Reggel kicsit fáradtan ébredtem, de ahogy eszembe jutottak a tegnapi nap történései egyből elmosolyodtam és a telefonom után nyúltam. Megnéztem az értesítéseket, majd tölteni tettem fel. Gyorsan felöltöztem, de csak úgy, hogy a lányok ne ébredjenek fel, majd telefonommal együtt lementem a társalgóba és ittam egy kávét. Leültem az egyik fotelba és tovább telefonoztam.

-Szia - veszem fel a telefont, mert anyum hívott.

-Jó reggelt! Te vagy fent egyedül?

-Eddig úgy néz ki. Még a többiek alszanak.

-Gondoltam. Itthon is mindig korán fent vagy - nevetett anyu.

-Köszi - nevetek vele együtt.

-Na, és milyen volt a tegnapi napotok?

-Jó volt nagyon. Voltunk strandon, vásárolni, de fáradt volt mindenki. 11-kor kidőltünk - ugyan nem mindenki, de az már részlet kérdése.

-Hát mi történt veletek?

-Elfáradtunk csak az utazással, meg a szálláshoz sétálnunk kellett és a nagy melegben értünk már ide. Már mindenkinek minden baja volt.

-Azt elhiszem. De nem lett senkinek semmi baja? - anyukám és a túlféltése, kezdődik.

-Nem, vagyis nem tudok róla. 9 és 11 óra között nem voltam sehol. Beszélgettem a fiúkkal még az este aztán szerintem akinek volt is valami baja, az aludt mire én mentem aludni.

-Mi? A fiúkkal? - anyukám nagyon csodálkozott, szerintem elmondom neki, hogy van barátom.

-Igen, anya van barátom - mondom, félve várva a választ.

Meg sem szólal anyukám, nem tudja hirtelen hova tenni a dolgot.

-És ki az? - kérdezi csodálkozva, mert ismeri az egész osztályomat.

-A Pepe - mondom ki lassan a nevét és közben már a két lány lejött a szobából.

-Nem is lett volna másik tippem - nevet anyu.

-Köszi, de megyek, mert jönnek a többiek is. Szia.

-Rendben. Szia, majd délután beszélünk.

Leraktam a telefont és a lányokkal kezdtem el beszélgetni. Közben azért a fiúk is és a tanárok is ébredeztek, mert jött le mindenki. Szegény kávé automatát kifosztjuk itt a pár nap alatt, mert mindenki kezében a kávés pohár volt és én is már kettőt megittam, mert sokat nem hat ez a kávé.

Megláttam az ajtóban állni a barátomat is. Póló nélkül, csak boxer és egy rövid gatya volt rajta, meg papucs. Láttam rajta, hogy engem keres, nem szóltam semmit, hátha észrevesz, ugyanis én az ajtótól távol ültem le. Észrevett és közeledett felém.

-Jó reggelt! - köszöntöttem ahogy odaért hozzánk.

Válasz kép csak lehajolt, adott egy rövid csókot és leült mellém, derekamat átkarolta és hátamnak döntötte a fejét. Egyik kezét megfogtam és simogattam.

-Jót aludtál? - kérdeztem tőle hátra nézve rá. Addig a két lány azt beszélte ahogy hallottam, hogy miért nem mondtuk el és, hogy milyen aranyosak vagyunk ketten.

-Aha - jobban bújt hozzám és még pihent egy kicsit.

-Kávét ittál? - simítom meg a kezét.

-Nem, azt sem tudtam, hogy működik e ez az automata.

-Működik, de jobban jársz, ha jössz velem. Adok rendes kávét.

Igen hoztam magammal rendes kávét, mert tudtam, hogy vész esetén jó, ha van.

-Tényleg? - néz fel rám, mert közben felálltam.

-Persze - mosolyogtam csak rajta, hogy milyen álmos.

Felállt adott egy puszit, majd kézen fogva a lányokat otthagyva felmentünk a szobámba. Beérve egyből elfeküdt az ágyamon amíg megkerestem a kávét. Megcsináltam neki és mellé ültem. Kezemet hasára tettem és elkezdtem simogatni.

-Gyere aztán idd meg, ettől majd felkelsz.

Nagy nehezen, de felült és megitta, aztán visszadőlt pihenni. Elmostam a poharat és visszaültem mellé az ágyra.
Kezét kitárta ahogy leültem és odafeküdtem mellé, had örüljön.

-Így már jobb - szorít magához. Fejemet a mellkasán pihentettem és hallgattam ahogyan  egyenletesen veszi a levegőt.

-Kicsim, ne aludjál már jó? - néztem fel rá.

-De olyan kényelmes így - szorít jobban magához.

-Tudom, ha visszamegyünk majd akkor a szünetben annyiszor feküdhetünk így amennyiszer akarunk.

-Igazad van, de akkor is. Maradjunk még így egy kicsit.

-Jó.

10 perc után kopogást hallunk és a pót osztályfőnök lép be az ajtón.

-Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy zavarok, de gyertek reggelizni. Aranyosak vagytok, de sajnos a reggelit nem adják sokáig.

Kiment a tanár és én felálltam.

-Gyere hercegem, mert aztán kezdődik a nap - nyújtottam a kezemet.

-Megyek hercegnőm - elmosolyodtam. Megfogta a kezemet és felállt, átkarolta  a derekamat és megcsókolt, amit természetesen viszonoztam.

Ő elment pólóért én pedig mentem le reggelizni. Leültem a lányok mellé.

-Hol voltál? - kérdezte a Vivi.

-Kávéztam - mondtam egyszerűen.

-És kivel? - szállt be a beszélgetésbe a Bianka is.

Elmosolyodtam és az ajtó felé néztem. Mind a ketten odanéztek, mert akkor lépett be a barátom, most már pólóban. Sajnáltam azért, hogy vett fel. Ő leült a fiúkhoz és egyből faggatni kezdték szegényemet. Egész reggeli alatt a lányoknak meséltem egészen sok mindent.