-De rajtam fekszel- motyogta, így jobban magamhoz öleltem- így már tuti nem tudok felvenni
-Hallgas már el egy kicsit!- ordítottam le a sírás közepette, amin csak felnevetett
-Még mindig meg van a viselkedésed- ült fel velem együtt
-Te meg még mindig idegesítő vagy- váltam el tőle, miközben a szemeimet töröltem. Szemei egyre lejjebb vándoroltak, mikor az arca teljesen vörösbe váltott. Elfordítva a fejét, távolodott el tőlem, így gúnyos mosolyra húztam a szám
-Mi a baj Itaru-sama~- hajoltam felé, miközben csábosan néztem rá
-Ne kezd a hülyeséget- mondta, továbbra sem a szemembe nézve. Kézbe fogva az arcát, fordítottam felé és az orrára egy puszit adva, szálltam le róla. Rákacsintva, álltam fel a földről és felsétáltam a sütiért, amivel vissza tértem hozzá. Kezemet felé nyújtva, fogadta fel, így egyből felrántottam. Csak most tűnt fel mennyire nagyobb lett nálam. Csak a válláig érek
-Tsk- löktem el a csípőmmel
-Mi az pöttöm- szűrte le a lényeget és kezét a fejemre rakta. Elhajolva tőle, emeltem a kezem, amit készült megfogni. Gúnyos mosolyra húztam a szám és a lábamat gyorsan emelve, térdeltem a lábai közé, így azt szorítva, rogyott a földre
-Ezt apa tanította az olyan esetekre, ha valamilyen fiú piszkálna- guggoltam le hozzá mosolyogva, miközben ettem a sütit
-De én nem csináltam semmit- nyöszörögte, így megforgatva a szemeimet, segítettem fel
-Tiszta seb az arcod
-Eléggé nehéz volt Mei-chan edzése- vakarta a tarkóját, így a kezembe elkezdett fényleni a zöld chakra és a fejéhez rakva a kezem, gyógyítottam be a sérüléseket- mikor tanultál meg gyógyítani?
-Miután elmentettek, akkor kértem meg Akanet. Az ő tanítása is nehéz volt, pláne apa és a sensei edzései mellett- sóhajtottam fel, miután elindultunk hozzánk
-Akkor nem csak pihentél egész nap? Hogy lehet?
-Szeretnél még egy rúgást?- szúrtam oda neki, amin csak felnevetett
-Kihagyom. Akionak igaza volt. Tényleg unalmadban harcolsz
-Találkoztál velük?
-Ott voltam mikor mondta, csak elbújtam. Meg kell mondjam, miután Mei-chan megpörkölte apát, jobbnak láttam megnézni, hogy veled mi van
-Tehát akkor az a villám anya volt- gondolkodtam hangosan, így bólintott
-Amúgy meg nem is igaz, hogy unalmamban harcolok. Én állandóan harcolok
-Csak mióta elmentem, azóta 24 órában csak verekedsz
-Meglehet- halkultam el és inkább az útra figyeltem
-Kei!- láttam meg anyát az ajtóban állni, így egyből elengedtem Itarut és anya felé futottam. A karjaiba ugrottam, amitől elesett, így beestünk az előtérbe
-Na nem vagy már kicsi. Úgy elrántasz- ölelt magához, miközben egy puszit adott az arcomra- tudok ám egy két dologról- mosolygott rám sejtelmesen, így nyeltem egy nagyot. Akuma te kis..
-Nem tudsz semmit- vörösödött el a fejem, amin felnevettet
-Nem mondtam el neki- mondta halkan, mikor Itaru is beért hozzánk- veled meg mi történt?
-Kei nagyon megrugott- támaszkodott fáradtan az ajtóra, mire anyából kitört a nevetés
-Apád tanította, mi?- törölte meg a szemét, miután leszálltam róla, így büszkén bólintottam- meglepem azt az idióta asszonyt- állt fel a földről- jöttök?
-Én itthon maradok
-Én is maradok
-Akkor elmentem. Majd jövök- köszönt, majd elhagyta a házat. Lehúzva a cipőt, mentem be a nappaliba, ahol levágodtam a kanapéra
-Nem sokat változott a ház- nézett körül Itaru és ráült a hátamra
-Szállj le rólam!- kiáltottam rá, miközben próbáltam megütni. Lehajolva hozzám, éreztem meg a meleg leheletét a fülemnél, így egyből leálltam és ijedten néztem a szemeibe. Leszállva rólam, ült le a kanapé elé és közel hajolva, kaptam egy csókot a számra
-Ez már hiányzott- mosolygott rám, így ellökve magamtól rohantam be a szobámba. Az ajtót bezárva, csúsztam le azon, miközben a számat fogtam. A szívem hevesen vert, az arcom meg egyre jobban vörösödött