-Olyan idióta vagy- ölelt valaki jó szorosan magához, miután felkeltem. Egyből az orromba kúszott az az ismerős illat és egyre tisztábban kezdtem látni
-Itaru-kun, miért ölelgetted ezt a lányt?- jött a másik oldalamra a szőke lány, így Itaru elengedett. Segítségkérő pillantásokat kezdett felém küldeni, majd a lány felé fordult- felébredt. Akkor mehetünk a parkba- fogta meg a karját és elakarta húzni, mikor a csuklója után kaptam és szorosan fogtam- engedj el- sikított fel, miután erősödött a szorításom. Feltornáztam magam az ágyon és Itaru mellkasának dőlve, néztem a rémült lány tekintetébe. Sharinganjaimat aktiváltam és átölelve Itarut, adtam egy puszit az arcára
-Mit akarsz a kedvesemtől?- néztem csúnyán a lányra, akinek a szemei tágra nyíltak
-K-kedvesed??
-Jól hallottad. Megkérnélek, hogy tartsd magad távol a szerelmemtől, különben kicsinállak
-Ki vagy te? És hogy tudod ezt bizonyítani?
-Uchiha Eskine Kei vagyok. És ami a nyakunkban van nyaklánc, az mutatja a szerelmünket- a lány arca elvörösödött mérgében és kitrapolva a szobából, csapta be az ajtót
-Ez kész- nevettek fel a többiek. Demiyah annyira nevetett, hogy már a földön fekve, fogta a hasát. Elengedve Itarut, fordultam szembe vele és egy pofont lekeverve neki, halkult el mindenki
-Egy hete meg sem látogatsz és egy ilyet kell elhoznod, ha?! Egyáltalán, miért nem jöttél el?!- könnyezett be a szemem és a mellkasába fúrtam a fejem- baka
-Bocsánat. Ez a lány, állandóan a nyakamon volt, mert a Hokage rámsózta egy küldetés miatt. Este kell haza kísérnem
-Megyek veled- váltam el tőle és megfogtam a vállát- tuti nem hagyom, hogy egy ilyennel legyél kettesben
-Nem leszek egyedül. Ez a két dinka is jön velem. Vagyis remélem, hogy jönnek
-Számithatsz ránk. Nem hagyjunk a kiscsajjal kettesben ezek után

-Vigyázzatok magatokra- öleltem meg mindenkit szorosan. Mielőtt elmennek, azelőtt még bejöttek hozzám a kórházba- oda adom az egyik teleportálos kunaimat és veletek megy Kiara, a biztonság kedvéért- vettem elő a kunait, amivel megvágtam az ujjam és megidéztem a sólymot
-Mit óhajtasz?- ült a vállamra, így megsimogattam a tollát
-Menj velük- adtam az egyszerű parancsot, így átszállt Itaru vállára. A kunait oda adtam Hananak, aki a táskájába süllyesztette el a fegyvert. Itaru elém állva, ölelt magához és egy puszit adva a fejem tetejére, simogatta meg az arcom
-Amilyen gyorsan csak tudunk, vissza jövünk- bökte meg a homlokom, amire válaszul morcosan néztem rá
-Hagyd már békén a homlokom- rúgtam bokán
-Te meg az erőszakoskodást- sziszegte a fájó részét fogva, amin a két csapattársa csak jót nevetett
-Mennünk kell herceg. Konoha leggyorsabb és legügyesebb csapata holnap estére vissza is tér kisasszony- kapta fel Demiyah az egyik farkával Itarut a levegőbe és kifelé kezdtek sétálni vele
-Legyetek óvatosak- kiáltottam utánuk, miközben integettem nekik. Csak ne legyen semmi gond...

-Hol van a családod?- kérdezte Nova a széken hintázva, így feléjük fordítottam a fejem
-Sürgősen el kellett menniük a clánba. Nem szívesen akartak itt hagyni, de mondtam nekik, hogy ti itt lesztek. Kinek van kedve játszani?- vettem elő a kártyákat a mellettem lévő fiókból, amit aztán az ágyra dobtam
-El lesztek verve- ültek le mindkét oldalra, így összekeverve a kártyákat osztottam szét
-Csak ne hogy aztán én nyerjek- dőltem neki a hátamnak támasztott párnáknak. Épp fel akartam húzni egy kártyát, mikor az ajtó kicsapódott és egy ijedt Loly-san és egy Itachi-sensei rohant be rajta
-Kei! Mond, hogy Itaru és a többiek még nem indultak el!- kiáltott rám kétségbeesetten a sensei. Ahogy felkiáltott, a nyakláncom felvillant és erősen kezdett világítani
-Mi történt?- állt fel egyből Akio és Nova
-Az a lány, akit vissza visznek, kényszerházasságba kényszeríti Itarut- sírta el magát Loly-san. A szemeim kétszeresére nőttek. A takarót lerúgva rólam, mentem a váltó ruhákért, amiket anyáék hoztak be, vettem a karjaimba
-Kérem, mindenki menjen ki amíg átöltözöm, utána indulhatunk. Náluk van Kiara és a kunaim, meg fogjuk találni őket
-Kei, neked súlyosak a sérüléseid...
-Az nem fontos! Az a fontos, hogy meg kell mentsük őket a lány karmaiból!