-Sikerült- hallottam Itaru megkönnyebbült hangját, így egyből kinyitottam a szemem. A clán főterén álltunk, ott ahonan el lettünk teleportálva a másik dimenzióba
-Akkor valahol itt kell lennie a férfinak is- néztem rá, miközben felvillantak a sharinganjaim. Bólintva egyet, villantak fel neki is. Akuma chakráját szétkezdtem oszlatni az egész clán területén, míg nem, megtaláltam őt. Vissza húzva a chakrát, kapott a karjaiba, így magyaráztam neki, hogy merre menjen
-Tsk. Vissza jutottatok- sziszegte, miközben egy kislányt akart leszúrni. Kiugorva Itaru karjai közül, a susanooval bevédtem a hasam. A férfi felé rohanva, ütöttem volna be neki, ha nem ugrik el, egyenesen Itaru felé, aki támadásba lendült. Megvizsgálva a kislány sérüléseit, hoztam létre egy klónt, ami megvédte. Ellenségünk mögé futva, rúgtam ki a lábát, amitől a földre borult. Férjem sikeresen lecsapott rá a katanával, viszont így is kiszabadult. Kikapva Itaru táskájából a drótot, tekertem hirtelen körbe a férfit, mielőtt elugrott volna. Szorosra húzva, ugrottunk hátrébb Itaruval, miközben a fogaim közé, fogtam a drót végét
-Készen állsz?- kérdeztem Itarura nézve a szemem sarkából. Csak bólintott egyet, így mind a ketten kézjeleket kezdtünk formálni
-Tűz elem: Tűzsárkány Technika
-Tűz elem: Lánggolyó
-Tüzes kötéltánc- ordítottuk egyszerre a közös jutsunk nevét. A tűz egyre gyorsabban terjedt felé, ami egyből felrobbant. Kiköpve a drót maradványait, szaladtam vissza a kislányhoz és arébb vittem a tűztől, míg a klónom Itarunak segített
-Minden rendben van. Már nem bánthat- guggoltam le elé és megsimogattam az arcát
-Vissza viszünk a clánba- mosolygott rá Itaru, a vállán tartva a megégett és megkötözött férfit. Felkapva a kislányt a hátamra, sétáltunk vissza a clánba

-Kelj fel- keltegettem szokás szerint Itarut kora reggel. Március 14.-e van, vagyis a szülinapja, így kitaláltam, hogy menjünk el az orvoshoz, aki megmondja, hogy fiú vagy lányunk lesz. Viszont csak annyi a gond, hogy egyre kell mennünk és csak fél óránk maradt elkészülni. Amint elmegyünk itthonról anyáéknak lesz idejük kidíszíteni a házat, mert nagyon soká fogunk haza jönni
-Hadd aludjak kivételesen sokáig ma- motyogta a párnába furva a fejét, így felfújtam az arcom
-Fáj a hasam- adtam ki fájdalmas hangot, így egyből kinyíltak a szemei és felülve, kis híján múlt, hogy lenne fejeljen. Mosolyogva néztem vele farkasszemet, mire fáradtan sóhajtott
-Nem aludhatok már vissza?
-Nem. Öltözz, 15 perc múlva indulunk
-Hova viszel, hogy annyi idő alatt el kell készülnöm?- fogta meg a derekam és közel húzott magához
-Majd megtudod- adtam egy puszit a szájára és kiszabadulva a kezéből, mutattam az íróasztalon lévő reggelijére- egyél. Lent leszek- sétáltam le a konyhába és a tortát a hűtőbe rejtettem el.
-Mit raktál a hűtőbe?- ölelt át hátulról, így egy kisebb szívbajt hozva rám
-Majd ha hazaértünk megtudod- kacsintottam rá, majd egyből az órára néztem. A táskámat a vállamra rakva, vettük fel a cipőt. Az ajtót bezárva, kulcsolta össze az ujjainkat és úgy sétáltunk el a kórház felé
-Miért jöttünk a kórházba?- nézett rám furcsán és aggódva
-Ideje kideríteni, hogy fiú vagy lány lesz- mosolyogtam rá, így a lefagyott fiút, magam után húztam. Leülve a székre, vettem elő egy újságot a táskámból, amit felé nyújtottam- csak hogy ne idegeskedj- hajtottam a fejem a vállára, mire egyből átkarolta a derekam
-Ennél szebb ajándékot sem fogok kapni még- könnyezett be a szeme, így oda hajolva az arcához, adtam egy puszit rá
-Rosszabb vagy mint egy sírós kislány- húztam vigyorra a szám. Elmosolyodva adott volna egy csókot, mikor kinyílt előttünk az ajtó
-Uchiha Kei?- kérdezte tőlem egy barna hajú férfi, így bólintottam. Felállva a székről, mentünk be a szobába, miközben Itaru görcsösen szorította a kezem
-Az apuka?- kérdezte tőlem mosolyogva az orvos, miután lefeküdtem az ágyra
-Az- nevettem fel a tarkómat fogva. A pólómat felhúzva, nézett Itaru mérgesen, így megszorítottam a kezét és morcosan néztem rá
-Nyugodjon meg uram. Nem csinálok semmit- mosolygott még mindig az orvos és valamit a hasamra tett, majd a gépet nézte- ez furcsa
-Mi történt?- kérdeztem ijedten és felültem volna, ha Itaru nem nyom vissza az ágyra
-Így már érthető, hogy miért ilyen nagy a hasa ennyi hónaposan- fordult felénk- gratulálok, ikrek lesznek
-Ikrek?!
-Ráadásul két kislány
-Kislányok?- kérdezte Itaru, majd egyből hátra dőlt és elájult
-Sajnálom. Hajlamos elájulni ha valami ilyen történik- néztem kínosan az orvosra és lemászva az ágyról, guggoltam Itaru mellé és pofozgatni kezdtem az arcát- Itaru! Kelj fel!
-Mond, hogy csak álmodtam- kérdi fáradtan, így egyből megöleltem
-Nem álmodtad. Lányaink lesznek- mondtam egy fülig érő mosollyal az arcomon, így kibújt az ölelésemből és megölelte a hasam
-A mi lányaink- adott egy puszit a hasamra- másnem lesz majd később egy fiú is- kacsintott fel rám, így a fejem egyből vörösre változott. Elmosolyodva ült fel és magához húzva, adott egy csókot....