Ayato Szemszöge:

~10 évvel ezelőtt~

"-Anya hova megyünk?-kérdeztem tőle monoton hangon. Sötét arca nem árult el  semmit. Amióta apu elhagyott minket nem eszik és nem nagyon alszik de mióta egy férfivel találkozott azóta egy picit megváltozott ha közelebb volt hozzá akkor kevésbé volt ilyen sötét hangulatú.
-Bemutatlak az új apukádnak és húgodnak. Ugyan pár hónap van köztetek de biztos ellesztek és még egy dolog.
Sötét mosoly jelent meg az arcán mielőtt hozzátette.
-Ne mutassd a Yandere érzéseidet mert megijednek tőle, kicsi drágám.-mondta és mindenki másnak ijesztő lett volna de én nem éreztem semmit. Bólintottam majd elindultunk az új apukám felé. 
1 órát utaztunk amíg elértünk Tokyo egy másik részére a vonattal. Leszálltunk és még 15 percet sétáltunk majd megálltunk egy fehér kapu előtt. Becsöngettünk és anya elmondta, hogy kik vagyunk és miért vagyunk itt.
-Én Ryoba Aishi vagyok, a fiam Ayato Aishi és Kaga Kina-t keresem.-mondta anya és halk kattanást hallottunk majd kinyílt a kapu. Beléptünk a kapun és kopogni akartunk de kinyílt és ott állt egy férfi. Fekete haja rövidre volt nyírva, szürke szeme és magas. Mögötte egy kisírt szemű kislány állt. Ugyanolyan fekete hajú és szürke szemű volt. Remegett mintha újabb sírás jönne rá.Bementünk és leguggolt a kislányhoz. -Hát te vagy, Aya-chan!~ Olyan aranyos kislány vagy!~
-Jónapot!-köszöntött minket miközben szorított kis ökleivel a ruhaalját. 
-Jól vagy?-kérdeztem miközben közelebb léptem hozzá és rám nézett könnyben úszó szürke szemével. Megrázta a fejét és a könnyei akarva akaratlanul is lefolyt az arcán. Anya azt mondta ha valaki sír akkor legkönnyebben öleléssel vagy beszéléssel lehet megnyugtatni. Így hát megöleltem és a pólómba kapaszkodott majd zokogni kezdett. A kislány válla fölött anyára néztem aki csak kedvesen mosolygott és helyeslően bólogatott míg az apja hálásan mosolygott rám azért mert megpróbáltam megnyugtatni a lányát. Egy jó 10 percig zokogott Aya-chan ha hívhatom így őt és lassan lecsillapodott majd rám nézett. Egy pillanat alatt valamit éreztem de nem voltam biztos, hogy tényleg azt éreztem vagy sem.
-M-már igen. Köszönöm, hogy megöleltél. Kicsit segítettél. Ayano vagyok.-mondta és törölgette a szemeit miközben egy apró mosolyt villantott nekem. 
-Szívesen, Yan-chan. Ayato vagyok. -mondtam neki és éreztem, hogy Ayanoval biztos kijövök.

Ezután egy osztályba kerültünk Ayanoval és végig kísértem az iskolában minden mozdulatát. Bántották akkor megfenyegettem azokat akik bántották, ha megközelítette egy fiú tettem róla, hogy eltűnjön a képből. Mindent megtettem, hogy rajtam kívül senki ne kerüljön olyan közel hozzá. Nem akartam, hogy az anyja után más valaki megsírattassa. Tenni fogok arról, hogy Ayano CSAK AZ ENYÉM MARADJON!"

Mosolyogva emlékeztem vissza a találkozásunkra és azóta sem találtam senki mást aki adni tudna nekem érzelmeket. Az egyedüli eddig Ayano és úgy tűnik ő a Senpai-om de erősen ellenkezik a józan eszem ez ellen. Ő a húgom és ha nem is vér szerinti de ez ellenkezik minden dolog ellen amit érzek és ami ő. Most ha nem házasodtak össze az anyám és Ayano apja akkor szabadon lehetnék Yandere de a közelében teljesen normális tudok lenni így lettek barátaim és népszerűségem is. Minek azt nem értem. Ayano és én vagyunk a legnépszerűbbek a sulinkban meg az összes barátunk a klub főnökök. Az összes lány veri nekem a száját Ayanoról, hogy milyen kedves meg aranyos de már kellett eltűntettnem párat azért mert pletykált drága húgomról. Azt híresztelte, hogy minden tanárral és fiúval lefeküdt a suliban azért mert jó jegyeket kap. Ezek a lányok sosem látták, hogy éjszakákat tanult át miközben azt látták, hogy energikusan csinálja a dolgokat és segít másoknak. A lányoknak nem volt jó illata amikor a rendőrség rájuk talált és rám senki nem gondolt mivel alibim volt arra, hogy Ayanoval voltam és csak egy percre mentem mosdóba.
Menjünk is vissza oda ahol jelenleg vagyunk a történetben.



Ayano szemszöge:

Megtöröltem a szemeimet és rájuk néztem.
-Megamo Saikou.- mondta Ayato nekem az ezüst hajú fiú nevét.
-Örülök, hogy találkoztunk, Megamo-san-mondtam és rámosolyogtam. Megamo elpirult míg Ayato arcán átsuhant egy dühös arckifejezés de már el is tűnt. Éreztem, hogy valamit eltitkol előlem és lassan eltávolodik attól, hogy meglássam azt aki valójában. Talán ebben a világban ő a Yandere? Ő az aki szerelmet keres? Kíváncsi lettem, hogy vajon ki lehet a szerencsés lány aki ennyire felkeltette az érdeklődését. Alig ismertem meg de már több kérdés merült fel ezzel a világgal kapcsolatban mint a sajátomban valaha is feltehettem volna. Halkan suttogtak majd Megamo elment miközben minden jót kívánt és Ayato felsóhajtott.
-Félóra maradt a látogatási időből és szerettem volna egy kicsit a húgommal négyszemközt beszélni.-rám nézett és felsóhajtott majd olyan szorosan megölelt, hogy majd összeroppantott. -Annyira hiányoztál. Annyira fájt, hogy sérülten kellett látnom téged. Bárcsak megtaláltam volna azt aki majdnem megölt téged.
Nem tudtam mit tegyek így átöleltem és éreztem ahogy remegett az ölelésemben. 
-Minden rendben van, Yan-kun-mondtam neki és megpaskoltam a hátát. Egy gyanúm merült fel de nem voltam biztos benne. Nem tudom kiben bízhatok és kiben nem.
Ayato megnyugodott és kibontakozott az ölelésből. Mosolygott és megpuszilta a homlokomat majd ő is elköszönt de visszafordult.
-Ja holnap már haza tudsz jönni délután. Délelőtt még pár vizsgálatot akar a doktor megcsinálni aztán délután segítek neked.- mondta majd integettem neki és próbáltam aludni.

Ayato szemszöge:
Becsuktam az ajtót és halkan felsóhajtottam miközben a kezeimet a szívemre szorítottam őket. Miért érzem ezt? Miért a mostoha húgom iránt érzem ezt? 
Megráztam a fejemet és hazaindultam. Csendben sétáltam az utcán és amikor hazaértem Ayano szobájába benéztem majd leültem az ágyára. 
-Miért érzem ezt irántad?-kérdeztem de senki nem válaszolt a kérdésemre és ahogy hátradőltem becsuktam a szememet. Pár perc alatt elaludtam és Ayanoról álmodtam. Hirtelen felébredtem leizzadva és fogalmam sincs, hogy mit álmodtam de Ayanonak segítettem az álmomban. Megvallottam neki az érzéseimet és elfogadta az érzéseimet majd megcsókolt. Megszólalt mellettem az óra és kinyomtam. Ma bemegyek a suliba. Megamo mondta, hogy eddig tudtam az iskolát kerülni. Elmentem zuhanyozni, fogat mostam és felöltöztem. Beszaladtam suliba menve a boltba és vettem dobozos bentot majd szaladtam az iskolába. Átvettem a cipőmet és leraktam a cuccaimat az osztályteremben. Felmentem Megamohoz és adott nekem egy igazolást amit majd oda kell majd adnom a tanárnőnek. Elköszöntem és sétáltam vissza az osztályomba. Suttogást hallottam a hátam mögött. 
-Hallottam, Ayato azért nem volt suliban mert a húga balesetet szenvedett és kómába esett de talán csak a húga tettette, hogy kómában van-suttogta az egyik lány a másiknak de abba hagyták amikor  felettük magasodtam.Remegtek mindketten és a szőke dadogva köszönt nekem. -H-helló, Ayato! Mi a helyzet?
-Tudod mi a helyzet-mondtam dühös és ijesztő arckifejezéssel. -Még egy pletyka a húgomról és teszek róla, hogy kiutáljanak. Tudom mi a legsötétebb titkod és nem félek elmondani. -odafordultam a másikhoz.- Szerintem te se tudod azt amit a barátnőd tesz a sulin kívül. Vigyázzál vele mert lehet, hogy téged is beleránt és benne hagy a mocsokban. Ahonnan már nem fogsz kimászni tisztán és ártatlanul. Sziasztok, lányok!
Ártatlanul elmosolyodtam és elléptem előlük majd folytattam tovább az utam az osztályomhoz. 
A nap többi része nagyon unalmas ezért nem traktálom az olvasókat, hogy leírjam. 

Folytatás a héten valamikor.... A szavak száma 1111 :D