-A szülei??- néztem apára, mikor anya elindult harcolni. Kérdésemre csak bólintott és fel akart segíteni, de ellöktem a kezét- én segítek neki
-Nem lehet Kei. Túl gyenge vagy hozzájuk képest, hm
-Nem hagyom itt anyát!- álltam fel és anya felé futva, kaptam a táskámba és mire oda értem, sikerült egy agyagpókot megformálnom, amit a nagyszüleim felé küldtem
-Kei?! Azonnal menj innen- állt elém és elkapva a férfi kezét, dobta a nőnek
-Nem hagylak egyedül! Én is harcolok!- jelentek meg a sharinganjaim, mikor valaki hátra rántott
-Ne avatkoz ebbe bele Kei. Ez a mi és a szüleink párbaja- jelent meg előttem Akane- ha annyira harcolni akarsz, akkor susanooval tedd
-Azt még nem igen tudom használni...
-Akkor pedig fentről figyelünk, hm- kapott fel apa és felrepültünk

Mei szemszög

-Biztos jó ötlet, hogy itt vannak?- nézet rám Akane a byakugan szemeivel, így megvontam a vállam
-Az ANBU-T és az akatsukit értesítettem. A férfi meglógótt. Így nem tudja megtámadni őket- jelentek meg a rinneganjaim és támadásba lendültünk. Szüleink ereje ugyan olyan erős volt, mint mikor utoljára láttam őket, alig van esélyünk ellenük... Emeltem védekezésre a kezeimet, amik felfogták apám ütését. Hátrébb ugorva formáltam kézjeleket és a földhöz akartam ragasztani őket, viszont pechemre, elugrottak
-Káprázik a szemem? Akane, Mei, ti vagytok azok?- kérdezte anyám, így mindketten bólintottunk. Kezeit ölelésre tárta és már rohantam volna oda hozzá, ha nem kap el Akane
-Nekem is olyan fájdalmas, hogy láthatom őket. De ezek nem ők. A mi szüleink már régen meghaltak
-Ami Mei miatt volt- sértegettek. Szemeim könnybe lábadtak és térdre ereszkedve, fogtam be a fülem
-Miatta haltunk meg. A halálunk elkerülhető lett volna, ha figyel
-Ti csak bábok vagytok!- ordítottam sírva és a chakrámat az öklömbe koncentrálva ütöttem be a talajba, ahol álltak
-Ne hagyd hogy ezek a bábok irányítsanak. Találkoztál a szüleiddel, beszéltettek, elmeséltek mindent. Nem a te hibád!- üvöltötte az utolsó mondatot Akuma, így egy nagy levegőt véve, álltam fel
-Ne hagyd, hogy becsapjanak. Nem a te hibád volt- fogta meg a vállam, így bólintottam egyet- hé. Mit gondolsz? Használjuk rajtuk az egyik technikánk?
-Melyikre gondolsz? Amit a háborúban is használtunk, vagy valami más?
-Arra mikor még kicsik voltunk és legyőztük őket
-Benne vagyok- mosolyogtam el és apámat célba véve, kezdtünk verekedni
-Nagyon sokat fejlődött a sharinganod. Ennyire sok fájdalmat ért az elvesztésünk?- mondta gúnyosan a báb, miközben sharingan szemei felvillantak
-Nem hagyom hogy manipulálj. Az én szüleim sosem tettek ilyet! Akane- üvöltöttem neki, mikor sikeresen megfogtam apám kezét és nővérem bólintására, fordultam egyet és a hátamon átdobva, dobtam feléjük. Akane ugyan úgy eldobta anyánkat, így mikor a két felnőtt összeütközött, apánk chakrapontja elzáródott, anyánk pedig genjutsuba került. Hirtelen fény jelent meg körülöttük, így hátrébb ugorva, kezdtem hunyorítani
-Akane, Mei- mondta anyánk bársony hangon, mikor a fény eltűnt és ott álltak előttünk. Nem hiszem el.... Komolyan itt vannak, úgy hogy nincsenek irányítva????
-Vigyázatok- kiáltott felénk apám, mikor egy chakrafogó kötél tekeredett körénk és a mögöttünk beütött ütésem helyet, egy nagy lyuk tátongott. A kezeimet sehogy sem tudtam mozgatni a kötél miatt, így pár lépést téve, löktem el Akanét, aki előre esett, én pedig a lyukba
-Mei!- kiáltottak utánam, mikor Kei utánam ugrott
-Kei!
-Megmentelek anya!- ölelt magához és a táskájából kivéve az egyik kunaimat, dobta fel. A szemeim tágra nyíltak, ahogy megláttam azt az elszánt arcot, amilyen régen nekem is volt mindig. Sose használta még, ki kell találnom valamit. Pörgettem a lehetőségeket az agyamban, mikor egyszercsak fent találtam magunkat
-Sikerült- mosolygott fáradtan rám, majd a mellkasomnak dőlt és elaludt
-Ügyes voltál... Elsőre sikerült- pusziltam a hajába, mikor egy erős ütést éreztem a fejemen
-Idióta- ölelt magához Akane, amin csak mosolyogni tudtam