Sokat már nem maradtunk a strandon, mert indultunk vissza vacsorázni. Összepakolt mindenki és mentünk. Azért elfáradt mindenki rendesen, mert eléggé lassan sikerült megtennünk azt a kis utat is amíg a szállásra értünk. Azért a mai nap megterhelő volt rendesen. Annyit mentünk, hogy az már halálos.

Visszaérve én a szobába mentem és miután átöltöztem ledőltem egy kicsit az ágyra, mert nem voltam valami jól. A fejemet fogva feküdtem.

-Bogi jól vagy? - hallom meg a Bianka hangját.

-Persze - ülök fel a fejemet fogva.

-Lejössz enni? - guggol le elém a Bius.

-Nem köszi. Ha a Pepe kérdezi mi van, ne mondj neki semmit csak, hogy elaludtam.

-Rendben.

Ahogy lement a Bius 10 percig még feküdtem, majd elindultam le a társalgóba.

-Biztos azért nem jött, mert nem az osztály tagja - hallom meg a legutálatosabb osztálytársam hangját és közben nevetett is.

-Na nem beszélünk így, főleg nem egy lányról - hárít a tanár, de többet nem hallottam, felfutottam sírva a szobába.

Befeküdtem az ágyba és sírtam. Utálom mikor a családomat szidják, vagy a baráti körömet, mert hallottam, hogy azt is a szájára vette.
Nagyon nem kellett ez most, mert a fejem is egyre jobban fáj.

Hallottam, hogy valaki bejön az ajtón és mögém fekszik. Én a  fal felé fordulva voltam. Ahogy lefeküdt az illető tudtam, hogy ki az. Az illata elárulta. Nem mondott semmit, hagyta, hogy egy kicsit lenyugodjak, csak a derekamnál átkarolt. Hasamat simogatta, majd felé fordultam és a mellkasára fektettem a fejemet, ő egyből húzott magához és  vagy az oldalamat vagy a hátamat simogatta, de persze szorított is magához. Én a hasánál karoltam át és szorítottam magamhoz.

30 percen  keresztül csak feküdtünk és simogatott mire meg mert szólalni.

-Itt vagyok veled. Nem vagy egyedül - simított ki egy tincset az arcomból.

-Köszönöm - mondtam, és könnyes szemmel felnéztem rá.

Lehajolt és adott egy rövid csókot. Visszafektettem a fejemet és pihentem.

-Itt maradsz velem, vagy visszamész?

-Itt maradok - mondta hezitálás nélkül.

-Kicsim  menj nyugodtan vissza, majd visszajössz később hozzám.

-Biztos?

-Persze. Csak annyit kérek, hogy a lányokon és rajtad kívül senki ne jöjjön fel. Vagy max veled az Adrián,  de más nem.

-Még a tanárok se? - kérdezi meglepődve és az arcomra néz.

-Még ők sem - nézek fel rá, nehogy kitörje a nyakát.

-Hát jó - mondta a maga stílusában.

A derekára ültem, lehajoltam hozzá és megcsókoltam, amit viszonzott és éreztem benne mindent. Azt, hogy sajnálja amit mondtak nekem, hogy itt lesz velem és nem hagy magamra és természetesen azt, hogy nagyon szeret. Én a két kezemet az arcán tartottam, az ő keze a fenekemen volt.

-Szeretlek - mondtam ki halkan.

-Én is téged, mindenkinél és mindennél jobban - ölel magához - Lemegyek akkor jó? - néz rám.

-Rendben - szállok  le a derekáról.

-Később feljövök és veled alszom ma.

-Nem akarom, hogy a tanárok szóljanak szívem.

-Ezen ne aggódj kicsim.

Felállt az ágyról, adott még egy puszit és lement.

Lezuhanyoztam és visszafeküdtem az ágyba és olvastam egy kicsit. Közben azért a lányok is feljöttek, hogy mi van velem, de aztán a Vivi az le is ment. A Bianka fent maradt velem és beszélgettünk.

Sok mindent megkérdezett és válaszoltam minden olyan kérdésére, amire tudtam válaszolni vagy olyan dolog volt, ami nem annyira személyes. Sokat nevettünk és jól esettem hogy beszélget velem és, hogy nem vagyok egyedül fent.

Kicsim: Minden rendben van?

Baba: Igen, a Bianka itt van velem és beszélgetünk.

Kicsim: Akkor jó. Én még lent leszek egy kicsit a fiúkkal aztán felmegyek.

Baba: A tanárok nem kérdeztek felőlem?

Kicsim: Csak a tanár nő, de mondtam neki, hogy veled voltam és most már nincs gond. Meg mondtam neki, hogy ma veled alszom. Azt mondta, hogy az osztályfőnök, ha nem tudja meg akkor rendben.

Baba: Oksi. Majd gyere. De előtte kopogj.

Kicsim: Mindenképp.

Leraktam a telefonomat és folytattam az osztálytársammal a beszélgetést.
Folyamatosan nevettünk, hülyéskedtünk egymással.

...

Olyan 11 óra fele járhatott az idő amikor kopogást hallottunk.

-Gyere - kiabált ki a Bius.

Természetesen az én drága barátom volt az, akit ahogy megláttam felálltam az ágyból szorosan megöleltem. Számított rá, mert egyből a karjaiba zárt. Nyakánál karoltam át és a tarkója felett a hajába túrtam.

Befeküdtem az ágyba, barátom pedig mögém feküdt.

-Aranyosak vagytok nagyon - mondta a Bianka.

-Köszönjük - mondtam és elmosolyodtam.

-Jobban vagy? - kérdezi mögülem a Pepe.

-Most már igen - válaszolok.

-A tanárokat mennyire érdekelte, hogy a Bogi fent volt szinte egész este mióta visszajöttünk? - kérdezi a Bius.

-Annyira nem  - kezdte el a válaszát a Pepe, de közben ásított - Bocsánat. Szóval, annyira nem keresték, de még a többiek sem. Egyedül az Adrián kérdezte meg, hogy mi van vele - mondta és közben a takaró alatt az oldalamra simított.

-Majd holnap lesz a faggatás, de igazából leszarom - mondtam , de kezemet a barátom kezére tettem és összefűztem ujjainkat, jelezve neki, ha mellettem van akkor teljesen leszarom.

-Akkor minden okés lesz - kezdte a Bianka - De, ha nem haragszotok meg én alszom, hulla vagyok.

-Aludjál csak - mondtam - Jó éjszakát.

Kimentem becsukni az ajtót, majd visszafeküdtem a barátom mellé, de be a falhoz.
Közben a Pepe is levette magáról a pólóját. Egyből hozzábújtam és ő automatikusan átkarolt. A hasát simogattam és rajzoltam rá, de közben ő is simogatott.
Hallgattam a szívverését és azt, hogy egyenletesen veszi a levegőt. Életem elaludt. Sok nekem sem kellett és én is elaludtam, nyugodtan tudva, hogy mellettem van.