Az a vacsora az öcsémmel nem is volt olyan rossz, mint hittem.Úgy tűnik néha még Atsuya is tud normális lenni. Amikor sétáltunk hazafelé, az egyik bokorban különös hangra lettem figyelmes.

- Menj előre, majd utánad megyek! - bólintott egyet, majd elindult hazafelé. Én belenyúltam a bokorba és egy mobil telefont találtam ott. Láttam, hogy csörög, ezért felvettem.
- Halló, Ojou? Tetsu vagyok!
- Ki a fene az az Ojou? - tartottam el a fülemtől a mobilt. Ezt a szót legfeljebb a Yakuza filmekben mondják ki, szóval gőzöm sem volt arról, mégis ki lehet ez a féleszű. Először még nem akartam visszaadni nekik a mobilt, de végül is nem akartam megint bajba keverni magamat, így végül kénytelen voltam elmenni oda, ahová az ipse mondta. A ház sötétben elég ijesztően festett, ráadásul a névtáblára az Oedo család volt írva, ami tipikusan Yakuza név. Biztos a filmekből tudok róluk ennyit és remélem soha nem fogok összeakadni eggyel.
- Köszönjük, hogy visszahoztad a telefont! - jött oda hozzám egy idétlen bajuszos pasas, mögötte egy dagadékkal.
- Nem mintha ide akartam volna jönni!
- Bátyó, ez a kölyök nem Ojou osztályából való? - kérdezte a dagadék, mire a másik lekevert neki egyet.
- Halgass Minoru, ez nem rá tartozik! Gyere csak beljebb! - nyitotta ki az ajtót, mire bementem. Igazából gőzöm sem volt, hogy mit terveznek velem, így jobbnak láttam, ha azt teszem amit mondanak. Két perc múlva, már ott ültem bent a házba és idegesen vártam, hogy mi fog történni.
- Hálából, amiért segítettél nekünk! - jött elő egy másik tag és az asztalra tett egy jó nagy üveg Sake.
- Nem akarok udvariatlan lenni, de kiskorúaknak tilos alkoholt adni, vagy nem?
- Te idióta, hiszen látod, hogy kiskorú! - csapta ő is meg a dakadékot. Igyekeztem elfojtani a nevetésemet, így az legfeljebb kuncogásnak hangzott.
- Lehetne egy kérdésem? A telefon képernyőjén, mégis miért az osztályfőnökünk van?
- Ohh, ez csak azért van rajta, mert az egyik barátunknak nagyon tetszik ez a lány, nem mintha bármi közünk lenne hozzá!
- Hisz az előbb még azt mondták, hogy Ojou osztályából vagyok! Maguk át akarnak engem verni?
- Talán csak rosszul hallottad!
- Tetsu, Minoru, fejezzétek be! A fiatalember nyilván nem olyan ostoba, hogy ne jött volna rá a dologra! - jelent meg egy idősebb úr, feltehetőleg, sőt biztosan Yankumi rokona. A sok idióta otthagyott minket kettesben.
- Én csak visszahoztam a telefont, úgy értem Yankumi, vagyis Yamaguchi-sensei telefonját!
- Ne légy ideges! Mindössze csak szeretnék kérni tőled egy szívességet!
- Mi lenne az?
- Kérlek bánj jól Kumiko-val. Ő már sokféle osztállyal találkozott és ők is hasonló helyzetben voltak, mint most ti. Kezdetben nem bíztak meg benne, de hidd el ő egyáltalán nem akar rosszat nektek! - ez a mondat szöget ütött a fejemben. Vajon igaza van és csak mi néztük rossz szemszögből a dolgot? Mindenesetre megígértem neki, hogy igyekszem békén hagyni Yankumi-t.

Másnap az iskola felé menet elhaladtam amellett a bár mellett, ahol a múltkor jártunk. Igazából nem volt különösebb oka, hogy arrafelé mentem, de azért reméltem, hogy láthatom Ami-chant. Egész érdekes lány, talán nem lenne rossz megismerkedni vele, már amikor nem a bárban mutogatja magát a kiéhezett vén pénzeszsákoknak. Sajnos Ami-chan nem tűnt fel, így kénytelen voltam tovább menni, nehogy csalódást okozzak a drága Yankumi-nak. Jaj ne, kezdek úgy beszélni, mint Atsuya! Mikor megérkeztem, láttam, hogy a srácok néhány iskolás csajt akarnak felszedni, elég szerencsétlen módon.
- Most nézzétek meg, én kedvesen beszélgetni akartam velük, erre ők rám sem néztek! Hülye Momo lányok! - sopánkodott Ichi, mire akaratlanul is nevetnem kellett.
- Hé öreg, mi volt a csajoddal? - csapott a vállamra Ren.
- Mi? A nagy Ogata Yamato első barátnője és te még csak be sem mutattál neki? Milyen szemét vagy! - tettette a sértődöttet Kura.
- Nem a barátnőm, ti idióták! Legalábbis még nem! - felnevettünk, mire legnagyobb sajnálatomra megjelent Yankumi.
- Jó reggelt fiúk! Nézzenek oda, nem féltek, hogy elkéstek? - nagyon nehéz volt magamban tartani, amit tegnap megtudtam, ezért csak bambán bámultam rá.
- Mi az Ogata, csak nem tetszem neked?
- Arról ne is álmodj! Egyébként, meg nincs véletlenül értekezleted?
- A fenébe, el fogok késni! - csak ennyi kellett ahhoz, hogy lekopjon rólunk. Yamato barátnom, te egy igazi zseni vagy.
- Ez a drága Yankumi! Na jó, lépjünk, mielőtt még problémáink lesznek! - veregette meg Ren a vállam, mire teljesen közömbösen megindultam az iskola felé, a többiek pedig követtek. Az óra közbeni szünetben elhatároztam, hogy ma mindenképpen benézek a bárba. Csak kíváncsiságból megkérdem Ami-chant, hogy mennyivel tartozik még. Az nem lenne túl nagy udvariatlanság, vagy igen? A srácok közben azzal ütötték el az időt, hogy verekedőset játszottak. Én mondom, néha úgy viselkednek, mint az idióták. Sajnos ez se tartott sokáig. Megjelent ugyanis a drága jó Yankumi(vagy inkább beteleportálta magát a terembe) és buzgón elkezdett szurkolni a két srácnak. Én mondom, ennek sincs ki mind a négy, az biztos.
- Na mi van fiúk, folytassátok! Gyerünk, ne sajnáltassátok magatokat!
- Egy tanárnak nem az a dolga, hogy leállítsa az ilyeneket? - szólt be neki Ren.
- Ha ez egy fegyver nélküli harc, akkor az nem szabály ellenes. A fenébe, ti nem tudtok verekedni!
- Itt meg mi a frász folyik? - jelent meg a majom Sawatari, mire Yankumi jobbnak látta, ha elbújik. Ez az osztály, már megint nem tud viselkedni. Kuraki, mit rejtegetsz a hátad mögött?
- Én ugyan semmi! - mentegetőzött Kura, háta mögött Yankumi-val.
- Megfordulni! - Kura megfordult, így Yankumi, Sawatari előterébe került.
- Yamaguchi-sensei, elárulná, mégis mi a fenét művel az osztálya?
- Csak épp egy feladatot magyaráztam el nekik, nem igaz? - mi hevesen bólogattunk, de Sawatari ezt nem nagyon vette be. Suli után, együtt mentünk haza, de nekem más programom is volt még. Útközben összetalálkoztunk azzal a két pacákkal, akik tegnap Yankumi házában voltak és ez akaratlanul is arra késztetett, hogy eszembe jusson az ígéret amit tettem: Senkinek sem szabad tudnia arról, hogy Yankumi családja mivel foglalkozik, különben kirúgják, mi pedig elveszítenénk a legnormálisabb tanárunkat.
- Srácok, én passzolok, van még egy kis dolgom!
- Hová mész Yamato, Akarsz magad mellé egy testőrt?
- Nem kell Ren, megoldom egyedül is! Majd holnap találkozunk! - azzal fogtam magam és elindultam a másik irányba. Véletlenül, ismétlem teljesen véletlenül útba érintettem az öcsém iskoláját, ahol egy különös mondat ütötte meg a fülemet.
- Atsuya, most hatalmas bajban leszel! - anélkül, hogy észrevettek volna, megnéztem mi a helyzet. Az öcsém, felrepedt ajkakkal és vérző orral vert meg egy nála jóval idősebbet, akinek esélye se volt ellene. Láthatóan Atsuya még jól is szórakozott a szegény szerencsétlenen. Én Atsuya háta mögé osontam és az indjénél fogva felhúztam a földről.
- Mit pattogsz kis bolha? Csak nem ez a drága szent Atsuya valódi arca? Öcsi, nem is említetted, hogy verekedni is tudsz!
- Leszállnál rólam? Egyébként is mit keresel te itt?
- Hát először csak szívességet akartam kérni, de ahogy elnézem a kinézetedet, feltételezem nem akarod, hogy a szüleink tudomást szerezzenek, az ők agyon csodált gyermekük nem közölt dolgaival, vagy igen?
- Mit akarsz?
- Majd útközben elmesélem. Köszönj el szépen a kis barátaidtól, aztán húzás!
- Nekem nincsenek barátaim! - a hátára kapta a táskáját és elindultunk.
- Milyen csodálatos. Csak te, én meg a csurom véres fejed! Igazán csodálatos hármast alkotunk!
- Nem fognád be? Igen, véres a fejem, igen tudok verekedni is, na és? Nem hagynál végre békén? Legalább ne tegyél úgy, mintha érdekelne mi van velem.
- Pedig igenis érdekel Atsuya, elvégre te vagy az én ennivalón édes kisöcsém, akit ki nem állhatok. Na jó, inkább siessünk, különben sosem fogunk odaérni.
- Mégis hová akarsz menni?
- Mindent a maga idejében, ha ott leszünk, majd meglátod! - elmentünk a bárhoz, Atsuya viszont megtorpant.
- Ugye tudod, hogy kiskorúak nem járhatnak ilyen helyekre?
- Nem inni akarok te tök fej, csak látnom kell valakit!
- Szóval a nagy Ogata Yamato, először lett szerelmes? Nahát, hogy ez milyen romantikus.
- Honnan tudod, hogy csaj van a dologban?
- Egy ilyen helyre két dolog miatt jön az ember: Piálni, meg jó csajokra szórni a pénzt! Na, akkor bemegyünk, vagy nem? - bementünk, ahol egy lélek sem volt, illetve egy fiatalabb fickó, aki poharakat mosott.
- Mit keresel itt törpe?
- Ki vele, hova tűnt? - szerintem leesett neki, hogy kire gondolok, mert sunyin elvigyorogta magát.
- A főnöktől kap egy kis büntetést! - a kezeim ökölbe szorultak és kisiettem a bárból.
- Szóval, a szívszerelmed bajban van mi? Erről jut eszembe, én ma láttam pár gyanús fickót, akik egy kis csajt vonszoltak el magukkal.
- Ami-chan!
- Tényleg, őt is így hívták. Mint mondasz bátyó, odasózunk a rossz arcoknak?