-Keh, hányszor kell elmondanom nektek, hogy megértsétek. Engem nem kell kiképezni.
-De ki fogunk, hol lehet már az a menyét, hm?
-Megint kezded ezt az idétlen játékot? Olyan gyerekes vagy- sétált felénk egy fekete hajú és szemű férfi. Ahogy meglátott, leguggolt hozzám és közel hajolt az arcomhoz
-Mivan mit kell így nézni, ha?! Nem láttál még gyereket?!
-Teljesen megegyezik a viselkedésetek- egyenesedett ki és apa felé fordult
-Ez teljesen nem igaz, hm!- kiáltottunk fel egyszerre, mire egymásra néztünk, de egyből elfordítottam a fejem
-Akkor én megyek be a házba, ha bármi baj van, jövök, hm- simította meg a fejem és elment.
-Nos akkor, szerintem kezdjük is- változott meg a szeme, majd nekem támadott. Védekezésre emeltem a kezem és időben lefogtam a karját, mielőtt megüthetett volna. A lábát emelte a fejemhez, így lefogtam azt a is
-A reflexed jó, de nézzük mit kezdesz ezzel- emelte rám a fejét, így belenéztem a szemébe. Hatalmasat ordítottam fel, ahogy egy kardot szúrt a hasamba, miközben egy fához voltam szorítva. Remegve raktam össze a kezem, miközben a nyakamra szorított.
-Kai!- mondtam ki erőtlen hangon, mire a táj vissza változott és én ott térdeltem lehajtott fejjel a földön. Könnyes szemekkel néztem rá, míg ő elmosolyodott egy pillanatra
-Kei, hm!- hallottam meg apa kiáltását, mire felé néztem, amitől megtorpant. Felálltam a földről és elfutottam onnan, egészen a barlangig. Felhúztam a lábam, amit a kezemmel átkaroltam és fejemet a térdeimre hajtva, sírtam halkan. Felemeltem a fejem és elővettem a telefonom, aminek a képernyőjén megnéztem magam. Kiejtettem a kezemből a készüléket, ahogy a szemeimet megláttam és a kis vízhez futottam oda, ahol megnéztem a tükörképem
-Olyan vörös a szemem, mint annak a pasasnak

-Szuper, apa itthon van- jöttem ki a fák közül, mikor megláttam, hogy a házban égnek a villanyok. Sóhajtottam egyet, majd elindultam a ház felé és ahogy beértem lerúgtam a cipőm és felrohantam a szobámba, amit kulcsra zártam. Holnapig nem jövök ki, ha kell az ablakon mászok majd ki, hogy ne találkozzak apával. Lassan lecsúsztam az ajtón és a fejemet hátra döntöttem.
-Kei, hm- kopogott be apa az ajtón
-Menj el!
-Beszélni szeretnék veled, hm- felálltam a földről és elfordítottam a zárat, majd kitártam az ajtót. Apa magához ölelt, ahogy kinyílt az ajtó, így most a fejemet a pólójába fúrtam és átöleltem. Gondolom hirtelen érte ez tőlem, hisz egy lépést hátrébb lépet
-Mi volt a szememmel? Olyan vörös volt, mint annak a férfinak- motyogtam a pólójába, mire elengedett. Megfogta a kezem és leültetett az ágyamra, miközben ő kihúzta az író asztalomtól a széket és arra ült rá
-Az a sharingan volt. Ezek szerint örökölted a kekkei genkait, hm
-Kekkei genkai? Az mi?
-Olyan, hogy tudod örökölni a képességet. Anyukádnak van a második legjobb véröröksége, ez pedig a sharingan, hm
-De hisz azt csak az Uchiha klánnak van, vagyis csak volt
-Asszem ideje lesz elmondanom a hosszú történetet. Szerintem kezdjük a szemtechnikákkal utána, jöhet a többi, hm. Nos anyu az félig Uchiha és félig Hyuuga, nagyjából ebből a klánból jött létre az Eskine klán, hm. Tehát, így anyudé a sharingan Akaneé pedig a byakugan. Így érthető, hogy neked miért is van sharinganod. És most kezdhetjük is a történetet, hm