-Mi lehet az a küldetés, ami miatt, átkerültél hozzánk?- kérdeztem tőle, miközben a rament ettük. Semmilyen küldetés nem jut az eszembe, amihez plussz egy ember kéne. Ilyen formában pedig tuti, hogy nem tud olyan szinten harcolni, mint szokott
-Fogalmam sincs- ült le az asztalon, miután befalta a levest. Szent Jashin, mekkora étvágya volt neki
-Kérsz mégegyet?
-Azt megköszönném. Valaki
-Nem adott reggel óta enni. Tudom- álltam fel az asztaltól és rendeltem neki mégegyet- a sharingant tudod használni?- támasztottam meg a fejem a kezemen és kíváncsian néztem felé. Oldalra döntve a fejét, nézett rám, amitől az arcom lángolni kezdett. Hogy lehet ilyen cukiii
-Miaz?- nézett gonoszul rám, így vissza fordulva a leveshez, folytattam az evést. Behunytan a szemem és úgy ettem tovább, mikor kaptam volna be egy újabb tésztát, valami szőrös került a számba. Egyből kinyitottam a szemeim és amint rájöttem mivan, kétszeresére nőttek a szemeim
-Még mindig érződik a reggeli rántotta szaga- motyogta a számban, így kiköpve, kezdtem egy szalvétával letakarítani az ott maradt szőrszálakat
-Mi a fenét csinálsz- néztem rá szúrósan, miközben ő csak a fejét piszkálta a mancsával
-Nem válaszoltál, így eléd ültem, de te bekaptad a fejem. Szóval a te hibád
-Kell elém ülnöd- csattantam fel és keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt- hosszú lesz amíg vissza nem változtatlak- fogtam az egyik kezemmel a homlokom és hátra akartam dőlni a széken, de nem volt ott a támla, így a földön kötöttem ki. Itaru a székemre ugorva, pislogott rám párat, majd kitört belőle a nevetés, ami rövid időn belül belőlem is

-Kei- nézett rám egy fekete szempár, elég közelről
-Ki vagy?- nyeltem egy nagyot és hátrébb akartam menni, mikor bele estem egy tóba. A levegőm hirtelen elfogyott, ezért próbáltam felúszni, de sehogy sem sikerült. A lábamat megszorították és egyre lejjebb húztak, mikor valaki elkapta a karomat és magához rántva, tapadt az ajkaimra.....
-Kei- hallottam egy torzult hangot, körülöttem pedig eltűnt minden.  Valaki elkezdte rázni a vállam, így áfordulva az oldalamra, öleltem magamhoz a párnát. Várjunk. Mióta szőrös a párnám??? Ahogy eszembe jutott, a szemeim egyből kinyíltak. Lenézve láttam meg a mellkasomhoz szorított macskát, aki csak unottan nézett rám. Egyből elengedtem és felülve az ágyon, töröltem meg a szemem
-Végre, hogy fent vagy. Már tíz perce próbálak felkelteni- mászott fel a hátamon, egyenesen a fejemre- sok fegyvert kell pakolni. Ma megyünk a küldetésre. De előbb enni kéne valamit- csak bólintottam egyet és kiszállva az ágyamból, leszedtem a fejemről és kitéve a folyosóra Itarut, csuktam be előtte az ajtót és felöltöztem. Az összes fegyveremet elraktam, még a teleportálós kunaikat is. Felcsatolva a táskáimat, igazítottam meg a hajam a tükörben, majd felkapva Itaru katanáját, nyitottam ki az ajtót
-Már azt hittem sosem jössz- ugrott fel a vállamra, így megpöckölve a fejét, sétáltam le a lépcsőn. A katanát lerakva a kanapé előtti asztalra, ültem le a konyhában és enni kezdtük a reggelit, amit anya elénk rakott
-Itachi nemsokká jön a többiekkel. Pakoltál ruhákat?
-Csak fegyvert
-Akkor gyorsan rakok el párat- borzolta össze a hajam és felsietett az emeletre. Amint megettük a reggelit, bepakoltam a mosogatóba és megvártam, míg Itaru a vállamra ugrik az asztalról. A katanát felkapva, sétáltam a lépcső elé, amin már anya szaladt le, kezében a háti táskámmal
-Köszönöm- mosolyogtam anyára, mikor rámadta a táskát. Leülve a lécre, vettem fel a térdig érő barna csizmámat és felállva, próbáltam feltenni a katanát
-Hogy tudtad te ezt feltenni?- néztem kíváncsian Itaru felé, aki csak unottan nézte, ahogy szerencsétlenkedek
-Van rajta egy kis madzag, amit az övtáskádhoz tudsz kötni- megkerestem a katana tartóján a madzagot és ahogy mondta, az oldalamra kötöttem, mikor csengettek. Anya oda siettve, nyitotta ki az ajtót, amin kíváncsian figyeltek a többiek minket. Vagyis inkább a vállamon ülő Itarut. Utoljára megigazítottam a katanát, majd adtam anya arcára egy puszit és elindultam kifelé a többiekhez. Akioval lepacsiztam, Novával pedig ölelkeztünk, majd sétálva indultunk el, miközben integettem anyának