-Hallom, újra jóban vagy Itaruval- mosolygott rám anya, így bólintottam egyet
-Nem is értem, hogy nem ismertem fel, mikor a támadás után láttam. De minden olyan mint mikor még kicsik voltunk. Rég voltam ilyen boldog- mosolyogtam és magamban ördögien felnevettem, ahogy a tréfáimra gondoltam
-Hallom mennyire- nevetett fel- a reggeli sushi tekercses dolog, most Akuma pedig mondta, hogy berántottad magaddal a folyóba
-Ne hogy én legyek már egyedül vizes- vontam meg a vállam, amin újfent felnevetett
-Jó, hogy minden olyan mint régen, de vissza kéne változtatni Meiéket- dőlt neki Loly-san a megmaradt ajtó félfának, mikor egy párna repült az arcába
-Há! Telibe- emelte fel anya az ökölbe szorított kezét, mikor a párna vissza repült hozzá- hé
-Te kezdted
-És folytatom is- vette fel a párnákat és az ágy mögé húzódva, kezdtek párna csatába
-Ennek sose lesz vége, hm- sóhajtott fel apa fáradtan, így egyettértően bólintottam egyet, mikor a képembe kaptam egy párnát. A párna leesett a földre, így utána kapva, dobtam el teljes erőmből, a szobába belépő Itaru felé

-Ahhoz képest, hogy csak ketten kezdtük el- vakarta anya a tarkóját, miután sikeresen abba tudtuk hagyni a csatát, amibe már mindenki becsatlakozott. Amint telibe dobtam Itarut, ő is támadásba lendült, amibe később Yume, Hikari, Itachi-sensei és apa csatlakozott. Na igen. Az egész szobát betöltötte a párna kupacok hegye
-Nem is tudom ki kezdte
-Te folytattad utána
-Inkább derítsük ki, hogy hatástalanítsuk a jutsut- állította le Itachi-sensei anyát és Loly-sant, mielőtt újabb csatát robbantottak volna ki
-Nem tudjátok, hogy nézhetett ki a férfi? Akkor meg tudnánk találni- fordultam apa felé, aki gondolkodni kezdett
-Szerintem nem szükséges megtalálni- tette anya a kezét az állára- mondjuk. Amiket tett, azokért igen meg fog fizetni, ha újra találkozunk- lengte körbe egy gonosz aura, amitől nyeltem egy nagyot. Ijesztő..
-Engem nem kell értesíteni, hogy felkeltél?- jelent meg anya mögött egy ideges Akane, aki egy jó nagyot ráütött anya fejére, ami miatt egy nagy pukli jelent meg az ütés helyén
-Úgy is megütöttél volna. Akkor meg nem mindegy- nézett hátra unottan, így kapott egy újabbat. Anya rá se hederített a két hatalmas ütésre, tovább nézte Akanét
-Tudod te mennyire aggódtam
-Érzem az ütésekből
-Hogy-hogy nem érzi ezt a sok erős ütést?- fordultam kíváncsian apa felé, aki megvonta a vállát
-Régen is ez volt állandóan, hm
-De még mennyire, hogy állandóan- könyökölt háttal neki az asztalnak anya és továbbra is az előtte lévő nőt figyelte- például mikor sok lakatot tett az ajtóra, így be kellett rúgnom
-Mert állandóan tárva nyitva hagytad
-Jó, akkor ezt hagyjuk abba, nem akarom megint eljátszani. Van valami ötleted?
-Mi lenne, ha használnánk az átváltozást?
-Az is egy megoldás- apa és anya használták a jutsuhoz szükséges kézjeleket, mikor köd keletkezett. Amint elült, ugyan úgy ott álltak genninként
-Nem jó- sóhajtott fel Loly-san
-Esetleg ha vissza fele menne a jutsu?
-Ezt, hogy érted Kei?
-Hát a kézjeleket vissza fele csináljuk
-Megér egy próbát. De ki csinálja?
-Akane?- kérdezte Loly-san, így Akane elvette a lapot és elolvasva, lerakta és megcsinálta fordítva. A testük fényleni kezdett, majd egy hatalmas fény miatt, be kellett hunynom a szemem..