-Tudod azt a jutsut, amit ő használt?- lépett mellém Sasori mester, mire megráztam a fejem
-Nem, de mikor visszatért, beszélt nekem a látomásáról, hogy egyszer én fogom megmenteni. Nem tudom mi lesz az, de vissza fogom hozni, bármit is kell csinálnom- szorítottam a mellkasomhoz a kezemben lévő nyakláncot, miközben anyát figyeltem

Néma csend ült ki közénk. Ezt a csendet, senki sem törte meg. Mind a hárman lehangoltan sétáltunk haza, míg én Hikari kezét fogtam, apa kezében anya feküdt. Kinyitottam előttük az ajtót és sétáltam volna utánuk, mikor furcsa érzésem lett. Megfordultam, mikor a fejem mellett repült el egy shuriken, ami beleállt az ajtóba.
-Szóval te vagy az a vakarcs. Eskine Mei lánya- mondta rekedt hangon az előttem lévő férfi. Fekete köpenye alól egy éles kardot emelt ki, aminek a végét felém szegezte
-Ki maga és honnan ismeri anyát?- rántottam elő egy kunait, amire felnevetett
-Tehát nem mesélt a clánról. Majd ha meghalsz beszélgethetsz vele- indult el és a hasamba akarta szúrni, de időben elütöttem a kunaival.
-Apa, Hikari! Ááááh- ordítottam fel a fájdalomtól, ahogy a hasamba szúrta a kardját és hirtelen kihúzta.
-Add át üdvözlettem anyádnak- szúrta volna a mellkasomba a kardot, mikor a nyaklánc fényleni kezdett. Lila chakra kezdett kiszivárogni belőle, ami körbe vett és a hasamon lévő sebet begyógyította.
-Most véged van- szólaltam meg anya hangján, miközben a férfi felé rontottam. Újra emelte a kardját, ami elől elhajoltam és az öklömbe koncentrállva a chakrát, az arcába ütöttem, amitől elrepült a fákig
Kei- szólalt meg bennem anya, mire körülöttem megváltozott a táj.
Anya- rohantam oda hozzá és szorosan megöleltem- hol vagyunk?
Ez a te elméd. Tudod most mi történt?- kérdésére megráztam a fejem, mire arrébb söpört egy tincset a szemem elől- a nyaklánc amit adtam, abba benne van az enyém és Akuma chakrája. Mivel, most már te is tudod irányítani Akuma erejét, ezért a nyaklánc és köztem sokkal erősebb kapocs jött létre. Azért adtam oda neked, hogy ha ilyen hasonló dolgok történek, meg tudjalak védeni, ahogy most is. Bármi történjen, én mindig védelmezni foglak- puszilta meg a homlokom, majd eltűnt. Ott voltam a ház előtt, miközben a nyakláncba kezdett vissza húzódni a chakra. Tehát ha vissza teszem a nyakláncot a nyakába, akkor a chakrája vissza tér a testébe...
-Hogy?! Hisz meghalt! Neked is azt kellett volna tenned!- kiáltott rám, miközben a kardjáért nyúlt volna, amit elrúgtam előle.
-A szülők mindig megvédik a gyerekeiket, bármi történjék is- formáltam kézjeleket és egy kőfallal körbe szorítottam, hogy ne tudjon elszökni. A fáradságtól hátra fele kezdtem dőlni, mikor valaki elkapott. Felemeltem a fejem, mikor apa nézett vissza rám, könnyekkel a szemében. Kitéptem a nyakamból a nyakláncot és a kezébe nyomtam
-Rakd vissza anya nyakába