Újra a szálláson vagyunk, lepakolt mindenki és mehettünk vacsorázni. Hát most sem volt valami finom. Még jó, hogy vettem rendes kaját most a boltban, majd eszek abból.
Ahogy végeztem a vacsorával a társalgóba mentem és az Adriánnal kezdtem el biliárdozni. Mindenki nagyon szeret és amióta itt vagyunk nagyon sokat játszunk. Mosolyogva nézett rám a fiú mikor a Pepe is bejött a mondhatni eléggé tágas helyiségbe.

-Bogi? - áll meg mellettem.

-Igen? - felé fordultam és intettem az Adriánnak, hogy várjon egy kicsit.

-Nem jönnél el velem a boltba, egyedül nem engednének ki a tanárok. Veled biztos kiengednek - mosolygott.

-Megyek megkérdezem, hogy elengednek e - mondtam és kimentem megkeresni a pótosztályfőnökömet.

Fölmentem az emeletre, felvettem a cipőmet, hogy ne akkor keljen, engem biztos kienged.

-Tanár nő! - látom meg a tanárunkat.

-Mondjad Bogi, baj van? - ijed meg egy pillanatra.

-Nem nincsen, csak azt szeretném kérdezni, hogy a Pepével elmehetünk a boltba. Ígérjük vigyázunk nagyon magunkra és minél hamarabb visszajövünk.

Szegény tanárom nem hiszem, hogy erre fel volt készülve, láttam az arcán. Sokat nem gondolkozott aztán válaszolt.

-Jó rendben elmehettek, de csak ti ketten és más meg ne lássa, hogy elmentek. Nem akarom, hogy az egész osztály útnak induljon.

-Rendben, köszönjük szépen.

Gyorsan a szobánkba mentem, mert mi lányok együtt vagyunk egy szobában. Felvettem a táskámat, benne a pénztárcámmal és a zsebembe tettem a telefonomat. Lementem a társalgóba és láttam, hogy a Pepe a helyiség másik végében ül.

-Tibi szólj kérlek a Pepének. Köszi - szóltam osztálytársamnak, hogy szóljon az illetőnek, mert kiabálni nem akartam.

A fiú odament hozzá, aki ahogy meglátott jött is ki utánam.

-Megengedte? - kérdezi előttem megállva.

-Meg, de azt mondta, hogy úgy menjünk ki, hogy a többiek ne lássák.

Megvártam míg az övtáskájával visszajött hozzám és figyelve, hogy a többiek ne lássák meg kimentünk. Egymás mellett csenden mentünk, mikor egyszer csak megállt, de már felkanyarodtunk az egyik utcába ahol nem láthatnak minket.

-Bogi be kell vallanom valamit - nem tudtam, hogy mire gondolhat. Közelebb jött hozzám és folytatta - A délutáni játék egy kisebb csavarral volt elkezdve. Meg akartunk tudni vagyis inkább én akartam tudni valamit, amiben most már biztos vagyok.

-És mi az? - nem tudtam, hogy mi lehet az, de vártam nagyon, hogy mi fog kisülni belőle.

Közelebb lépett és óvatosan a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Láttam rajta, hogy nem meri gyorsan csinálni tetteit, mert nem tudja, hogy mit reagálok rá. Csak mosolyogtam és vártam, hogy mit mond. Egyik kezemet a jobb kezére raktam, a másikkal összekulcsoltuk az ujjainkat.

-Leszel a barátnőm? - nagyot sóhajtott mielőtt rákérdezett.

-Igen - mondtam gondolkozás nélkül boldogan.

Közelebb húzott magához és megcsókolt. Két keze a derekamon pihent, én átkaroltam a nyakát.
Mosolyogva váltunk el egymástól.

-Szeretlek - mondta ki először.

-Szeretlek - mondtam ki én is és megöleltem.

Szerintem 5 percig öleltük egymást majd kézen fogva mentünk tovább.

-Amúgy - szólalt meg egy kis idő után - Ezzel a feladattal, amit az Adrián adott ugye nekem - emlékeztetett a délután történéseire - Ezzel akartuk megtudni, hogy vajon mit is érezhetsz irántam.

-És megtudtátok? - kérdezem mosolyogva.

-Meg. Már akkor mikor még a strandon megengedted, hogy megcsinálhassam majd a feladatomat - mondta őszintén és kicsit szerintem zavarban is volt.

Elmosolyodtam és adtam egy puszit az arcára.

-De szerintem neked pénteken már leesett a dolog nem? - kicsit furcsán nézett rám így folytattam - Tudod, tesinél. Amikor vártuk a tanárt.

-Ja, már megvan. Csodálkoztam is mikor nekem dőltél.

-De szerintem azt már jó jelnek vetted - mosolygok még mindig.

-Persze, de örülök, hogy igent mondtál.

Elmosolyodtam és egy rövid csókban részesítettem.

Bevásároltunk, majd kézen fogva mentünk vissza a szállásra.

-Pepe?

-Mondjad baba - mondtam és a becenév hallatán elmosolyodtam.

-Elmondjuk a többieknek? - néztem fel rá.

-Szeretnéd? - kérdez vissza.

-Mondjuk, akkor nem kell titkolnunk.

-Jó rendben - átkarolta a derekamat és húzott közelebb magához.

A szállásig így mentünk, majd mikor beértünk szóltam a tanárnak, hogy visszaértünk épségben.

A táskámat a szobámba vittem és mikor pakoltam ki láttam, hogy nálam van a barátom telefonja. Nagyon jó érzés ezt így kimondani, hogy van barátom. A gondolattól elmosolyodtam, majd a telefonnal a kezemben mentem le a társalgóba ahol ott voltak a többiek is.

Bogii: Együtt vagyunk.

Csak ennyi írtam a Vivinek. Ebből érteni fog mindent.

Láttam, hogy a Pepe az egyik fotelban ül és a fiúkat nézi, ahogy játszanak. A fotel karfájára ültem és figyeltem én is a fiúkat, de ahogy leültem a Pepe átkarolt és az ölébe ültetett és karolta végül át a derekamat. Direkt oldalasan ültem le, így fel tudtam tenni a lábamat a fotelra.

-Mondtad nekik? - kérdezem hozzá hajolva.

-Nem, te? - néz fel rám, de csak a fejemet rázom meg.

-Itt a telefonod - veszem ki a zsebemből.

-Szóval nálad volt.

-Igen, amikor elpakoltál a táskádba odaadtad nekem, hogy legyen hely.

-De a kezemben elfért volna - nevet.

-Igen, de egyik kezed a zsebedben volt, a másik kezedben pedig az én kezem volt, vagy a derekamon pihent.

-Igazad van.

Elnevettük magunkat és figyeltük tovább a fiúkat.
Az este folyamán nem vette észre senki, hogy mi hogyan is viselkedünk egymással. 10 óra fele én felmentem lezuhanyozni, aztán elkezdtem telefonozni.

Kicsim: Nem jössz át egy kicsit?

Baba: A fiúk nincsenek bent?

Kicsim: Csak az Adrián, de neki elmondtam. Naaa gyere légysziii.

Baba: Hányas szoba?

Kicsim: 9.

Felálltam és a telefonommal együtt átmentem hozzájuk.

-Ha megbánt szóljál nyugodtan nekem - mondtam egyből az Adrián ahogy beléptem a szobájukba.

-Rendben úgy lesz, de nem hiszem, hogy meg akarna bántani bár mikor is.

-Nem nem - szólalt meg a téma személye.

Leültem az ágyára, hátamat a falnak támasztottam és egyből úgy feküdt a Pepe, hogy feje az ölemben legyen. Elkezdtem a hajával játszani, közben beszélgettünk. Míg egyik kezemmel a hajával játszottam a másik a mellkasán volt, és még póló sem volt rajta, szóval nagyobb volt az élvezet.
Lassan a szoba többi lakója is megérkezett és mind gratuláltak nekünk. Aztán már 5-en beszélgettünk. Közben a Pepe is felült, de ahelyett, hogy mellettem ült volna, beült mögém. Mellkasának döntöttem a hátamat, míg ő átkarolt, kezét a hasamnál összekulcsolta és kicsit húzott is magához.

11-ig ott beszélgettem velük mikor láttam, hogy álmosodik a banda és természetesen én is.
Az ajtóig eljött velem a barátom is, majd egy csók kíséretében elköszöntünk egymástól és a telefonommal együtt mentem vissza a szobába ahol vagyok.

-Hol voltál eddig? Mindenütt kerestünk már - kérdezte a Bianka.

-Kint voltam a levegőn - hazudtam, majd befeküdtem az ágyba és írtam a Vivinek, mert ő is kíváncsi volt, hogy hol voltam eddig.

Bogii: Pepééknél voltam, beszélgettünk aztán most álmosodott el a banda és ment mindenki aludni.

Vivii: Örülök nektek, legyetek boldogak. De nem mondod el a Biának?

Bogii: Nem akarom. Egyáltalán nem titkoljuk, majd úgyis látni fogja, akkor meg minek dicsekedjek vele.

Vivii: Igazad van.

Aztán ránéztem a Vivire és egymásra mosolyogtunk, aztán ment mindenki aludni.

Egész jónak ígérkezik ez az osztálykirándulás úgy érzem. A mai nap tökéletes volt, akkor a többi is az lesz, gondolom. A sok gondolkozás közben elaludtam.