Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

28

-Loly-san, mi történt?- sétáltam oda hozzá, miután Itaru kiszedte a szilánkokat és bekötötte a tenyerem és a lábam
-Fogalmam sincs Kei. Meg akartuk látogatni Meiéket, mikor ez fogadott minket. Itarut elküldtem Akane-sanért, miután megérkezett, utána meg siettünk eléd. De azt nem értem, hogy hogyan változtak vissza geninné és ki támadhatta meg őket
-Ilyen jutsut nem ismerek, ami vissza változtatja geninné az illetőt- sétált be Akane a kezét törölgetve- begyógyítottam a sérüléseket. Deidara már kezd is magához térni- mosolygott rám, mire egy kő esett le a szívemről
-Esetleg ha megnézzük az emlékeiket?- dobta fel mellettem Itaru az ötletet, amire Itachi-sensei, elkezdett gondolkodni
-Ez még be is válhat. Ha megnézzük az emlékeiket, akkor abból rájövünk ki tehette és megkeressük
-Majd én megnézem az emlékeket. Az én családom, Hikarinak meg nem akarom, hogy rossz legyen
-Nem kell mindkettőnek megnézni. Mivel mindkettővel egyszerre történt, így elég, ha csak az egyiknek nézed meg. Te döntésed kinek nézed meg
-Akuma. Te láttad mi történt igaz?- fordultam felé kíváncsian mire bólintott
-Mivel a másik részem benne van Meibe, így igen. Ezért is ajánlom, hogy apád emlékét nézd meg, és én majd segítek össze rakni, azzal amivel tudok
-Apa emlékeit fogom megnézni. Akuma látta anya emlékeit, így össze fogjuk tudni rakni- mondtam, ahogy vissza tértem, mire egyszerre bólintottak. Lassan a nappaliba sétáltam és leülve apa mellé a földre, jelentek meg a sharinganjaim. Utoljára még felnéztem rájuk, majd belenéztem apa szemébe és beléptem az emlékeibe...

-Megjöttem- hallottam anya hangját, így egyből az ajtóhoz fordultam, ahol épp a cipőjét vette le. ANBU páncélját levéve, tette be a szekrénybe és leült apa mellé a kanapéra, aki a tv-t nézte
-Mi volt ma, hm?
-Papírmunka, elmentem a banditákért akiket Keiék kaptak el és elvertem egy férfit
-Miért verted el, hm?
-Sértegette a lányunkat. Nem hagyhattam ezt szó nélkül- fontos össze a karját a mellkasa előtt, így apa átölelte
-Át adtad neki az én részemet is, hm?
-Át bizony- emelte fel az öklét, amin kis idő múlva felnevettek- Hikari?
-Fent van. Szokás szerint játszik a játékon, hm- innentől szokás szerint ugyan úgy teltek a napok. Voltak küldetéseken, apa gyakorolt anyával, valamikor meg csak otthon pihentek és néztek valami filmet a tévén, míg egy nap, valaki betörte az ablakot a konyhában, ahol anya főzött
-Mit akar?!- kiáltott rá és egy késért akart nyúlni, mikor megfogták a vállát és áthajították a nappaliba. A kanapé ketté tört, ahogy teljes erőből neki esett, amire apa is leszaladt, kezében már a kész agyaggal
-Mei, hm!- futott volna anyához, de mögötte termet és ugyan úgy eldobta apát, aki az üveg asztalra esett, ami össze tört
-Tsk. Ki lehet ez?!
-Fogalmam sincs. De ártott a családomnak. Ezt nem úsza meg, hm!
-Ne robbantsd fel! A végén még ránk szakad a mennyezet!- kiáltott rá anya apára, aki elakarta dobni az agyagot.
-Akkor hogy oldjuk meg, hm?
-Próbáld úgy lefoglalni, hogy nem használsz agyagot, amíg megnézem, hogy-hogy harcol- villantak fel a sharinganjai, így apa bólintott és egy kunaival elindult harcolni. Anya megfigyelte a férfi összes mozdulatát, mikor pedig rájött a gyenge pontjára, apa repült felé, akivel a falnak repültek. Felsegítették egymást, majd anya kézjelek formázása után, elindult a chidorival a kezében, mikor fölötte jelent meg és a földbe ütötte, amitől vért hányt fel
-Mei, hm!- indult volna el felé apa, ha nem jár úgy, ahogy anya
-Deidara!- kiáltott fel anya, mikor meglátott egy kést a kezében, ami egyre közelebb kerül apához- Neeeeeee!!!- a szemeim bekönnyeztek a cselekedettől. Oda akartam szaladni és ellökni, mikor átestem rajta
-És most te jössz- indult volna anya felé, ha apa nem fogja meg a lábát
-Ne... Merészelj... Oda menni... Hozzá... hm- csak lerázta a kezet magáról és anya felé haladva emelte a fegyvert. Nem mertem oda nézni, így becsuktam a szemem, viszont a hangot, ugyan úgy hallottam
-És most jön a móka- nevetett fel, amire egyből kinyitottam a szemeim és láttam meg, ahogy kézjeleket formál, amitől fényleni kezdett a testük...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro