Reggel nagyon korán keltem. Legalább volt időm összeszedni magam, még egy párszor átnéztem, hogy mindenem meglegyen. Nem akarok semmit sem itthon hagyni. Igaz apukámé nem laknak messze onnan ahova megyünk, de ugráltatni sem akarom őket.

-Na megvan mindened? - kérdezi anyukám.

-Szerintem igen - nézek körbe, csak 2 táska cucc.

-Akkor jó. Hívjál, ha ott vagytok - készül anyu elköszönni tőlem.

-Mindenképp, de megyek.

-Rendben, szia - elköszön és becsukja utánam az ajtót.

Elindulok az állomás fele, ahol már pár osztálytársam ott van. Lepakolok oda hozzájuk és várom, hogy megjöjjön mindenki szépen sorba.
Folyamatosan jönnek az idióta osztálytársaim. Végül Ő is megérkezik. Nem is ő lett volna, ha nem nagy utazó táskával jön, de így szeretem.

...

Már a vonaton vagyunk, de eddig nem sok érdekesség történt. Igazából mindenki el volt a maga kis világával. Én inkább csak zenét hallgattam, meg figyeltem a többieket, de leginkább csak a Petit. Néha a tekintetünk találkozott, de valamiért mindig hamar elkaptam a fejem.  Az út további részében pihentem és vártam, hogy mikor érünk már oda.

Egy átszállással, de egész időben odaértünk. Ahogy leszálltunk a vonatról egyből hívtam a családot, hogy már jó helyen vagyok. Összeszedve az osztályt gyalog indultunk el a szállásra, de 10 perc után az egész osztálynak minden baja volt. A legnagyobb hőségben sétáltunk, hosszú volt az út is szóval vártuk már, hogy odaérjünk.

-Na végre itt vagyunk - szólalt meg a Dani, róla tudni kell, hogy nem nagyon bírja a hosszú sétákat.

-Kifáradtál Danika? - kérdezte a másik osztálytársam a Tomi.

A Danival együtt nevetett az egész osztály.
Bementünk a szállásra ahol ki lettek osztva a szobák. Lepakoltunk, majd lementünk ebédelni.

Megbeszéltük, hogy akkor elmegyünk strandra. Ki könyörögtük, hogy had mehessünk és sikerrel jártunk, mert mehetünk.

Hát azt, hogy a kaja milyen volt inkább nem részletezném. De mentem is pakolni, felvettem a fürdőruhámat és lementem az udvar részre várva a többieket.

-Bogii - hallom, hogy valamelyik osztálytársam kiabál nekem.

-Igen? - kiabálok vissza - Kint vagyok az udvaron.

-Ááá itt vagy? - kérdi nevetve a Bius.

-Igen itt, na mizu? - kérdezem.

-Semmi csak hiányoltalak - felnevetek.

-Ajjaj, mit akarsz? - nevet már ő is velem együtt.

-Één, semmit - nevet.

-Akkor jó.

Szépen lassan kiszállingóztak a többiek is és végre elindulhattunk. Végig nevettük azt a 10 perces utat, ami alatt elértünk a strandra. A tanárunk megvette a belépőket. Egy helyre letelepedett az egész osztály, majd mindenki, ment amerre látott.

Míg a többiek egyből mentek be a vízbe én addig csak kívülről figyeltem őket és nevettem rajtuk.  Esett-kelt az összes, de mindegyik élvezte nagyon. Én valahogy nem nagyon akartam bemenni, így nem is erőltettem.