-Tehát olyan a minta, mint a byakuogo. Már csak azt kéne tudni, milyen jutsukra képes- mondta Akane és felírta a lapra a többi közé- Gondolom a genjutsukra képes, ahogy mások is
-Meg a susanoora is, mivel az egyik ANBU tag mondta, hogy bordákat látott, mikor Kei megvédte Novát
-Akkor egy már kipipálva. Mióta is lett mangekyoud?- fordult felém kíváncsian, mire a az államat megfogva, kezdtem gondolkodni
-Mikor anyát sértegette a nő, akkor egyik pillanatról a másikra, egy hatalmas erőt éreztem és olyan volt, mintha valami lenne a szememmel, meg mintha élesebben láttam volna, mint a rendes sharingannal
-Tehát akkora fájdalmat okozott a szavaival, hogy elő jöttek. Érthető, hisz fájdalom hatására jelennik meg a sharingan. Teszteled Keit, vagy én tegyem?- fordult hirtelen anya felé, aki aggódva nézett végig rajtam
-Teszem én. Nem akarom, hogy komoly baja legyen- vette fel a cipőjét és felém jött

-Sehogy sem akar előjönni a jutsu- sóhajtott fel Akane, miután már több órája harcoltunk
-Valahogy csak elő tudjuk hozni- gondolkodott anya hangosan
-Mi van ha akkor aktiválódik, mikor bajban van?- szaladt oda anyához és egy hirtelen mozdulattal beleütött a hasába
-Akane te mi a jó büdös francot csinálsz- görnyedt be, miközben a hasát fogta. Megfogta a kezét és a levegőbe dobta, mire nekem az állam a földet súrolta
-Tenketsut alkalmaztam rajta. Nem tud mozogni, tehát neked kell csinálni valamit... És ott jön- felkaptam a fejem, majd nyeltem egy nagyot. Becsuktam a szemem, miközben sóhajtottam egyet és hirtelen kinyitva néztem anyára. Hirtelen foltok jelentek meg körülötte, majd egy fény kíséretében, eltűnt onnan.
-Hm, ezek szerint te úgyan úgy át tudod repíteni egy másik helyre a dolgokat. Most pedig ismételd ezt meg és hozd vissza- bólintottam egyet, majd a földre néztem, ahol újból megjelentek a foltok és a fény, majd anya esett át rajta. Hátán feküdve terült el a füvön, miközben ideges tekintettel nézett Akanera
-Hm, ez még hasznos lesz a csatákban. És akkor meg kéne nézni, hogy van-e még más is
-De előbb csináld vissza, hogy el tudjalak verni!- kiáltott rá anya, amin Akane csak nevetett
-Sosem tudtál felülkerekedni rajtam- guggolt le anya mellé és megbökte az arcát, amire csak egy morgás volt a válasz

Már esteledett, mikor befejeztük. Fáradtan rogytam le a földre, miközben a szememre szorítottam a kezem. Olyan sokszor használtam, hogy egy idő után, már teljesen szúrni kezdett. A susanoo és ahogy Akane nevezte el Kiramekinek, ami annyit tesz hogy szikrázó fény. Nem tudom, hogy tudta ezt ki találni, de felőlem lehet ez az új jutsum neve
-Kei, felvágnád a zöldségeket?
-Persze- ültem le a székre és a kést megfogva, kezdtem aprítani
-És akkor tudod majd használni a "kiramekit"?- mutatott macskakörmöket a levegőbe, mire elnevettem magam
-Gondolom igen. Ha sokat gyakorolom, akkor jól megy majd
-Ezt szerettem- mosolyodott el, majd megtörölte a kezét és elment mellettem
-Hikari!- kiáltott fel, majd megállt a lépcső előtt
-Hm? Mi az?
-Már megint nem pakoltad el a kunai tartódat. Egyszer hanyat fog valamelyikőnk esni benne- tartotta felé a táskát, amit Hikari elvett és vissza ment a szobájába. Elvette előlem a felvágott zöldségeket és beletette a lábasba
-Kei, megterítenél gyorsan?
-Persze- vettem ki a tányérokat és az evőeszközöket, amiket az asztalra raktam.
-Megjöttem, hm!- hallottuk meg apa hangját, majd pár perccel később, bejött a konyhába. Összeborzolta a hajam, utána pedig anyához ment oda, egy csókra
-Hé, azt majd vacsi után- ütött apa kezére a fakanállal, mire kuncogtam egyet és leültem a helyemre. Leült mellém, majd a kezembe nyomott egy sütit, amit titokba vett el a tányérról. Mutató ujját a szája elé rakta, mire mosolyogva bólintottam egyet és beleharaptam a sütibe
-Apa- mondtam, ahogy felnéztem anyára, aki mögötte volt.
-Mit mondtam az előbb?- ütött rá a fejünkre, mire fájdalmasan kaptunk oda
-Hikari gyere le! Kész a vacsora! Ti pedig. Meg ne lássam ezt még egyszer