-Há, nyertem- lihegett a hasamon ülve az Uchiha. Kezeim a fejem fölött voltak össze fogva, hogy sehogy se tudják beütni neki. Nyakamnál pedig egy kunait tartót, ezzel lezártnak tartva a meccset. Már reggel volt, mire sikerült befejeznünk, a kiképző pálya kinézetét pedig teljesen átváltoztattuk. Nem kicsit változott meg Itaru... Rengeteg jutsut használt ellenem, a sharinganjaival sok ütésem elől kitért, ráadásul a taijutsuja is nagyot fejlődött. Azért, néhány ütésem és jutsum eltalálta, de azért kaptam tőle én is rendesen
-Csak szerencséd volt- mondtam neki fáradtan. Az összes chakránkat elhasználtuk, csoda, hogy még ébren vagyunk. Elengedve, szállt le rólam és egy fához sétálva, ült le annak törzséhez
-Akuma, tudnál adni egy kicsi chakrát, amíg begyógyítom Itaru sebeit?- fordultam kíváncsian a sárkányhoz, aki bólintott. Egyből megéreztem azt a rengeteg chakrát, így felállva mentem a fiúhoz és elé ültem
-Mire készülsz?
-Csak begyógyítom a sebeidet- vettem el a karját és a csuklójáról leszedve a láncot, kezemet a seb fölé tartottam és gyógyítani kezdtem- hol van még sebed?
-Sehol sincs már. Majd begyógyul ez a seb is
-Itaru!- szóltam rá idegesen, így nyelt egy nagyot. Felhúzva a pólóját a láncpólóval együtt, mutatott az oldalára, így amint végeztem a csuklójával, azt kezdtem el gyógyítani. A sebtől arrébb vándoroltak a szemeim a hasára, ami miatt enyhe pír jelent meg az arcomon, így vissza is kaptam a fejem a sebhez
-Kész is vagyunk- ütöttem a fejére és megfordulva ültem le és a mellkasának dőltem
-Mit csinálsz?
-Fáradt vagyok és nincs kedvem haza menni- raktam a fejemet a vállára, mire felnevettet és átölelt- puha vagy- hunytam be a szemeimet és elaludtam az ölelésében

-Miért kell ilyen korán bejönnünk?- dörzsöltem a szemem, miután anyáék felkeltettek minket, mert a Hokage látni akar minket
-Korán- nevetett fel- már délután van
-De alig aludtunk
-Kellett neked sokáig húzni a harcot. Hamar fel adhatad volna- kijelentésére az oldalába könyököltem és morcosan nézve rá, nyitottam be az irodába
-Jó estét Hokage-sama- álltam meg az asztal előtt és meghajoltam. Itaru követve a példámat mellém sétált és meghajolt
-Bocsánat, hogy ilyen késői órákban hívlak ide titeket, de egy fontos döntést hoztunk kettőtökkel kapcsolatban- nézett ránk, miközben felállt az asztaltól. Nyeltem egy nagyot, mikor elénk jött és az asztalnak dőlt
-Mit csináltunk?
-Semmi rosszat, megnyugodhattok. Arról lenne szó, hogy egy ANBU tag figyelt titeket, miközben harcoltatok egymás ellen- állt fel és az ablakhoz sétált- szép kis pusztítást okoztatok be kell, hogy valljam. Visszatérve a dologra. Azt szavaztuk meg, hogy ti ketten, egy külön csapatot fogtok alkotni mostantól
-Tessék?- döbbentem le teljesen- Hokage-sama. Nem szedhet ki minket a csapatból- kezdtem pánikolni- nem hagyhatjuk csak ott őket. Szükségük van ránk
-Nem fogunk kiszedni titeket onnan. Ugyan úgy mentek velük küldetésre, de ami olyan, azt ti ketten fogjátok megoldani
-De az túl sok lesz. Egyik küldetésből a másikba
-Tudjuk. Ezért is kap a két csapat kevesebb küldetést. Holnap már indulnátok is a közös küldetésre
-Tessék?????