A tekintette lassan rám szegeződött. Elengedte apát és elindult felém. A könnyek ismét mardosni kezdték a szemem, de ahogy látom, az övét is. Akane elengedte a vállam és hátrébb lépett párat, míg ő megállt két méterre tőlem. Elindultam felé és ahogy kitárta a karját futni kezdtem, majd a karjaiba ugrottam.
-Kei, kicsim
-Anya- ölelt magához, így én is ezt tettem. Hirtelen lila chakra jött ki belőle, és mint egy páncél úgy védett meg minket a villámtól. Lassan elengedett és a nőre kapta a tekintetét, aki leengedte a kezeit
-Belőled már igen elegem van- jelentek meg újra a sharinganjai és ahogy belenézett anya szemébe, a földre borult
-Asszem én elviszem a hokagéhez, míg genjutsuban van- kapta fel a vállára Akane, mire anya bólintott egyet

-Hol voltál ennyi ideje?- tettem fel a kérdést, ahogy haza értünk. Szólásra nyitotta a száját, mikor kopogtak az ajtón. Apa felállt a kanapéról és az ajtóhoz lépett, majd kinyitotta azt
-Hallottam haza tért Mei. Bejöhettek?
-Persze, hm
-H-Hokage-sama- döbbentem le és felállva a kanapéról, meghajoltam előtte
-Ugyan Kei. Nem kell ezt csinálnod- simogatta meg a fejem, majd anya elé állt. Honnan tudja a nevem??
-Rég láttalak, Mei-chan. Hol voltál ennyi ideig?- ült le anya mellé, mire apával a kanapé másik végén foglaltunk helyet
-Hangrejtekben voltam. 7 éve, aznap este, mikor Deidara egy küldetésen volt és Kei aludt, megtámadtak minket. Ő mellette Hoshi volt, mikor meghallottam Hikari sírását, így átfutottam hozzá, de akkor egy kunait szegeztek neki és kiugrottak az ablakon. Utánuk futottam, mikor hirtelen leütöttek. Egy cellában ébredtem fel, ami minden nap szívta el a chakrám, így nem tudtam sose haza teleportálni. Egy nap, az őrök a cellám előtt voltak és mikor a szokásos kihallgatás volt, nem rakták rám vissza a bilincseket, így mivel a legközelebb az Takigakure volt oda teleportáltam Yukohoz, ahol meghúztam magam pár napra. 3 nappal ezelőtt, gyalog indultam meg, mikor megtámadtak, ezért is van kiszakadva rajtam sok helyen a ruha. Elsőnek Akanéhoz mentem, aki begyógyította a sebeimet és ketten indultunk el, de onnan már tudjátok
-Beszélni fogok velük, hogy ilyet nem csinálhatnak többet! Mégis, hogy gondolhattak ilyet?! Viszont nekem mennem kell. Oh Mei, majd holnap be tudnál jönni az irodámba? Szeretnék veled beszélni- állt fel és anya felé fordult
-Rendben, megyek majd
-Akkor megyek is, sziasztok- ment ki az ajtón, amit maga után becsukott
-Ki volt az a Hikari?- tettem fel kisebb csönd után a kérdést, mire kikerekedett a szemük.
-Hát nem emlékszel rá? Ő a kisöcséd

Volt egy öcsém? Én erre miért nem emlékszem? Hisz mikor 8 éves voltam, akkor ő volt 2. Azt mondják, nagyon szerettem őt és mindig játszottam vele. Nekem ez miért nem ugrik be?
-Kei, kicsim- nyitott be az ajtón anya, mire fel kaptam a fejem és felültem az ágyamon
-Mi az?
-Tudom most még szokatlan ez az egész, de nincs kedved beszélgetni velem? Bármit elmondhatsz, vagy akár kérdezhetsz is- ült le velem szembe, mire felhúztam a térdemet, amit a kezemmel átkaroltam
-Miért nem emlékszem Hikarira? És most hol van? Miért nem jött veled?
-Lehet miközben aludtál, végre hajtottak rajtad egy emlékzáró pecsétet és ezért. Mikor elszabadultam onnan, azelőtt őt kerestem mindenhol, de sehol sem találtam.
-Mikor azzal a nővel veszekedtem, egy perzselő lila chakra jött ki belőlem, ami felsértette apa bőrét. Ez mitől lehet? Az a nő valami démonról beszélt és az akatsuki? Egy verekedés során, pár fiú ezeket mondták, hogy ti benne voltatok és öltétek az embereket. Igaz ez?!- akadtam ki végül. Felidéződött bennem, mikor a fiúk elhordtak két pusztító gép lányának
-Úgy látszik Deidara ezt kihagyta a mesélésből. Mikor már majdnem 18 éves voltam, elfogott az akatsuki, mivel egy démon volt bennem. Viszont nem csak ezért fogtak el, hanem a képességem miatt is. Képes voltam a szeretteim halálát meglátni, ezzel is meg tudtam menteni az életét. Mikor kiszabadítottak onnan és vissza tértünk Konohába, elfogtak és meg akartak ölni, hamis állítások miatt, amit el sem követtem, így csatlakoztam az Akatsukiba. Ott ismerkedtem meg apáddal, aki akkoriban egy sziklarejteki szökött nindzsa volt én pedig Konohai szökött nindzsa. Aki a szervezetben volt, mindannyian elhagytuk a nemzeteinket, amik fájdalmas múltra tekintenek vissza. A küldetések mellett én mindig vissza jártam ide Akanéhoz, volt mikor elfogtak, de az ő és Naruto segítségével megszöktem. A démonról gondolom tájékoztatott apád- bólintottam egyet, mire sóhajtott, majd vissza vezette rám a tekintetét- mikor megszülettél, volt egy olyan látomásom, amiben meghalok és te mentesz meg Akuma segítségével. Miután haza jöttünk a kórházból, Akuma kisebb részét beléd pecsételtük. Mikor dühös vagy, egyre csak jön kifele ez a chakra a testedből, majd később ez elveszi a tudatod és ölni akar. Mivel bennem van, és beléd került, neked nem kell ettől félned, hogy elveszi a tudatod, mivel én már jó útra hoztam. Neked csak meg kell kaparintanod majd a chakráját, mikor úgy adódik