-Mit akarsz már megint? Nem volt elég tegnap- néztem fel, miután elém állt, így nem tudtam tovább kapcsolni a Tv-t. Megragadta a kezem és a vállára kapott, miközben kilépett a házból. Kapálózni kezdtem és az arcába könyököltem, mikor ismerős hangra lettem figyelmes
-Szia Deidara, hát ti hova mentek?
-Tudod, eltöltök a lányommal egy napot, hm
-Na azt lesheted, mikor töltök el veled egy napot- fogtam meg a felkötött haját és hátra húztam neki
-Nos, sok sikert, sziasztok
-Viszlát Sasori-danna, hm- fogta meg a karom és lefejtette a felkötött hajáról a kezem. Unottan néztem végig az elsuhanó tájon, mikor hirtelen megálltunk. Hátra fordítottam a fejem, mikor apa letett a földre, így jobban szemügyre tudtam venni a boltot
-Most komolyan? Egy ruhabolt- néztem végig az épületen és mentem volna el, mikor elkapta a csuklóm és maga után rángatott be a boltba. Leültem a székekre és szomorúan néztem végig a boldog családokon, mikor is megráztam a fejem és elővettem a telefonom, amit nyomkodni kezdtem
-Ez rondán nézz ki- néztem egy pillanatra fel, mikor elém állt és egy rózsaszín pólót tartott felém. Sóhajtott egyet, majd lerakta a ruhát és kifele kezdett menni az épületből, ahonnan követtem.
-Mit szeretnél enni, hm?- ültünk be egy cukrászdába, mire megvontam a vállam és kifele kezdtem nézni az ablakon. Amint kihozták, amit apa rendelt kettőnknek, elvettem a tányéromról a pálcikát és leettem róla egy dangot
-Na finom, hm?
-Most úgy viselkedsz, mintha még soha nem ettem volna itt- nevetést hallottam a mellettünk lévő asztalnál, mire oda kaptam a fejem
-Biztos meg tudsz enni ennyi tortát kicsim?
-Igen, anya. De ti is fogtok belőle enni, igaz? Nem akarom, egyedül megenni
-Segítünk benne- ölelte át az apuka a kislányt. Mi van már, mindenhol boldog családok vannak?!
-Köszönöm az ételt- álltam fel az asztaltól és kiszaladtam az étteremből és a faluban kezdtem bolyongani.
-Ah szervusz Kei- ugrott a nyakamba Nova, aki a legjobb barátnőm
-Szia Nova. Hogy-hogy itt vagy?
-Apa kihozott engem. Már unja otthon a Tv-t
-Oh értem. Akkor én nem is zavarok- bújtam ki az öleléséből és elfutottam egy sikátor mellett, ahova berántottak és befogták a számat. Éles fájdalmat éreztem a hátamban, mikor is hátra néztem és megláttam a hátamba állított két kunait. Ráharaptam a fogva tartom kezére, amitől elengedett, így ki tudtam szabadulni. Elővettem egy kunait és felé fordulva tartottam magam elé, miközben felém kezdett közeledni. Gyorsan kihúztam a hátamból, amiket a földre dobtam le és a táskámba nyúlva, formáztam pókokat, amiket rá dobtam és felrobbantottam. A házhoz kezdtem futni, mikor már közel jártam, újabb fájdalmat éreztem a hátamban, így félre léptem a fán és a földre estem. Hátra nyúltam és kihúztam a shurikent, amit a földre dobtam és elbotorkáltam a házba. A falba kapaszkodtam bele, mikor szédülni kezdtem. Hátra fele dőltem, mikor valaki elkapott és a hónaljamnál felemelve vitt el a kanapéig. A tenyereit a sebek fölé tartotta, majd lassan elkezdte begyógyítani azokat.
-Köszönöm Akane- a szemeim kezdtek lecsukódni, mire hátra dőltem és elterültem a kanapén

-Szerencséje volt, hogy amit hord a póló alatt, láncruhát az megakadályozta, hogy ne menjen olyan mélyre a kunai a bőrében
-Ki lehetett az, hm!?
-Nyugodj le Deidara. Fogalmam sincs ki csinálhatta ezt, de Keinek most már el kell mondanod az igazat. Mindenről, az lenne a legjobb ha Itachi kiképezné- még, hogy engem az képezzen ki, inkább a halál. Gondoltam és felültem az ágyon. Amióta azok ketten kimentek a szobámból, azóta hallgatom ezt.
-Befejeztétek? Egyébként meg nekem nem kell, hogy más kiképezzen.