Ayano Szemszöge:
Újra ott álltam a tükörvilágban. Az Ayano hasonmás úgy vigyorgott, mint a tejbe tök.
-Mit mosolyogsz?-kérdeztem tőle furcsállva.
-Végre tudom milyen érzés Senpai érzéseit átérezni.-felelte csevegő hangnemben.
-Senpai elfogadott?-kérdeztem tőle meglepődve.
-Igen és köszönöm az előmunkádat. Cserébe elmondok neked valamit. Senpai ütött el vagyis Taro Yamada. Éppen Hanakot vitte suliba.-mondta.
-Miért mondod ezt el nekem?-kérdeztem tőle csodálkozva.
-Azt akarom, hogy mond el Ayatonak. Tudom mennyire el akarja tenni láb alól azt a férfit aki ezt tette velem. Ó és még valami. Abban a világban Ayato és Ayano távoli rokonok.-mondta és folytatta.-Volt két lánytestvér akik egy nap összevesztek és soha többé nem is álltak szóba egymással. Ők voltak a legelső Aishik. Amikor az anyjuk  rájött arra, hogy yanderék és kiutasította őket a családból. Az egyik egy neve sincs gyáva férfit hálózott be. Míg a másik egy Kina vezeték nevű férfiba szeretett bele. Nem ijedt meg amikor Yuna bevalotta, hogy yandere. Yuno ezzel szemben rettegésben tartotta a férfit akit szeretett.
-Szóval Aishi vagyok valamennyire?-kérdeztem döbbenten.
-Igen, apukám is valamennyire így amikor anyukám rájött kiborult egy kicsit. Emlékszem a rémületre a szemében. Anya a bánatba halt bele. Én találtam rá ezért jobban vagyok összetörve mint az Aishik és őrültebb is.-mondta kicsit ide-oda csapongva a témák között.-Ayato nem tudja, hogy szinte elenyésző Aishi vér szivárog bennünk.
-Ayatoról jut eszembe. Neki nincs érzelmei felém?-kérdeztem.
Rám nézett és a szemei nevettek.
-Találd ki, drága Ayanocska-mondta és elillant onnan majd felébredtem reggel a kórteremben. 
Vártam az orvosra aki reggel 8-kor benyitott és meglepődve pillantott rám.
-Kezdhetjük a kivizsgálásokat?-kérdeztem érdeklődve.
Bólintott majd pár óra alatt végeztünk ezért hazaengedtek így kaptam vissza a dolgaimat és Ayato még 2 hónappal ezelőtt reménykedve hozott be egy váltás ruhát nekem hát ha felébredek.
Gyorsan felöltöztem és hazamentem. Letusoltam és felvettem egy másik ruhát majd bementem az iskolába. Ott kértem egy másik egyenruhát. Odaadtam az igazolást meg a testnevelés felmentésemet 3 hétre. Délután 3 óra lassan 4 ezért megálltam az iskola kapujában, hogy megvárjam Ayatot. Ahogy kilépett elébe futottam és megöleltem.
-Jaj, Ayato! Annyira hiányoztál!-mondtam és bár nem láthattam de sanda gyanúm volt arra, hogy Ayato elpirult. Nem kellett ránéznem, hogy tudjam ha kibontakozok az ölelésből akkor végignéz rajtam és elkönyveli, hogy mik állnak rajtam jól.
Szóval kibontakoztam az ölelésből és ha orrvérzése lett volna akkor most szökőkút válna az épphogy csordogáló vérpatakocska az orrából. Egyre jobb a normie viselkedésem.
-Szépen most hazamegyünk és csinálok neked vacsorát, Ayato!-mondtam és figyeltem Ayato arcát. 

Ayato szemszöge:
Érzem, hogy figyelt és tanulmányozott engem. Vajon rájött volna az érzéseimre? Mi lesz ha megutál? Végülis minden ember egymás rokona a világon de nem tehetek róla. Olyan kedves, aranyos, szép és normális de néha bepillantok egy olyan arcára mint ami az Aishiknak van. Az őrület az ő szemében is megjelenik. Vajon van akit szeret már az iskolában?
Megráztam a fejem és próbáltam arra fókuszálni, hogy ne piruljak el. Eddig kordában tudtam ezt a részemet tartani de az a 2 hónap felőrölt rendesen.
-Ó amúgy eszembe jutott valami. Aki elütött az nagyon hasonlít Taro Yamada-ra.-mondta nekem mellékesen megemlítve. Elkezdett szürkülni körülöttem a világ ahogy a yandere részem elő akart törni. Egy kezet éreztem meg  az arcomon. Odakaptam a fejem és megpillantottam a nyugtalan Ayanot. -Ayato jól vagy? Minden rendben?
Lassan kitisztult a látásom és vidáman bólintottam.
-Igen, köszönöm, Yan-chan a gondoskodásodat!-mondtam és egy igazi mosollyal néztem rá. Visszamosolygott rám és boldog voltam emiatt.
Mosolyogva ballagtunk haza és én elmentem tusolni míg Ayano nekiállt vacsorát készíteni.
Curryt rizzsel, miso levessel és pudingot főzött. Leültünk enni majd elküldött pihenni míg ő összerakta a konyhát és utána kivasalta majd kikészítette az egyenruháját. Az enyémben is segített amíg jót beszélgettünk. Majd szomorúan néztem az órára és jöttem rá, hogy közelebb vagyok a holnaphoz de legalább jön Ayano is. Végre együtt megyünk újra.
-Jóéjt, Aya-chan.-súgtam neki oda és megpusziltam a homlokát.
-Neked is, Aya-kun- és mosolyogva elaludt. Addig álltam ott az ágyánál amíg biztos voltam, hogy mélyen alszik. Halkan kiléptem a szobájából és leellenőriztem az összes zárat a házban majd elmentem aludni. Alig aludtam pár órát amikor Aya-chan sírására ébredtem fel. Kipattant a szemem és átrohantam a szobájába. Megöleltem és próbáltam szavakkal, simogattam a hátát majd teáért leszaladtam. Ahogy beléptem odaadtam neki és csendben iszogatta miközben még remegett egy kicsit. 
-Hozzak még?-kérdeztem de nem bízott a hangjában ezért csak bólintott és lementem. Csináltam egy egész kannát és felvittem a tálcát. Rajta kanna, cukor, citromlé, valami süti és kiskanalat. Szépen leraktam a kis asztalra és készítettem egy újabb adagot ahogy Aya-chan szerette.-Tessék!
Csendben elvette és elmerengett miközben belenézett a teába.
-Elmondod, hogy mit álmodtál?-kérdeztem tőle aggódva.
-A hasonmásommal aki mesélt pár dolgot a múltamról és eszembe jutottak.-felelte és újra elkezdett sírni.
-Hé! Nyugi! Biztonságban vagy! Itt vagyok veled.-mondtam és a kezéből kivéve a teát leraktam az asztalra majd magamhoz vontam. Fél óráig zokogott és nehezen hagyta abba. Szörnyen megviselte a szívemet ahogy láttam zokogni fájdalmában. Majd lassan elaludt és mivel nem engedett szorításából így kénytelen voltam mellé feküdni és így aludtunk el. Nem álmodtam semmit mert az egyik álmom valósult meg.