-Mi megyünk értesítjük Meiéket. Vigyázzatok magatokra- ölelt magához Loly-san, miután kiértünk a kórházból. Bólintva egyet, fogtam meg a két társam kezét és a Hana kezébe adott kunaihoz teleportáltam
-Mit keresünk egy szakadékban?- kíváncsiskodott Nova, így lehajoltam az eldobott kunaihoz. A sötétben, egyedül a nyakláncom világított, ezzel is egy kis fényt adva
-Direkt dobta el Hana. Történt velük valami. Akkor viszont remélem, hogy Kiara épségben vissza tért a világukba
-Akkor márcsak a nyakláncban bízhatunk- fogta meg Akio a vállam, így csak bólintottam. Körbe fordultam és amerről a legjobban világított, arra felé siettünk
-Zsákutca
-Az nem lehet. Egyre jobban világít a nyaklánc. Akio, nézd meg a byakugannal, hogy mi van e mögött- csak bólintott és egyből megjelentek az erek a szeménél
-Ez csak egy fal. Mögötte egy kész város van
-Tehá rejtett falu
-Akkor be kell törnünk- áramoltattam a chakrámat az öklömbe és beleütve a falba, tört darabokra- Akio, Nova. Ti keressétek meg Demiyaht és Hanat
-Veled mi lesz?
-Én megyek Itaruért- ugrottam fel egy ház tetejére és követtem a nyaklánc fényét. Kicsinálom a lányt, ha csinált valamit Itaruval
-Hallottad a nagy hírt?- hallottam meg egy női hangot, így ahelyett, hogy áugrottam volna a következő ház tetejére, meghúztam magam a ház tetején
-Miféle hír?
-A kisasszony végre talált magának egy férjet. Holnap este lesz az esküvőjük
-Egy férfit?- hallottam a meglepett hangot- honnan talált a kisasszony? Hisz senki nem tetszett neki a faluban
-Az a hír járja, hogy Konohagakuréban volt és onnan szedett össze egy Uchiha fiút
-Nahát, a híres Uchiha klán. Akkor nagyon szerencsés lehet a kisasszony- örvendezett, így a kezem ökölbe szorult. Leugorva mögéjük, fogtam be a szájukat és a sikátorba húzva őket, vettem elő egy kunait
-Hol van az Uchiha fiú?- villantak fel a sharinganjaim. Az egyik elájult az ijedségtől, így a másik torkához nyomtam a fegyvert- mondja el, különben elvágom a torkát
-A-Azt mondják, hogy a kisasszony házában
-Hol van ez a kisasszony?
-A város szélén. A ház mellett egy kicsi erdő van. Kicsoda ön?
-Konohai jounin. A maga kisasszonya elrabolta a barátaimat, ezért jöttem megmenteni őket- vettem el a kunait és megvillantva a fényben a fejpántom, ütöttem le. A sikátor másik irányába haladva, siettem egy ház mögé, amin felmásztam és folytattam a tetőkön való ugrálást. Amint érkeztem volna le, egy drót tekeredett körém, így lecsúszva a tetőről, zuhantam a földre
-Picsába- haraptam a számba, hogy fel ne ordítsak, ahogy megéreztem a karomba szúrodott kunait. Felállva a földről néztem a drót végét, amit az a nő fogott, aki elájult. Tsk. Akkor el sem ájult
-Eresz el- morogtam neki és hátra lépve egyet, húztam meg a drótot, így felém repült. Oldalra fordulva, dobtam neki a falnak, aminek ahogy nekiütközött, elengedte a drótot, ami leesett rólam. A kunait kihúzva a karomból, kezdtem begyógyítani a sebet és tovább folytatva az utam, futottam az úton egészen a lakásig. Felugorva a legközelebbi fára, láttam meg a nyitott ablakból a földön ülő Uchihát
-Itaru- szóltam neki halkan, amit meghallot, így felém kapva a fejét, állt fel és az ablakhoz sietett
-Tűnj el amilyen gyorsan csak tudsz. Meg akar ölni
-Engem aztán nem fog. Gyere- emeltem felé a kezem- Akio és Nova most szabadítja ki a többieket. Ha gyorsak leszünk, akkor simán el tudunk menni
-Nem mehetek Kei
-Mégis miért nem- emeltem fentebb a hangom és az ablakpárkányára ugorva, fogtam meg a kezét- mennünk kell. Nem lehet itt kényszerházasság
-Nem is lesz. Én belementem a házasságba
-Mi? Mégis miért- kaptam el a póló nyakát, amit megszorítottam- ezek örültek. Ott akarod hagyni a családod, a barátaid?? Engem??
-Csak így menthetlek meg
-Mégis mitől?!- kiabáltam rá, mikor újból körémtekeredett a drót, ami a felső emeletről, a földre húzott
-Engedj már el!- álltam talpra és újból meghúzva a drótot, próbáltam magamhoz repíteni, de most nem tudtam. A nő felé futva, ugrottam fel és lefejelve, estünk mindketten a földre. A drótból kiszabadulva, ugrottam el tőle, mikor tapsolásra kaptam fel a fejem
-Menekülj Kei!
-Ugyan miért kéne?! Ez csak egy gyerek!- amint kimondtam, a lány abba hagyta a tapsolást és egy kézjelet mutatva, villant fel hasamon lévő pecsét, ami égni kezdett
-Elég! Azt mondtad nem bántod, ha hozzád megyek!
-Az apám gyilkosa. Nem ölöm meg, de kínozni kínozhatom- nevetett fel ördögien, miközben én a hasamat fogva ordítottam
-Ne csináld! Kei fuss el!
-Nem hagylak itt!- folytak le a könnyek a szememből a fájdalom miatt és próbáltam volna elindulni, hogy megütöm, ha nem fognak lenni- nem emlékszel mit mondtam neked?! Nem akarom, hogy miattam áldozd fel az életed!
-Oh de cuki- nevetett fel a lány- de ennek véget kell most vetnünk. Hisz holnap van az esküvő. Kipihentnek kell lennünk, drágám- csókolta meg Itarut, így minden áron ki akartam jutni, ha nem ütnek le