Yamaguchi Kumiko

Egyszerűen nem tudtam felfogni, amit Sawada mondott nekem. Pedig minden olyan jól alakult, erre ezeknek a féleszűeknek mindent tönkre kell tenniük. Sietve szaladtunk ki az udvarra, ahol Kazama és Hongo verekedtek egymással. Sawatari igazgató helyettes igyekezett szétválasztani őket, de csak annyit ért el vele, hogy ő is kapott egy jobbost.

- Na jó, elég legyen ebből! - kiáltottam el magamat, mire körülöttem megfagyott a levegő.

- Yamaguchi Sensei! - próbált meg elcsitítani az igazgató helyettes, de én nem igazán figyeltem rá.

- Mi a fenét műveltetek ti ketten?

- Mi közöd hozzá? Csak megmutattam ennek a majomnak, hogy sokkal erősebb vagyok nála! - vetette oda Kazama, mire Hongo is megszólalt.

- Legalább ne hazudj neki! Egyáltalán nem ez volt az okod! Csak féltékeny vagy, amiért végre nekem is van barátnőm!

- Egyáltalán nem erről van szó! Hát nem érted, hogy az a kis ribanc csak szórakozik veled?

- Fejezzétek be! Hongo, te menj az orvosiba, Kazama te pedig velem jössz!

- Igazgató helyettes, nem hiszem, hogy ez lenne a jó megoldás! Egyébként meg honnan veszi, hogy Kazama kezdte a verekedést? - igyekeztem megvédeni a diákjaimat, de sajnos sikertelenül.

- Csak nézzen rá Hongo arcára. Maga szerint ő kezdte a verekedést?

- Fiatalok között megesik az ilyen! Ugyan már, legyen belátóbb!

- Ezt majd az igazgató nő eldönti! - erre fogta és magával ráncigálta a dühös Kazama - t. Úgy döntöttem, jobb ha én is megyek vele. Csak nem hagyhatom most egyedül.

- Nos Kazama, eltekintünk az ügyedtől, ha írsz egy szép bocsánatkérő levelet.

- Azt várhatja! Nem vagyok olyan ostoba, hogy egy idióta előtt alázkodjak meg!

- Ha nem teszed meg, akkor ki leszel rúgva! - ez volt Sawatari utolsó mondata, majd távozott az irodából.

- Most mégis mihez fogunk kezdeni? - töprengtem, mire Kazama felhorkantott.

- Semmihez. Miért zavarna téged, ha kirúgnának? Hiszen egy gonddal kevesebb lenne neked. Yamato már úgyis egy szent fazék lett mint te, szóval boldog lehetsz.

- Te is a drága diákjaim egyike vagy, szóval nem foglak cserben hagyni!

Ogata Yamato

Épp a lányiskolából igyekeztünk visszafelé, mikor Hongo futott elénk lihegve.

- Mi történt az arcoddal? Már megint kivel verekedtél össze?

- Nagy baj van! Sawatari ki akarja rúgni Ren - t az iskolából! - mégis mi a fenét művelhetett már megint ez az idióta?
- Mit csináltatok? - sziszegtem a fogaim között, a többiek pedig bambán néztek rám.
- Hát Ren azt mondta, hogy a csajomnak van másik pasija is, én nem hittem el neki, hazugnak neveztem és elkezdtünk verekedni, ezt Sawatari meglátta és a többit már elmondtam.
- Hongo te idióta! Mi lesz ha Rent kirúgják mi? Tudod, hogy milyen, nem igen fog ellenkezni ez ellen!
- Jó sajnálom, de egy kicsit magammal is kellett foglalkozzak!
- Ti menjetek és szaglásszatok utána a dolognak, én meg beszélek Yankumi - val! - a többiek mind elrohantak, én pedig elmentem, hogy megkeressem Yankumi - t.
- Már megint bajba akarod keverni magad? - állított meg egy hang.
- Nem kellene beleszólnod a nagyok dolgába Atsuya!
- Talán baj az, ha érdekel mit művel a bátyám? Az apánk nem helyesli az életet amit élsz, én pedig teljes mértékben egyet értek vele!
- Mindig is az apánk bábja voltál, szóval nem csodálkozok ezen!

- Engem legalább tartanak valamire a szüleink. Persze ezt te nem értheted, hiszen sosem kellett megküzdened semmiért sem, velem ellentétben. Ha bajba akarod keverni magad a csőcselék miatt, hát tedd meg! De aztán ne csodálkozz, ha te is repülsz velük együtt! - az öcsém a világ legidegesítőbb kölyke! Még csak alsóéves, de már most úgy beszél, mintha egy politikus lenne! Semmi szükségem nincs a tanácsaira, mert a barátaim sokkal fontosabbak ennél.

Miután lezártam ezt a dolgot az öcsémmel elindultam, hogy megkeressem Yankumi - t. Őt magát ugyan nem találtam meg, de akivel találkoztam, azzal sokkal fontosabb megbeszélni valóm volt.
- Ren! - kiáltottam oda neki, mire ő megállt és rám nézett.
- Mit akarsz? Nincs kedvem beszélgetni!
- Hongo elmesélte mi történt. Tényleg ezt akarod?
- Az a bolond Sawatari rá akart kényszeríteni, hogy írjak egy bocsánatkérő levelet, de én nem fogok senki előtt sem meghunyászkodni!
- Egyáltalán miért verekedtetek?
- Hongo csaját láttam az egyik Ara - s sráccal smárolni, ezért figyelmeztetni akartam, de ő nem hitt nekem, majd hazugnak titulált és lekevert egyet. Miért érdekel téged annyira? Nem a kis barátodat kellene pátyolgatnod ahelyett, hogy velem törődsz?
- Te is a haverom vagy! Ennek nem kell így lennie!
- Ilyen az élet Yamato! Bocsi, de most megyek!
- Nem kell így lennie Ren! Miért nem próbálsz küzdeni ellene? - erre már nem válaszolt, én pedig tényleg kétségbe estem. Ha Ren nem változtat a viselkedésén, a végén tényleg ki fogják csapni.

Kazama Ren

Nem értem miért akarja mindenki, hogy megírjam azt a hülye levelet. Yankumi - t, még megértem, hiszen ő a világ legidegesítőbb nőszemélye, de most még Yamato is kezdi? Neki semmi köze ehhez az egészhez, szóval nem kellene beleütnie az orrát abba, ami nem az ő dolga. Épp a tér felé igyekeztem, mikor megláttam Hongo - t az Ara - sok társaságában.

- Hogy mertél kikezdeni a csajommal? - kezdte el a szócsatát Hongo, én pedig fogtam a fejemet, mert már előre tudtam mi lesz ennek a vége.

- A Te csajod? Ne szórakozz már! Már legalább egy éve velem jár! Nem jöttél még rá, hogy szépen felültettek téged öcsi? - erre Hongo lekevert egyet a srácnak, amit szépen vissza is kapott. Sajnos Hongo egyedül volt, ők meg öten, így én nem nézhettem ezt tétlenül.

- Ne merjetek még egyszer hozzá érni a haveromhoz világos?

- Megjött a cimborád mi? Te is kapni akarsz? Hát akkor gyere! - odafutottam, majd lekevertem neki egyet. Sajnos semmi esélyünk sem volt ellenük, de legalább megvédhettem Hongo - t.

- Miért csináltad ezt Ren?

- Én már úgyis bajban vagyok, jobb ha te nem keveredsz bele! Aztán meg, Yamato nem díjazná, ha péppé vérnék a barátját.

- Tényleg jó ez így? Meg kellene írnod azt a levelet! Nem akarjuk, hogy ki vágjanak az iskolából. Legalább most hallgass arra a majom Sawatari - ra!

- Ez nem olyan egyszerű! A becsületemről van szó haver!

- Néha jobb ha az egódat félreteszed és igyekszel változtatni a viselkedéseden! - felsegített a földről, majd visszamentünk az iskolához.

- Ren, Hongo! - szaladtak oda hozzánk a fiúk, Yamato kivételével.

- Yamato hol van? - kérdeztem, de ők csöndben maradtak - Azt kérdeztem, hol van Yamato! - emeltem fel a hangomat, mire ők az udvar irányába mutattak, ahol Yamato, Yankumi és Sawatari társaságában álldogált.

- Kérem ne rúgja ki Ren - t, mert ő tényleg maradni akar! - erre olyat láttam, amit még soha. Yamato szó szerint fejet hajtott Sawatari előtt azért, hogy engem ne rúgjanak ki.

- Erről beszéltem Ren! Yamato félredobta a büszkeségét és a méltóságát azért, hogy neked jobb legyen! - suttogta Hongo a fülembe, én pedig végre megvilágosodtam. Nem szóltam semmit, csak odafutottam hozzájuk.

- Ren! - nézett rám Yamato, én pedig biccentettem egyet a fejemmel.

- Kérem, ne rúgjanak ki! Ha kell megírom azt a vacak levelet, de szeretnék itt maradni, hogy befejezhessem az iskolát! - én is fejet hajtottam Sawatari előtt, Yankumi szintén.

- Ez egyszer eltekintek ettől, de ha még egyszer galibát okozol, az igazgató asszonynak kell felelned megértetted?

- Igen és nagyon köszönöm! - most nagyon megkönnyebbültem. Nem sejtettem volna, hogy ilyen jó érzés lesz a tudat, hogy maradhatok az iskolában.

- Végre csak megjött az eszed! - csapkodta meg a hátamat Yamato.

- Kösz, hogy segítettél, nélküled nem ment volna!

- Ezért vannak a barátok nem? - erre a többiek is odajöttek és egyetértően bólogattak.

- Nos akkor kezdődhet is a tanítás! - csapta össze a kezét Yankumi.

- Neked mindig el kell rontanod a jó pillanatokat mi? De megígértem, hogy nem lesz gond, szóval srácok menjünk! - indultam el előre és az iskola folytatódott, ahogyan folytatódnia kellett.