Kei szemszög:

3 hónap telt el. Minden ugyan olyan mint régen. Visszakaptam az öcsémet, akire úgy vigyázok, hogy néha talán egy kicsit túlzásba visszem. Jövőhéten kell harcolnom a chunin vizsgán, ahol jelen lesz az egész család. Tehát nagyon sokat bele kell adnom, hogy lássák, sokat fejlődtem. Most is épp a shuriken dobást gyakorolom, amik valamiért nem nagyon mennek nekem, pedig máskor sikerülnek. Fáradtan támaszkodok a térdeimre, mikor egy újabb shurikent halászok elő a táskámból és eldobom, de az valamiért nem a céltáblában van. Lassan lefekszek a földre és nézem az égen repülő madarakat.
-Na, ennyire kimerített az edzés- ül le mellém anya, miközben felém nyújt egy üveg vizet. Felülök, majd elveszem tőle és megiszom annak a felét
-Valamiért nem megy most- kivett a tartójából egy shurikent, amit a kezembe adott és mögém állt. Felállított a földről, majd azt a kezemet emelte fel, amiben a shuriken volt.
-Csak higy magadban, akkor mindig sikerül- egyenesítette ki a behajlított karom és elállt mellőlem- most próbáld- bólintottam egyet, majd eldobtam azt.
-Talált- kiáltottam el magam és a nyakába borultam, amitől egy kicsit hátrébb lépet.
-Na akkor szeretném ha most egy nagyon fontos dolgot szeretnénk megcsinálni- rakott le és az arcomra rakta a kezét.
-Mi lenne az?
-Meg kéne szerezned a chakráját

A nagy ketrec előtt álltam, miközben körülöttem a bokáig érő víz csak úgy kavargott. Sóhajtottam egyet, majd ahogy anya mutatta, felhúztam a pólót és az alatta lévő láncpólómat. A kis pecsétett aktiváltam, amitől a ketrec lassan kezdet kinyilni.
-Ugye tudod, hogy azért mert a lánya vagy, nem fogok engedelmeskedni- állt fel a helyéről. Futni kezdett felém, így arrébb ugrottam onnan. Kézjeleket kezdtem formálni, majd vizet lőttem rá, amit egy egyszerű kis tűzzel megsemisített
-

Hehe, talán nem gondoltam ezt át- ugrottam el újból előle.
-Valahogy próbáld lefogni és elvenni a jó chakráját- hallottam meg anya hangját. Hm, lefogni? Az könnyű lesz. Újabb kézjeleket csináltam, majd a kézjel után lecsaptam a kezem, így egy nagy kőfal fogta körbe, amik nem engedték el. Oda sétáltam elé és a chakráját kezdtem kihúzni, ami lassan jött át belém. Amint ezzel végeztem, a ketrecek újra a helyükön voltak. Eltűntettem róla a falakat, majd közelebb mentem, mikor felém tartotta a karmát. Egyre csak közelebb jött, míg végül megérintette a homlokom.
-Idétlen, mint az anya
-Hallottam ám!- kiáltott fel anya, amitől, csak felnevetett
-Hívj Akumának..

-Áh dejó hogy itt vagytok. Tudom, hogy már csak egy hetünk van felkészülni, de kaptunk egy megbízást, hogy egy fiúra kell figyelnünk- magyarázta el a dolgot Itachi-sensei. A csapatban van még Nova és Akio, így alkotjuk a nyolcas csapatot. Nova az Hidan és Nina, anyáék régi csapatársainak a lánya, míg Akio az Akane és Neji fia, aki ráadásul így az unokatestvérem. A csapatban mind a négyünknek különleges technikája van. Itachi-sensei és én a sharingannak köszönhetően elől vagyunk a csapatban. Középen Nova, akinek az áldozása még nagyon kezdetleges. Hátul pedig Akio van a byakugan szemével.
-De sensei, alig van időnk gyakorolni, de azért még vigyázzunk egy gyerekre?- akadt ki Nova
-Ugyan, nem kell rám vigyázni. Meg tudom védeni magam, nem tehetek róla, hogy a hokagétok félt- jött ki a fák közül egy fiú. Fekete haja össze vissza áll, miközben szemében néha belelóg egy-egy tincs, ahogy a szél megfúja. Fekete fehér ruha, egy ugyan olyan fekete nindzsa cipővel. A tekintettünk hirtelen össze találkozott és mintha egy kis csillogást látnék a fekete szemében, megdobbant a szívem.
-Akkor mi mennénk is sensei. Nem akarunk ilyenre vigyázni- fordult meg Akio és indult volna el, de megfogtam a vállát
-Nem úgy volt, hogy össze csapunk? Ennyivel már kimondhatnád nyugodtan, hogy nyertem
-Azt sose mondanám ki. Edzél mással, nekem ehhez nincs kedvem- rántotta ki a karját és elment tőlünk. Utána akartam menni, mikor Nova megfogta a karom és megrázta a fejét.
-Nos, khm akkor, elmehettek- szólt a sensei, mire bólintottunk egyet, majd elindultunk haza.
-Öhm szia- futott elém a fiú és megvakarta a tarkóját- Daichi vagyok. Téged hogy hívnak?- nyújtotta felém a kezét és kíváncsian nézett rám
-Kei. Eskine Kei- fogtam vele kezett, mire egyszerre megráztuk
-Mond, nem jönnél el velem sétálni?