-Kei! Kei!- kiabált hozzám valaki, így a szemeim kipattantak. A bokáig érő vízben feküdtem. Ahogy megláttam hol vagyok, nagyon gyorsan ültem fel és fordultam a sárkány felé. Felpattanva a helyemről, szaladtam oda a sárkányhoz és szorosan megöleltem
-Nem haltam meg?
-Nem. Időben el lett távolítva a pecsét rólad
-De hiszen már éreztem, hogy meghalok, mikor megcsókolt Itaru- értetlenkedtem, így a fejemre rakta a karmát
-De az a csók mentett meg. A lány azt mondta, hogy a szerelem feloldja. Így mikor szerelmet vallottál és megcsókoltátok egymást, eltűnt rólad a pecsét. Így többet nem fog zavarni és megállítani. Most pedig húzz vissza a világba- kiáltott rám, így a szemeim egyből kipattantak a helyéről. Otthon voltam, a saját ágyamban feküdve. Lassan felülve az ágyról, dörzsöltem meg a szemem és az asztalomon lévő órára kaptam a fejem
-Hajnali egy. Nem is kelhetnék fel máskor- morogtam és a lábaimat letéve a hideg padlóra, sétáltam el az ajtóig, amit kinyitottam. A folyosóra kilépve, hirtelen felkapcsolt a lámpa
-Onee-san!- kiáltott felém Hikari, így rá kapva a fejem, ugrott a nyakamba. A földre esve, feküdt rám, miközben szorosan ölelt
-Itt vagyok- mosolyogtam el és viszonoztam az ölelést
-Kei!- jött ki anya és apa a szobából és ők is csatlakoztak hozzánk
-Mióta vagyok kiütve?- kérdeztem, miután a konyhában ültünk az asztalnál és a szendvicsemet majszoltam
-Lassan több mint egy hónapja. Itaru minden nap itt volt, reggeltől estig- mosolygott rám anya a kezére támasztva a fejét
-Mit is akarsz az Uchiha fiúval, hm?- vonta fel apa a szemöldökét, miközben keresztbe fontam a karjait
-Magam sem tudom. Mióta vissza jött, azóta többet érzek barátságnál- ittam bele a teába, mire apa köhögni kezdett- tudom most ellenzed, hogy vele legyek, de nekem nagyon fontos Itaru
-Tudom, hogy fontos. Mikor oda értünk hozzátok, akkor elmondott mindent, hm
-Volt is apád meg Itachi között veszekedés- kuncogott fel anya- a te hibád, hogy össze jöttek, hm, nem mert a tiéd. Te hoztad el mindig hozzánk, hm, minek engetted- játszotta el anya a jelenetet, így belőlem kicsalt egy nevetést
-Nem is csináltuk ezt, hm- duzzogott apa
-Oh, dehogynem- mosolygott apára, mikor kopogtak az ajtón. Magammal vittem a teám és épp ittam volna meg, mikor megláttam az ajtóban álló fiút. A kezemből kiesett a bögre, ami darabokra tört. A törött darabokat átlépve, siettem oda hozzá és a nyakába ugorva, öleltem meg, amit szorosan viszonzott
-Te bolond lány- éreztem meg a könnyeket a pólómon. Elakartam válni tőle, de nem engedett el, így a hasába könyököltem. Egyből enyhült az ölelése, így elvállva tőle, fogtam kézbe az arcát és megcsókoltam. Egyből viszonozta a csókot, így a kezeimet elvettem az arcától és a nyakát öleltem magamhoz. Amint elváltunk egymástól, a mosoly egyből lehervadt az arcomról. A szemeim megteltek könnyekkel és emelve a kezem, adtam neki egy pofont
-Idióta! Mit képzeltél, ha?! Ahhoz a lányhoz, hozzá akartál menni, csakhogy megments?! Találtunk volna valami megoldást a pecsét ellen! Az a falu tiszta zakkant, ráadásul egy bandita lánya?! Hova tűnt az eszed Uchiha Itaru?!- folytak végig a könnyek az arcomon, így oda lépett hozzám és megölelt- nem akarlak elveszíteni...- szorongattam a pólóját- fontos vagy nekem
-Sajnálom. Hülyeséget csináltam- tolt el magától és megfogta a két vállam
-De még mekkora hülyeséget- bólogattam, miközben a szememből töröltem ki a könnyeket- hogy lehet valaki ennyire idióta?
-De, szereted ezt az idiótát, nem?- bökte meg a homlokom, amire már egyből bokán rúgtam
-Szeretem ezt az idiótát. De nem szeretem, hogy állandóan a homlokomat piszkálja
-Te meg válaszul, állandóan megütsz- sziszegte a lábát fogva
-Ez van. Megszoksz vagy megszöksz, ha nem bírod a viselkedésem- vontam mosolyogva vállat, így egyből kiegyenesedett és magához húzott
-Szerintem már sok sok éve, kezdem megszokni ezt a viselkedést
-Akkor mi tart vissza?
-Hogy akkor te is elviseled-e a viselkedésem- hajolt közelebb az arcomhoz, így éreztem a meleg leheletét
-Szerinted miért nem vagy még laposra verve? Szeretlek te idióta- hajoltam közelebb, így elkezdtem a csókot, amihez egyből csatlakozott. Már épp a kezeimet a nyaka köré akartam foni, ha nem villog valami az arcunkba. Egyből elváltunk és a fényhez kaptuk a fejünk
-Ahww, de cukik vagytok- fogta anya az arcát, miközben minket kamerázott
-Elrontotad a pillanatukat drágám, hm- törölgette apa a szemét
-Csak nem sírsz?- húztam gúnyos vigyorra a szám
-Nem sírok. A hajam belelógott a szemembe, hm
-Ahaa. Én is ezt mondanám- húztam tovább az agyát. Anya hirtelen leült a lécre és csizmáját kezdte felhúzni
-Anya, hova mész?
-Megyek felkeltem az idiótát- terült el vigyor a száján és kifutott a házból
-Utánna kell mennünk- húztam fel a cipőm és léptem volna ki az ajton, ha Itaru nem kapja el a csuklóm- gyere már
-Ilyen ruhában biztos nem mész, hm- szidott le apa. Egyszercsak egy pulcsit éreztem meg a derekamon
-Így már mehetünk- kapott fel a karjaiba és kifutott velem a házból, ahonnan apa követett minket
-Tudok menni magamtól is
-Konoha leggyorsabb csapatának egyik tagja visz. Érezd magad megtisztelve
-Megtisztelve érzem magam- forgattam meg a szemem és keresztbe fontam a karjaimat
-Ne duzzogj már- hajolt le hozzám és egy puszit adott a homlokomra
-Inkább nézd az utat- pirultam el és fejemet a pólójába fúrtam
-Úgy lesz hölgyem- ugrott el a talajtól és a szobába beugorva, tett le a földre
-Köszönöm az utazást, de meg kell állítanunk anyát- rohantam ki a szobából és Loly-sannék szobájába siettünk, ahol anya már Loly-san előtt ült az ágyon és a képet mutatta meg
-Nem csak képet csinált- suttogtam és megszorítva a kezét, sétáltunk kifelé
-Hova, hova, hm- fogta meg apa a vállunk, így egy kisebb szívrohamot kaptunk. Nagyot nyelve, néztünk egymásra Itaruval, mikor Loly-san és Itachi-sensei felénk nézett
-Olyan cukik vagytok- pattant ki Loly-san az ágyból és a nyakunkba borult