-Kei- kezdett valaki szólítgatni-Kei kelj fel. Kei- lassan nyitogatni kezdtem a szemem, mire megláttam felettem a többieket
-Mi történt?- ültem fel lassan, mikor a szemem egyből szúrni kezdett, így oda szorítottam a kezem
-Kifejlesztettél a szemeddel egy új jutsut, amihez kézjelek sem kellenek. Azzal győzted le a férfit és sikerült kijutnod az irányítása alól
-Új jutsu?- lepődtem meg. Hát sikerült megcsinálnom! Gondoltam miközben elmosolyogtam és elvettem a kezem a szemem elől- a férfivel mi lett? És meddig voltam kiütve
-1 hét telt el és ez alatt az idő alatt, sikerült a falusiakról hatástalanítani a jutsut. A férfit pedig bezáratták az egyik börtönbe, ahol szigorúan őrzik

-Kei- szaladt oda hozzám Loly-san amint meglátott Konoha kapuján belépni a csapattal. Mögötte szaladt ugyan az a fiú, aki anya halálánál is jelent volt, mellette pedig egy fekete fehér hajú lány
-Loly?- nézett rá furán a sensei
-Loly-san. Történt valami?
-Igen. Kérlek gyere velem- lihegett a futástól, a térdeire támaszkodva- A szüleiddel... kapcsolatban- amint meghallottam ezt tőle, a szememet könnyek lepték el.
-Gyerekek, jobb ha haza mentek- fordult Nova és Akio felé, akik felém akartak sietni. A szememet szorosan hunytam be, ami alól lassan kiszökött egy könnycsepp. Loly-sant kikerülve, kezdtem teljes erőmből futni a házunk felé és ahogy egyre közelebb kezdtem érni, úgy éreztem két ismerős de egyben gyenge chakrát. A ház elé érve, láttam meg Hikarit az ajtóban állni, így megfordítva, öleltem magamhoz. A hátát kezdtem simogatni, mikor hallottam a szipogását, így jobban magamhoz öleltem. Mikor a fejemet feljebb emeltem, a kezeim magam mellé estek, a lábaim pedig felmondtak a szolgálatot. Kisebb fájdalmat éreztem a tenyerembe és a lábamba, viszont most nem tudtam ezzel foglalkozni... Jobban lekötött a felforgatott nappali és a földön fekvő két gyerek, akiket Akane ápolt
-A-Akane...- akadozott meg a hangom, mikor felénk kapta a fejét és elhalványult a zöld chakra a kezéről. Morgot egyet, majd a homlokán fényleni kezdett a byakugo és egy klónt hozva létre, gyógyította tovább a két gyereket
-Gyerekek- ölelt hátulról magához Loly-san, mindkettőnket- nincs semmi baj. Akane-san meggyógyítja őket- nyugtatót, mikor Itachi-sensei elénk állva, segített fel minket és a szemünket befogva, vezetett beljebb a konyhába. A szememből továbbra is folytak a könnyek és mikor próbáltam vissza sietni a nappaliba, a lábamba szúró fájdalom miatt térdre borultam, aminek az lett az eredménye, hogy a szilánkok jobban belefúrodtak a bőrömbe. Sziszegve próbáltam tovább menni, mikor a fiú leguggolt elém és magához szorítva, hagyta hogy átáztassam a felsőjét
-Gyere Kei. Ellátjuk a sebed- szólított meg és óvatosan eltolt magától
-Csináld azt amit mondott, Kei- mondta kedvesen Akuma
-Akuma! Mi történt??- néztem rá, miközben a szemeim újra megteltek könyekkel
-Majd elmesélem- azzal maga lökött ki onnan, így arra tértem vissza, ahogy a fiú óvatosan felhelyez a székre és elkezdte leápolni a lábam
-Mih-mit cshinálsz?- töröltem meg a szemem, mire rámkapta a fejét
-Miután nem szóltál, csak néztél rám, felemeltelek és most kiszedem a szilánkokat. Nem bántalak- mosolygott rám. A mosolya, olyan melegséget hozott a szívembe..- egy régi barátot soha nem tudnék bántani
-Régi barát...?
-Ahogy mondom, farkaska- mosolygott továbbra is, mire bennem megállt az ütő. Csakis egy ember becézett engem ezen a neven, gyerekkoromban
-Itaru..?- ejtettem ki lassan a sok éve mondott nevet, amire csak bólintott. A szemeim újra könnyesek lettek és leszállva a székről, borultam a nyakába- Itaru- ejtettem ki újra a nevét és jobban magamhoz húztam
-Itt vagyok- nevetett fel és vissza ölelt