Ayano Szemszöge vagy hívjuk úgy inkább, hogy Ayame(?):

Elájultam és bár nem éreztem magam az álomvilágában de újra ott álltam a ház előtt magányosan. Ahogy beléptem nem számítottam a látványra. A hasonmásom összetörten ott állt. Könnyei ott fojtogatták a torkát amíg csendben zokogott, de amikor beléptem az ajtón felkapta a fejét és zokogva odafutott felém, majd megölelt. Nekem is folytak a könnyeim és én is vele együtt zokogtam.
-Ayato észrevette, hogy eltűntél. Épp megőrül és azt tervezi mindenkit megöl. Főleg azt a srácot akit én szeretek.-potyogott a könnyei a hasonmásomnak. 
-Mért nem tudsz átjönni a saját dimenziódba, hogy velem együtt tudj lenni főleg Ayato miatt?-kérdeztem miközben tovább folytak a könnyeim.
-Nem lehet. A te dimenziódból kitörlődsz ha nem megy vissza egy éned abba ahonnan való.-mondta fejét rázva. Szomorú tekintettel rám nézz.
-Az enyém már nem nagyon érdekel igazán. Ott nem éreztem érzelmeket. Te ráadásul szenvedsz, hogy nem érzel annyit mint amennyi meg van szokva neked. Gyere és legyél az ikertestvérem. Megvédem neked Umejit míg te együtt tudsz vele maradni.-mondom neki és a jobbomat nyújtom felé. Elmosolyodok amikor kinyújtotta és arra készült, hogy megfogja az enyémet. -Azt tudod ha most megfogod úgy fogunk felébredni, hogy ikertestvérek vagyunk és csak egyikünket szereti úgy Ayato de a többiek védve lesznek, és te védve leszel ugyanúgy. Remélem Ayato megváltozott emlékeiben ugyan azok az emlékek lesznek mint az enyémben amik visszajöttek.
-Remélem is-mondta mosolyogva és megfogja mire minden megváltozik körülöttünk. Egy ismeretlen helyen ébredek fel. Körbe néztem de ez nem az én ágyam és nem az én vagyis nem a mi házunk. 
Az ismeretlen helyen megakadt a tekintettem egy fotón. Én voltam rajta meg az ikertestvérem és ahogy közelebb léptem láttam, hogy egy fekete hajú piros szemű fiú áll mellettünk. Az én oldalamon ráadásul. Jobban szemügyre vettem. Megfordítottam a keretet és ott fel voltak írva a személyek. Ayano, Nemesis és Ayame (én). Szóval Ayame a becses nevem. Ezt a nevet is lehet ugyan úgy becézni mint az Ayanot.- Aya-chan!

Hátrafordultam. Egy fekete hajú, piros szemű férfi állt az ajtóban és engem nézett. 
-Nemesis! Mit akarsz?-kérdeztem tőle de ő csak némán nézett rám még pár percig amíg türelmetlenül elkezdtem dobolni a talpammal.-Válaszra várok, Nemi-kun. Ráadásul kezd a türelmem elfogyni végesen.
-Hát, tudod, Aya-chan régen tettünk egy ígéretet egymás felé amire úgy néz ki nem emlékszel.-mondta zavartan Nemesis és, hogy terelje a gondolatait elkezd a kezével malmozni. -Mondjuk nem is emlékezhetsz mert mindketten egy másik dimenzióból vagyunk. Követtelek valahogy. A részletekbe ne nagyon bonyolódjunk bele. Szóval itt vagyok, hogy megmentselek a féltestvéredtől.
-Milyen nemes gesztus, de nem teheted meg, Nemesis!-mondtam neki már a fejemet fogva. -Ha tudnád, hogy mi van a háttérben akkor elfelejtenél engem és visszatérnél a saját dimenziódba.
-Nem tehetem mert már helyet cseréltem a hasonmásommal aki lány akart lenni. -felelte egyszerűen. Most érzem először úgy, hogy legszívesebben megölném, hogy kitekerném a nyakát helyben.
-Visszamész és elfelejtesz engem. Nem érdekel, hogyan de megteszed. Próbálok mindenkit menteni ahogy lehet és te az utamba állsz.-mondtam neki gyűlölettel a szememben. Rámutattam a kezemre ahol ott pihent a gyűrű. -Ez jelképezi a ti biztonságotokat a fenébe is már. Nem gondoltál már az ikertestvéremre aki sokkal kedvesebb nálam?
-Nem, mert neked tettem ígéretet, hogy megöllek ha olyanná válsz mint édesapád.-mondta határozottan.
-Fene a fajtádat! Ti visztek majd sírba ha nem vigyázok. Most pedig vigyél haza. Most!-parancsoltam rá mire kénytelen kelletlen kivezetett a házból és pár utcát mentünk majd a ház előtt elküldtem, hogy Ayato még a színét se lássa.
Beléptem a házba és mosolyogva futott elém Ayano, az ikertestvérem nyomában Ayato aki ahogy meglátott a morcossága rögtön elszállt.
-Hol voltál?-kérdezte tőlem Ayano. Egy pillantással elmondtam neki mindent. -Szóval vele. Gondolhattam, hogy megint ő rabol el. Ezt már jelentenünk kéne a rendőrség felé. Ez már a héten a harmadik, hogy próbálkozott és meg is tette. 
-Nem kell,Ayano!-jelentem ki. -Nem akarok kicseszni vele. Mással sem akarok! Főleg Ayatoval, hogy folyton aggódjon miattam.
-Ayame, ez a te döntésed de akkor én megyek is. Pizsama parti lesz Kokona-nál és azt akarta, hogy te is jöjjél de nem akartam, hogy megint aggódjon Ayato miattad.-mondta majd mindkettőnket megölelt búcsúképpen. Táncolva és mosolyogva lépett ki az ajtón. 
-Ayame!-mondta ki a nevem mire összerezzentem a hangjára. Tudtam. Kettesben máshogy fog viselkedni velem. Szembe tűnő volt a változás a hangulatában. Nem tudtam miért vonzódik ennyire felém mivel az ikertestvérem sokkal másabb volt mint én.
-Igen, Ayato?-kérdeztem tőle mosolyogva mire csak annyit vettem észre, hogy ajkaink találkozott. Magához ölelt és hevesebben csókolt. Nem tudtam ellene mit tenni. Erősebb nálam és tudom minél jobban ficánkolok annál hosszabb lesz ez az egész, úgyhogy csak hagytam magam. Tudom amíg nem leszek 18 éves addig nem tesz majd komolyabb lépéseket afelé, hogy egy reggel egy ágyban ébredjek vele. Szóval hagytam, hogy hosszan csókoljon amíg el nem fogyott a levegőnk. 
-Megfogott bárhol is?-kérdezte miután lenyugodott a légzése. Nemet jeleztem a fejemmel. Megfogta az arcomat mire elpirultam még jobban. -Biztos?
-Igen, Ayato-feleltem neki majd azzal a kifogással éltem, hogy elmegyek fürdeni kiszabadultam a szorításából és felmentem a lépcsőn. Összekészítettem amit fel akartam venni fürdés után majd kontyba rendeztem a hajamat és feltűztem. Gyorsan magamra zártam az ajtót így Ayato ha akarna se tud bejutni. Levetkőztem és amíg engedtem vizet a kádba addig bepakoltam a mosnivalót a mosógépbe. Ahogy azzal végeztem elindultam a fürdőkád irányába és elzártam a csapot. Belefeküdtem és lehunytam egy kicsit a szemeimet. Arra ébredtem, hogy Ayato egy törülközőbe burkolt és szólongatott. 
-Ayame....Úgy sajnálom, hogy ma letámadtalak de nem akartam, hogy elraboljon tőlem az a Nemesis valaki. -mondta lehajtott fejjel amíg ő azt hitte, hogy halott vagyok.
-Ayato! Minden rendben van! Itt vagyok!- mondtam neki és ölelésbe vontam amire kikerekedett a szemei. Láttam, hogy könnyei elhagyják a szemét így letöröltem minden egyes könnycseppet ami kifolyt a szeméből. Megpusziltam a homlokát és a két arcát. Neki döntöttem a homlokomat az övének és a szemébe nézve nyugtatgattam tovább.-Látod, jól vagyok! Nincs semmi bajom. Megmentettél, Ayato!
Ayato kisírt szemekkel engem nézett majd vidáman felkapott és körbe forgatott a fürdőben.
-Nem akarlak megszakítani az ünneplésben de kezd lejönni rólam a törülköző és talán fel kéne öltöznöm.-mondtam neki elvörösödve mire ő is észbe kapott és mikor lerakott rögtön elfordult. -Odakint megvársz? Beszélnünk kell.
Meglepődve rám nézett majd megbánva, hogy rám nézett rögtön elfordult. Még a fülei és a nyaka is kezdett vörösödni. Kiment majd kapkodva felkaptam magamra azt amit behoztam, hogy nehogy el meneküljön mire végzek. Mikor kiléptem épp elindult volna de elkaptam a kezét. Felém fordult és az öltözékem láttán újra vörös lett. 
-Jól áll ez a ruha, de ha fel mered venni mások előtt kénytelen leszek megölni azokat akik láttak ebben.-bókolt nekem miközben szánt szándékkal láttatta a piros szemeit.
-Gyere!-húztam a szobám felé. Amikor már bent voltunk bezártam az ajtót mögöttem. -Szóval pár hónap és 18 leszek. Pontosan tudni akarom mit tervezel akkorra? Esküvőt vagy más városba költözést? Ayano-t itt hagyjuk?
-Én... nem tudom egyenlőre de azt akarom, hogy Ayano boldog legyen bárki is a kiszemeltje de te... Te más tészta vagy mert te vagy a senpai-om. Aki értelmet adott az életemnek. Azt akarom, hogy leszálljanak rólad az összes srác a  suliból. Azt akarom, hogy CSAK AZ ENYÉM LEGYÉL. ÖRÖKRE!  

Mára ennyi majd a holnapi ötletektől függ, hogy hogyan tudok írni. tervben van, hogy be tudjam pótolni a többi napot amit kihagytam. A shiftem nem mindig működik szóval néha ezért van, hogy vannak benne olyan félreírások is amiket csak publikálás után veszem észre.