Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

47

-Tudod mennyire megijesztettél minket?- ütött a fejemre egyet Nova, így fájdalmasan kaptam oda, mikor megölelt Akioval együtt
-Olyan hülye vagy
-De legalább szabadok vagytok- raktam a kezem a derekamra, miután elengedtek
-Apropó szabad- sétált felém Itaru és fejével Daichi felé bökött, így oda fordultam. A földről próbált felállni, miközben a hasát szorította. Száját megtörölve, nézett ijesztően a szemembe és a tenger felé kezdett futni, ahová követtem. Újra azokat a kézjeleket kezdte csinálni, mikor a hátába térdeltem, amitől a földre esett le. Az utolsó kézjelet is aktiválta, így a vízből kinyúlt ugyan az az inda. Viszont most csak egy, ami
-Itaru!- próbáltam ellökni onnan, de az inda elkapta és berántotta a vízbe
-Akkor én távozom is- nevetett fel Daichi és a vízbe beugorva tűnt el. Az összes fegyveremet ledobtam, kivéve az Itaru katanáját, ugrottam bele a vízbe és lefele kezdtem úszni. Az inda egyre lejebb vitte, ő pedig már csukott szemmel volt. Nem fogom tudni időben felvinni. Egy megoldásom maradt, ha nem akarom hogy meghaljon. Gondoltam és kézjeleket formálva, lőttem ki a kezemből vizet, amitől egyre gyorsabban értem oda hozzá. Már majdnem az alján voltunk, ahol megpillantottam egy szörnyet. Szóval nem inda húzza le, hanem ez a szörny. Jöttem rá, mikor megfogtam Itaru arcát. Ez az egyetlen lehetőségem. Ha kevés levegőt adok, hogy nekem is legyen, akkor nem érünk fel időben, tapadtam a kicsi ajkakra és átkezdtem adni az összes levegőmet. Itaru szemei egyszer csak kinyíltak, így rámosolyogva, hunytam be a szemeimet és hagytam hogy a víz, lefele vigyen

Nyöszörögve nyitottam ki a szemeimet. A látásom nagyon homályos volt, így várnom kellett, míg kitisztul minden. Az arcom egy puha anyaghoz volt nyomva, aminek jó illata is volt. Várjunk, ez Itaru pólója!
-Végre fent vagy- hallottam meg a hangját és jobban magához ölelt. Kezeimmel eltoltam magam annyira, hogy fel tudjak rá nézni, mikor szembe találtam magam azzal a szempárral, így ahogy csak tudtam, felültem az ölében és a nyakába borultam
-Vissza változtál- könnyezett be a szemem
-Vissza változtattál- ölelt szorosan magához, miközben fejét a vállamra hajtotta
-Kei- hallottam meg Nova és Akio hangját, majd két nehéz súlyt, amik ránk nehezettek
-Össze nyomtok- nyögte Itaru, viszont a két jómadár nem szállt le rólunk. Felnevettem ezen és fejemet lehajtva, pihentettem meg Itaru vállán
-Most már nyugodtan leszálhattok- szóltam rájuk, így bólintottak egyet és mindannyian leszálltunk Itaruról. Megropogtatva a kezem ütöttem egyet Itaru fejére és a kezemet nyújtva, húztam fel a földről. Mennyire jó volt, amíg én voltam magasabb nála..
-Ezt miért kaptam?- simogatta a fejét, így megvontam a vállam
-Csak köszöntő ajándék, hogy vissza változtál- hajoltam le a katanáért és felé tartottam- verjük el azt a csapatot. És Daichit végleg
-Verjük el őket- vette el a fegyvert, miközben a kezeink össze értek. Belenézve a szemébe, villant fel a fejem fölött az a körte és egyből hátrébb léptem tőle. Az arcom elkezdte felvenni a paradicsom színét, amin csak felnevetett
-Csak nem, leesett- fogta már a hasát
-Tee. Olyan utálatos vagy- kezdtem püfölni a mellkasát, miközben ő továbbra is nevetett

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro