A reggelem mindig ugyan olyan. Szól az ébresztőm, felkelek kikapcsolom. Utána általában a kávé a legjobb barátom, ha nem iszom nem tudok rendesen felébredni. Ezt szépen, nyugodtan megiszom, addig nem szólhat hozzám senki, mert különben balhé lesz. Aztán rohanok felöltözni és már indulok is a buszra. Mehetnék gyalog is, de a busszal hamarabb a suliban vagyok.

Ma sajnos van nulladik órám amit nem mindenki szeret. Németezni korán reggel egyenlő a reggeli halállal. Ilyenkor a tanár nem tud velünk kezdeni semmit sem. Főleg a fiúkkal nem, ők majdnem, hogy ilyenkor még alszanak.

Sorban érkeznek meg az osztálytársaim, de még nincs köztük az a bizonyos személy aki miatt minden reggel bejövök a börtönünkbe.

-Szia Bogi - érkezik meg a Vivi, ő vele vagyok szinte jóba az osztályból úgy, hogy tudjon mindent rólam, igen arról a srácról is tud.

-Szia, miujság? - kérdezem és felé fordulok.

Elkezdünk beszélgetni és nem telik el 10 perc és megérkezik Ő. Igen a nagy Ő.

-Sziasztok - köszön nekünk.

-Szia Pepe - köszönök vissza és megöleljük egymást. Igen, ez a legnagyobb dolog ami miatt nem tudom elfelejteni, meg sok más dolog miatt is. Minden reggel mikor találkozunk vagy, ha megyünk haza mindig megöleljük egymást.

Furcsa most lehet, hogy egy ilyen kicsi dolog miatt nem tudok tőle elszakadni, de én ez vagyok. Nem tehetek róla. De már néha feltűnt, hogy elég sokáig ölel, de csak akkor, ha más nincs ott ahol mi.

Ugyan nehezen, de túléltük a német órát és kezdődhetett igazán a nap. Matekon mindenki figyelt, utána két órán keresztül nem csináltunk semmit és magyaron is csak filmet néztünk.

A film alatt a Pepe végig mellettem ült és általában úgy ült, hogy a térde mindig a combomon volt és a térdén pedig a kezem, nem szólt érte.

Sajnos már csak egy óránk van és megyünk haza. Sokan ennek örülnek, de már nem láthatom sokáig.

Tesi. Mindenki imádja vagy nem. Na mindegy én imádom. Gyorsan átöltöztem és a tornateremnek háttal, az ajtófélfának támaszkodva megálltam. Itt kezdődnek a történések. A Pepe bement mellettem a terembe, mögöttem ugyan úgy, mint én megtámaszkodott és kicsit a fal felőli kezével közelebb húzott magához. Közben amúgy a jobb kezével telefonozik. Ahogy néztem nem vette észre senki. Kicsit a mellkasának dőltem és azt vettem észre, hogy húz is maga felé. Elmosolyodtam, majd jött a tanár.

Sajnos ugye megjött a tanár és el kellett tőle válnom, de egy kicsit még az oldalamra simított, mielőtt elment mögülem. Egész órán kerestem a szemkontaktust vele kapcsolatban. Mindig megtaláltam és ahogy én is ős is tartotta. Mindig egy mosoly kíséretében néztünk másik irányba.

Ahogy vége lett az órának mindenki sietett haza, senki nem tétlenkedett egy percig sem. Az én osztályom nem nagyon szereti az iskolát, ezért várjuk mindig a nap végét egész nap.

Ahogy hazaértem a táskámat ledobtam és az ágyra feküdtem egy kicsit pihenni. Elgondolkoztam a mai nap történésein főleg a tesi óra előtt történteken. Csak fejben, de újra átéltem minden pillanatát.

Olyan 5 óra körül járhatott az idő mikor elmentem zuhanyozni, vacsorázni, aztán jöhetett a pakolás, hiszt holnap utazás.

Elkezdtem összepakolni, majd megszólalt a telefonom. Leültem az ágyra és felvettem. mA Vivi volt az.

-Szia - köszönök.

- Szia, na várod már a holnapot? - kérdezi izgatottam.

-Persze, hogy várom, de egy kicsit félek is, hogy milyen lesz a kövi 3 nap. Azért mégis csak össze lesz zárva az osztály, még ha csak rövid időre is, de össze.

-Jajj ne parázz. Nem lesz semmi gond, ha meg van valami tudod jól, hogy amiben csak tudok segítek.

-Köszönöm tényleg, de megyek még pakolnom kell. Holnap majd tali - köszönnék el.

-Ohh tényleg -  eszébe jutott, hogy pakolni kéne - Nekem is pakolnom kéne - nevetett.

-Hajrá, na szia. - köszöntem el.

-Szia - köszönt el ő is és le is rakta.

Jót nevettem rajta majd visszakapcsolva a zenét folytattam a pakolást. Sok idő nem kellett csak másfél óra volt míg összepakoltam.

Kilenc óráig gondolkoztam, nézegettem a képeket, majd mentem aludni. Holnap hosszú napom lesz.