-Hikari!- hallottam egy torzult hangot, mire egyből kipattantak a szemeim és körbe néztem. Pislogtam még párat, mikor megtöröltem a könnyes szemem, majd felállva a kanapéról, a talpamat a hideg padlóra raktam. Nyújtózkodtam egyet, miközben bekapcsoltam a tv-t és a híreket kezdtem hallgatni, ahogy a konyhába vonultam
-Apa már megint nincs itthon, mit is vártam tőle- sóhajtottam fel. Elő vettem a tojást és sütöttem magamnak rántottát, amit ahogy kész lett, vissza mentem a nappaliba és enni kezdtem a reggelit. Az órára néztem és mikor megláttam hány óra, felmentem a szobámba és felvettem a ruháim, majd az ajtót bezártam és elindultam az akadémia felé
-Eskine Kei, már megint késtél
-És aztán? Ha a tanárok is késni szoktak, én miért ne tehetném meg- vontam meg a vállam és felmentem a leghátsó padba
-Órák után behívjuk- halkult el a hangja és vissza fordult a táblához
-Na mi van nem meri kimondani?! Tessék megteszem én?! Hogy is hívhatnák be a szüleimet, mikor az anyám már 7 éve eltűnt! Az apám meg alig van otthon- csaptam rá az asztalra, mire döbbenten nézett rám, majd az ajtóra mutatott- csak, hogy tudja, attól még sose fog vissza térni az a nő- rúgtam bele az ajtóba és kiléptem a folyosóra, ahol leültem a földre. Nos igen, ez lennék én. Eskine Kei, akinek az anyja Eskine Mei eltűnt már 7 éve. Apám pedig egész nap nincs otthon, ha pedig haza jön, próbál beszélgetni, de akkor inkább elhagyom a házat és nagyon későn érek haza. Így volt ez tegnap is, nem akartam már felmenni a szobámba, így a kanapén aludtam el. Térdig érő, világosbarna csizmámból kivettem egy kunait, amit a falhoz kezdtem dobálni és a dróttal ami rá van kötve, vissza húztam magamhoz. Kezdtem unni ezt a csendet, így elindultam a kijárat felé, ahonnan elfutottam a kőfalak felé.
-Hova mész Kei- kaptak fel hirtelen a levegőbe, mire az illetőbe akartam rúgni, viszont megfogta a lábam
-Semmi, közöd Akane- szabadítottam ki magam és egy madarat formáztam az agyagokból, amit meg nagyobbítottam és felrepültem vele a hegy tetejére.
-Anyukád testvére vagyok, jó hogy van közöm hozzá. Egyébként meg, miért nem vagy az iskolában- ült le mellém, mire fintorogtam egyet és arrébb ültem tőle
-Nekem nincs anyám. Jó lenne ha nem követnél sehova, unom már ezt az egészet

-Senki nem mondta, hogy elmehetsz innen!
-Elsőnek az volt a gond hogy későn érkezek, most meg, hogy elmentem. Döntsék már el végre, ez kezd unalmas lenni- dőltem hátra a kanapén és gúnyos mosolyra húztam a szám. Kopogtak az ajtón, mire a sensei felállt és az ajtóhoz lépett
-Végre itt vagy Deidara
-Mi történt már, hm?- ült le mellém, mire arrébb próbáltam menni, de a karfa megakadályozott
-Keivel vannak gondok. Rendszeresen kezd késni az iskolából, vissza felesel mindenkinek és már az agyagokat is használta, hogy felrobbantsa a többieket. Szerencsére az utóbbit már nem tapasztaljuk egy ideje, de mindig hozza magával
-Akkor hozom amikor akarom, nem maga fogja megmondani. Ha én fel akarok robbantani valakit, akkor megteszem- kulcsoltam össze a tarkómnál a kezem és becsukva a szemem, dőltem újból hátra a kanapén
-Ma megemlítettem Meit, mikor rám ordított, hogy neki nincsen anya
-Ha ez az igazság- vontam meg a vállam
-Azon gondolkodtunk, hogy ezt a viselkedést Mei elvesztése okozhatta benne. Mikor még itt volt, akkor nagyon jó gyerek volt Kei, de most. A jegyei is egyre rosszabbak
-Így jártam, majd szólj ha végre lesz értelme is, itt lennem. Beszéljétek csak meg magatok, nekem nincs itt helyem- álltam fel a kanapéról és az ajtó felé indultam, mikor apa rászorított a kezemre
-Engedj el- morogtam neki oda, mire csattant az arcomon egy pofon- te nem akarsz elmenni, úgy mint anya?! Tán nagyon jó lenne nekem!- rántottam ki a karom és kifutottam az akadémiáról és a titkos helyemre mentem. Még mikor anya fiatal volt, itt edzetek a hokagéval és itt megmaradt a vízesés. A vízesés mögé mentem, ahol egy kisebb alagút volt, ami egy nagy barlangba vezet. Elrejtettem a chakrám, majd leültem a földre és elő vettem a telefonom.

-Hol voltál, hm?!
-Mit érdekelne az téged?! Talán végre figyelnél a lányodra?! Ja várj azt már 7 éve elhalasztottad!- rúgtam le a cipőmet és felmentem a szobámba, miközben az ajtót hangosan becsaptam. Kulcsra zártam, majd ráugrottam az ágyamra és a fehér plafont kezdtem figyelni.
-Kei, hm- kopogott az ajtómon, mire hátat fordítottam és a fejemre raktam a párnát
-Húzz innen!
-Ez az én házam, nem te parancsolsz itt, hm!
-Oh igen?! Képzeld megtudtam pár dolgot a nagyszüleimről, és ez nem a te házad, hanem a nagypapié és a szüleié! De te honnan is tudhatnád ezt, sose vagy itthon!

Húha, kicsit sok idő eltelt, én meg még nem hoztam ezt a sztorit. Gomene. De most már itt van és előre meg van írva, még úgy negyven rész, amit be fogok osztani, hogy mégis mikor fognak kikerülni. Lehet elég lassan fog, mivel még közben írom előre a részeket. Oh, és ha van tippetek mi legyen majd a sztori címe, azt nyugodtan fogadom és lehet az lesz.  A későbbi részben több karakter is fel fog bukkanni, de az egyenlőre titok. Nos, ha tetszett, jelezz egy kommenttel és ne feledkezz el csillagozni 

Vikcsu28 voltam, sziasztok