtam fejem a mellkasába- valaki miatt, állandóan reggel alszok el
-Nem is tudom ki lehet az. De elég jó képű lehet
-Csak ne fényezd magad annyira. A végén féltékeny leszek- haraptam gyengéden a vállába- aludj, minthogy egy újabb beszélgetést kezdesz- szóltam rá, mikor szólalt volna meg. A homlokomra kaptam egy puszit, így becsukva a szemem, mentem közelebb hozzá és elaludtam