Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6. Rész: ~Nemesis avagy Egy elfelejtett ígéret~

Ayano Szemszöge:

Elgondolkodtatok már mi lenne ha egy ígéretet elfelejtenétek és jönne a fiú beváltani? Ha nem lenne emlékképetek arról, hogy ki is ő? Vagy magadról sem lennél tisztában ki is vagy? 
-Szia, Aya-chan-köszönt nekem az ismeretlen. Vagy nevezhetném egy ismeretlennek főleg mostanság amikor nem vagyok biztos magamban sem.
-Ayano Aishi vagyok de téged, hogy hívnak? Amnéziás vagyok szóval nem emlékszem sok mindenre az életemből.Szóval elmondod a neved?-kérdeztem kedvesen.
-A nevem Nemesis-felelte faarccal.
-Szia, Nemesis-kun! Örülök, hogy megismerhetlek!-feleltem és rámosolyogtam amitől kicsit elpirult. Rátettem a kezem a homlokára, hogy megnézzem lázas e.-Hmm, fura. Nem vagy lázas pedig piros az arcod. Jól vagy?
-Igen-felelte majd egy pontot bámult a hátam mögött. Megfordultam és Ayato közeledett. Visszafordultam de Nemesis már eltűnt.
Ayato ahogy odaért elkezdte húzogatni az arcom.-Te mindig megtalálod a furcsa alakokat. Már 5 évesen is ezt csináltad. 
(Elméletben az én barátaim is furcsák. Meg, hogy furcsa embereket vonzok be szóval ez egy életélmény.)
-Miről beszélsz?-kérdeztem tőle. Furcsa, értetlen tekintettel.
-Arról a fiúról, Nemesis-kunról aki az előbb itt volt. Régen sokat meséltél róla, hogy kicsit tetszik neked és megígért neked valamit amiről soha nem is beszéltél de amikor kérdeztem akkor rettentő szomorú lettél. Azután elköltözött és szép lassan elfelejtetted.-felelte Ayato keserűen. Féltékeny lenne?
-Most már megyek ha nem baj, Ayato. Mindjárt óra van-mondtam és elváltunk. Előtte elmentem mosdóba és ahogy kijöttem megláttam Nemesist.
-Szia, Aya-chan! Mutatok neked valami érdekeset légy  szíves kövess!-mondta és én mit sem tudva követtem. Ahogy beértünk az iskolában egy raktár helyiségbe érdeklődve fordultam felé de csak egy tűszúrást éreztem a nyakamon és ahogy lassan minden elhomályosult. Az utolsó gondolatom Ayato volt, hogy biztonságban hazaérjen iskola után. 
Nemesis szépen betett egy tartóba és bezárva ott hagyott.

Ayato szemszöge:
Hiba volt elengedni Ayanot egyedül a vécére. Miután ebédig nem érkezett vissza rákérdeztem Info-kunnál. Aki azt mondta itt van valahol Ayano az iskolában és ha éjfélig nem találom meg elrabolja egy fekete hajú piros szemű szörnyeteg. Amikor véget ért az iskola éppen egy raktárféleségben jártam amikor nyöszörgő hangra lettem figyelmes. Kinyitottam a ládát és ott volt Ayano. Félig ébren félig bealtatózva. Yandere részem bosszút kívánt. Most Ayanot el kell vigyem haza de most valamit meg kell tennem amíg nincs magánál teljesen mert amikor felébred álomnak fogja gondolni az egészet.
-Ayano! Annyira örülök, hogy nincs bajod.-mondtam neki suttogva és puszilgattam az arcát. Egy puszi az arca helyet félig a szájára ment amitől az arcom paradicsom színű lett. Az ölembe emeltem és felhívtam Osanot, hogy vigye a táskáinkat haza mert megtaláltam Ayanot de nincs jól. Így egyedül mehettem haza Ayanoval míg mosolyogni és táncolni lett volna kedvem. Otthon lefektettem és az arcát simogattam. -Ayano, szeretlek de tudom, hogy nem szabadna ezt éreznem.
-Ayato? Valamit tudnod kell-mondta nekem félig motyogva Ayano. -Aishi vér csörgedezik bennem. Mivel az első Aishik között volt az ük-ük-ük-ük-üknagyanyám. Aki a testvére volt a te gyökereidnek.
-Mi?-kérdeztem mert ledöbbentem.
-Amúgy sem hinnél nekem ha elmondanám honnan kerültem ide.-felelte nekem Ayano. Nincs tisztában vele de biztos lázas amit most mond az az igazi dolog.
-Mondjad nyugodtan, Ayano húgócskám. Nekem bármit elmondhatsz.-mondtam neki és összekulcsoltam vele az ujjainkat.
-Egy másik dimenzióból jöttem ahol nekem nincs testvérem és ahol teljes értékű Yandere érzéseim vannak. Ott volt nekem Senpai de történt egy baleset amit mindent megváltoztatott. Átkerültem ide mivel üzletet kötöttem a hasonmásommal. Igazán őrültnek tűnik és most már tudom miért. Ayato te szeretsz engem még úgy is, hogy a mostoha húgod vagyok, nem  igaz? Mi akadályoz meg téged, hogy körbe öldösd azokat akik bemásznak a személyes terembe?-kérdezte. Tudom őrültség amit mond de így megmagyarázna nekem mindent ami körülötte van és furcsaság. Azt hiszem már értem, hogy ő nem a húga csak egy másik része. Egy másik ő és ha félnék akkor most érezném de csak azt érzem, hogy meg kell szereznem. Az enyémnek kell lennie bármibe is kerül.
-Szeretnéd, hogy körbe öldössem őket?-kérdeztem tőle mire félálmosan rám nézett és ijedten elkapta a tekintetét rólam.
-Nem, nem ezt mondtam de ha megállíthatlak azzal, hogy átengedem magam neked akkor szívesen megteszem-felelte és én teljes mértékben elpirultam.
-K-komolyan mondod?-kérdeztem vissza kicsit dadogva mire elmosolyodott és bólintott. Mire a zsebemből előhúztam egy gyűrűt. -Kérlek hordjad nekem légy szíves! Innen fogom tudni, hogy komolyan gondolod és ha teheted magadtól ne vedd le mert akkor megölöm azokat akiket láttam, hogy hozzád értek pl kezdem Umejivel aki megcsókolt.
-Te-te követtél engem?-kérdezte meglepődve Ayano. Intettem neki és elvette a kezemből majd a gyűrűsujjára húzta. Lefelé nézett és felém mutatta a kezét amin a gyűrű díszelgett. -Így gondoltad?
-Pontosan.-mondtam és felálltam.-Most megyek és hagylak pihenni.
Kimentem és a szobámban mentem.
Nemesis Szemszöge: 
Én beszéltem Ayatoval mintha Osano lettem volna és bemértem a telefonját egy jóval későbbi időpontban amikor már otthon volt. Pár utcával arrébb volt a saját házam így megvártam amíg Ayato elhagyta Ayano szobáját. Beugrottam és Ayano rémült arckifejezése elárulta, hogy valami szörnyűséget mondott rólam.
-Shh, gyere velem és elmondok mindent amire nem emlékezhetsz-mondtam neki mire ki kelt az ágyából és bizonytalanul elindult felém. Pár lépés után láttam, hogy elájul így elkaptam és kilopakodtam vele az ablakán és végre elraboltam őt. Az én Ayanomat. Ahogy erre gondoltam a szemem vörösre váltott és figyeltem nehogy utánunk jöjjön Ayato. Ahogy biztonságban hazaértem Ayanoval akivel végre beválthatom azt amit 10 éve megígértünk egymásnak.
Még hazaviszlek de tanulmányoznom kell téged, Yandere-chan. Én is átkerültem ebbe a világba és még bár nem értem azt a testet amibe kerültem de érzem, hogy valami vonz feléd és meg akarlak szerezni. MINDEN ÁRON! 

Mindenképp nézzétek meg a videót. Direkt keresek ilyen videókat amik passzolnak a témához! ^^


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro